Ahogy Neked (itt írok róla), úgy az énmárkaépítésnek is megvan a maga evolúciós görbéje, csak épp ezt a görbét az online térre vetítjük. Ahogy szokták mondani, át kell menni a túloldalra, hogy megtaláljuk az arany középutat, és úgy tűnik, pont erre az arany középútra kezdünk egyre többen rátérni. Vizsgáljuk meg, merre halad az énmárkaépítés, és hol tart ma 2024-ben.

A social media -1. napjaitól kezdve itt vagyok, 2012-ben az ország egyik első social media menedzseri pozíciója az enyém volt. ez a szakmám, volt “szerencsém” a bőrömön megtapasztalni nemcsak a közösségi média, de az énmárkaépítés evolúcióját is. 

Indultunk onnan, hogy “ördögtől való az,
aki kiteszi magát és még pénzt is keres, jézus!"
vagy... "Még a végén kárt tesz másokban”.

Emlékszem, hogy mekkora dolog volt, amikor 2015-16 körül már nem kellett vállalkozókat győzködni arról, hogy van értelme a közösségi médiának, és “nem csak posztolgatunk a kávénkról”, hanem vállalkozóként értékesítésre tudod használni. A régi szép idők!

"Várj, ennek tényleg van értelme!" 😱

Ám ahogy egyre értelmezhetőbbé vált a közösségi média, legalábbis az a része, hogy hogyan fog ez pénzt hozni, máris egyre több mindenki számára vált érdekessé.

Onnantól aztán jöttek a reklámügynökségek, meg az Amerikában tanult szakértők, és szép lassan a nemzetközi trendek klónja lett Magyarország is: ugyanúgy működik ma már itt egy kampány, mint Amerikában, vagy Londonban. Annyi a különbség, hogy az Amerikában folytatott kommunikáció itt sosem fog működni, továbbá mindent, amit behozol a magyar piacra célszerű szabnod, és nem utolsó sorban itt nem annyira szabadszájúak az énmárkaépítők (még),

talán a magyar génekben ott van még mindig élesen a “nehogy leírd, betörik az ajtót és elvisznek” 😂
De ugye 2024 van, és képzeld, senki sem fog elvinni. 

Így csináltuk az elején, amikor semmit sem tudtunk

Emlékszem, 2015-16 körül hiába kerestem, itthon még szinte találat sem volt az "énmárkaépítésre", vagy épp arra, hogy hogyan blogolj. 2015-ben pontosan ezért indítottam el anonim módon a Napközi blogot, hogy legalább azok, akik keresnek valamiféle választ egy-két témában, megtalálják.

Ma is gyakran összezavaró bejegyzéseket lehet találni, ha énmárkaépítésre kerül a sor, többnyire nyelvtanilag még mindig nem találják el a helyes leírást: látunk én-márka építést, énmárka építést, és társait. Gondoltam ez hasznos lehet: 

Apropó: csak azért, mert egy befolyásos ember azt mondta, hogy az az énmárkád, amit akkor mondanak, amikor kilépsz a teremből, ne higgyünk el mindent. Arról, hogy miért nem az, és miért célszerű logikusan belegondolni abba, amit ész nélkül átveszünk valahonnan, ITT írtam. 

Visszatérve, akkoriban egymástól tanultunk, na meg teszteltünk. Nem volt millió kurzus, meg kihívás, ami megmondta volna, hogy mit jelent énmárkát építeni. És még véletlenül sem próbáltuk a hagyományos marketing működését ráhúzni az énmárkaépítésre, ami egyszerűen sehova sem vezet.

És nem dőltünk be a svédasztal-effektusnak.  

Itt tartunk ma: a svédasztal-effektusnál.

Mindent tudunk, mindent megtanultunk, bármikor elvégezhetsz egy online kurzust a TikTokról, pikk-pakk megtanulhatsz honlapot építeni, vagy épp egy kampányt összeállítani. Mindent megtanulhatsz, mégis, valahogy a világ meghódítása, amit oly sokan ígértek, meg a (rendszeres) több százmilliós éves bevétel a legtöbb énmárkaépítő számára olyan távol van, mint Makó Jeruzsálemtől (persze van kivétel).

Ám azt is célszerű hozzátenni, hogy nem is ez a legtöbbek célja, hiszen általánosságban nem azért építenek a legtöbben énmárkát, hogy a pénzügyi évük százmilliós határokat lépjen át, és jobb esetben nem a bevételük alapján lövik be a saját értékességüket. Sok esetben ha már a főállásukat ki tudják váltani, és el tudják törölni az anyagi korlátokat, és évi egy nyaralás helyett akár több utazás is belefér, vagy a váratlan kiadások sem okoznak problémát, esetleg nem kell a boltban az árakat nézni, és bármit is megvonni maguktól, az már csodás. Ehhez pedig valljuk be, nincs szükséged százmilliókra.

A "mindent azonnal" mindset, avagy a türelmetlenség oltárán elvérezve

Össze sem tudnám számolni azokat az üstökösöket az elmúlt évekből, akik azt a stratégiát alkalmazták, amit a legkönnyebb pénzre fordítani: ígérj azonnali sikert, tízmilliókat hozó eszköztárat, különleges formulát, tanítsd meg, és kérd, hogy "úgy használd, ahogy tanítom, mert máshogy nem fog működni", és ezáltal képezz életképtelen énmárkaépítőket. 

Félreértés ne essék, ezek az eszköztárak és módszertanok hasznosak tudnak lenni, hiszen minél többet tudsz arról, hogy hogyan írj meg egy emailt, ami elad, vagy rakj össze egy kampányt, annál nagyobb eséllyel tudsz magadra hangolódni, és tesztelni, hogy Neked mi működik. Nem annak, aki eladta azt, amit megvettél. Hanem Neked. 

ontosan ezért figyelek oda a saját programjaimnál, hogy a kritikus gondolkodásra neveljem a tanulóimat, és bár megosztom, hogy mit csinálok az ügyfeleimmel, vagy a saját énmárkámnál, a célom mindig az, hogy arra ösztönözzem őket, hogy teszteljenek, és értsék meg, hogy nekik mi működik - hangnem, tartalom, formátum, stb. Megmutatom, hogy én hogyan hangolódom az ügyfélre, és adok hozzá passzoló tanácsot, senki sem ugyanazzal az énmárkakoncepcióval sétál ki az "ajtómon". Ez nem is tudna így működni.

És akkor nézzük a trendeket! 

A 2024-es trendeket nem én találtam ki. Figyelem azt, hogy mi zajlik külföldön, itthon, az ügyfélkörömben, és nekem mi működik 16 év után, mi a titka annak, hogy még mindig itt vagyok, és nem tűnök el, és az eredményeim sem maradnak el - úgy, hogy közben nem nyomulok, nem hirdetek, csak tartalmat használok. 

• A rövid formátumú tartalmak térnyerése folytatódik

 Ez senki számára sem meglepő. Az már más kérdés, hogy mennyire tudatosan fogyasztod őket, és mennyire hagyod, hogy órákra magával sodorjon a feeded, csökkentve a figyelmed terjedelmét, ami aztán idővel alkalmatlanná tesz arra, hogy bármire, ami nem 1 perc, figyelni tudj. Óvatosan a fogyasztással.

• Hosszú formátumú tartalmak

Értelemszerűen, nem mindenkinek elég a felszín, és én sem 1 perces videókból szeretnék tanulni. A podcastek megjelenésével bebizonyosodott, hogy van igény a hosszabb formátumú tartalmakra, és úgy gondolom, hogy az, amit külföldön látok, hozzánk is be fog kúszni: és szép lassan újra tért nyernek a hosszabb formátumú tartalmak is.

• Svédasztal-effektus és a magadra való hangolódás 

Egyre többen érzik, hogy leblokkolja őket a sok instrukció:

"Posztolj hetente 4-5x!"
"Élőzz mindig!"
"Legyél MINDIG AKTÍV!"

... és így tovább.

A válaszom ugyanaz: legyetek nyitottak az újdonságokra. De ami nagyon fontos, és ez valahogy gyakran elveszik félúton: nem elég megnézni egy kurzust, vagy kijegyzetelni. Azt be is kellene építeni. Össze is lehetne vetni az eddigiekkel, amit tanultál, és ki is lehetne próbálni, hogy Neked mi működik és hogyan. Gondolj erre úgy, mintha egy szobád lenne tele szerszámmal, amit egy ház felújításánál használhatsz. Ha kreatív vagy, lehet, hogy olyan megoldások születnek a választásaid által, amik eddig soha. De ott az eszköz, használd - és ne csak az legyen, hogy megvetted a következő színes-szagos füzetedet, mutogatsz rá, hogy "de kijegyzeteltem a kurzust!", használni meg sosem használod.

Rutinnal és szakmai tudással ez is egyszerű lesz, anélkül csak mondogatod, hogy "magamra hangolódva vállalkozom", ami többnyire azt jelenti, hogy "majd dolgozom, ha kedvem van, és most bizony nincs". 

• Túltelítődött piac

Már pár éve is azt hallgattam, hogy túl sokan vagyunk, ma meg aztán pláne Dunát lehetne rekeszteni a tanácsadókkal/szakértőkkel/énmárkákkal. A rossz hír, hogy ez nem fog változni. Ráadásul egy olyan generáció kezd szép lassan belépni a social térbe énmákákkal, akik sokkal natívabbak, mint mi, sokkal felkészültebbek, és sokkal inkább organikusabban, nyitottabban használják a közösségi méditá.

Úgy gondolom, hogy a jövőben nem tudjuk megkerülni, hogy beálljunk a véleményünkbe, használjuk a hangunkat, válllajuk a sebezhetőségünket, és felvállaljuk azt online is, akik vagyunk és amit tudunk.

• Mesterséges intelligencia, azaz A.I.

Az A.I. egyre több feladatot vehet át tőled, élj vele. Egy dolgot viszont ne felejts el: tanuld meg, hogy hol szükséges a te energiád, a tapasztalatod, a tudásod, mi az, ami csak tőled működik, és ezt ne add ki (igaz ez az alkalmazottakra, alvállalkozókra is). Tudd, hogy melyik az a munka, amit megspórolhatsz, és tudd, hogy mi az, amit nem.

• Növekedés és tempó

Addig, amíg sokáig az volt a trend, hogy "keress x milliót x perc alatt", addig egyre többen látták premier plánban, hogy mi lesz azokkal, akik ezt csinálják. Pontosan ezért, ma már a tempó, a számok, kisebb szerepet kapnak, egyre inkább a fenntarthatóságra helyezzük a hangsúlyt.

Hiszen a cél nem az, hogy számokkal dicsekedhessünk, hanem az, hogy 5-10-15 év múlva is azt csinálhassuk, amit szeretnének. Felégetni pedig sem a piacukat, sem az idegrendszerünket nem szeretnénk a fene nagy rohanásban, Nem attól vagy értékes, és nem attól leszel befolyásos, hogy mennyit keresel és milyen gyorsan. 

Zárásként: Az nem kèrdès, hogy ma már bàrmit megtanulhatsz pàr òra alatt, az màr màs kèrdès, hogy van-e rà szüksèged, ès ha igen, magadra tudod-e hangolni. Hello 2024, örülök, hogy Te màr vègre egyèrtelmüen azt kèred tölünk, hogy hasznàljuk a hangunkat! 💕