Összegezném a nyarat, de nem egyszerű. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyen kalandban lesz részem - nem is egyben, rengetegben. Több, mint 8O napon át alakított Amerika, hogy végre megtanuljam: teljesen mindegy, hogy merre jársz, ha azt csinálod, amit szeretsz, otthon vagy. Minden rajtad múlik. Az is, ha tudsz lehetőséget varázsolni magadnak, meg az is, ha sohasem jön össze.

Képernyőfotó 2014-09-12 - 22.02.21.jpg

Lassan már hét éve, hogy úgy döntöttem, az életem nem lehet annyi, hogy boldogtalan vagyok és nincsenek álmaim. Makacs vagyok, nem adom fel addig, ameddig nem jön össze. Több ezer óra befektetett munka, még több alvás nélküli éjszaka, rengeteg feleslegesen elküldött, a másik által soha nem olvasott e-mail, még több olyan, amit elolvastak, de figyelmen kívül hagytak, több száz "pofon", mire megértettem: amikor felnövök a feladathoz, minden kapu megnyílik előttem, nem kell azokat az ajtókat feszegetni, kinyílnak maguktól. Úgy néz ki, Amerika kapujához 25 évnyi tanulásra volt szükség, ami talán még több lett volna, nélkületek és a Bridge Budapest nélkül. Ezúton is köszönöm a támogatást! 

7 éve annak, hogy elkezdtem írni, szerettem, úgyhogy az életemben tartottam. Boldoggá tett - és még annyi év után is képes rá. Ilyen a mi kapcsolatunk, hosszú, tartós, és mindent megad, amire vágyom. Ma már csak egy szabály létezik: minden marad, ami megmagyarázhatatlan indoknál fogva érkezik, jeleket küld, hogy ő létezik, majd gyökeret ver bennem, mert az életem része, és boldoggá tesz. Nem én választom őt, ő választ engem, én pedig nem ellenkezem. 

Az én életemben ilyen volt az USA is. Gyerekkoromtól kezdve akkor voltam boldog, amikor a Narancsvidék, a Jóbarátok, vagy bármelyik amerikai sorozat előtt ültem. Imádtam. Addig igazán boldog voltam. Hogy miért? Mert olyankor OTTHON éreztem magam. Imádtam a sztorikat, már akkor azok kattogtak a fejemben, és Josh Schwartz munkája lenyűgözött, a mai napig lenyűgöz, de ez a lista mára bővült Stephanie Savage nevével is. Akkor még azt hittem, hogy Amerika miatt ragaszkodom a The hills-hez, a Gossip Girl-höz, vagy a New Girl-höz, Oprah-hoz vagy Ellenhez, esetleg a TED-hez.. , majd rájöttem valamire: a helyszín és a sztori érdekelt már akkor is. 

Képernyőfotó 2014-09-12 - 22.10.33.png

Lassan minden kezd összeállni, és ez szuperjó érzés. Az, hogy mit szeretnék, hogy mit akarok tanulni, hogy mivel akarom tölteni életem hátralévő éveit. Végre tudom, hogy mi jelenti az OTTHONomat, hogy mitől érzem jól magam egy helyen, hogy mit kell tennem ahhoz, hogy boldog legyek, hogy ne kreáljak nehézségeket. Ne keresd kívül, nem fogod megtalálni. Várni fogod, akarni, kutatni, de nem lesz eredménye. Add csak fel. Engedd el. Ne akard, csak figyelj. Dolgozz azon, ami boldoggá tesz, tegyél bele energiát. Tudd elengedni azt, ami gyengít, ami bátortalanná tesz, és kezdj új életet. Igen, nehéz lesz, áldozatokat kell hozni érte, de hidd el, megéri, mert ha komolyan gondolod, ha igazán akarod, a talaj stabillá válik alattad. Olyannyira stabillá, hogy megtart, és mindent megad ahhoz, hogy képes legyél valóra váltani az álmaidat. 

Az én életemben ez sikerült - és mint a nyáron kiderült, ezzel nem vagyok egyedül. Valójában nem is az álmaimat váltottam valóra, hanem beteljesítettem mindent, amit éreztem, lehoztam őket a valóságba. Boldoggá tett, teljessé, és felnevelt, életemben először érzem azt, hogy BÁRMIRE képes vagyok, és nincs olyan dolog, amit ne tudnék megoldani. Önbizalmat adott, még többet, magabiztosságot, és most már tudom: a tervemet ITTHONRÓL akarom valóra váltani, ugyanis az sokkal szebb. Kint túl könnyű lenne, itt viszont izgalmasabb. 

Bár eddigi életem legboldogabb három hónapja áll mögöttem, ez volt a legnehezebb is. Boldog voltam, mert végre olyan emberek között éltem, akik támogattak - na, nem mintha itthon nem lettek volna ilyenek, de kint kisebb a depresszív populáció. Helyettük van sok tenni vágyó, másokat támogató ember, akik rengeteg energiát tudnak adni (már amikor van idejük, és hajlandóak megnyílni egy európainak) - de magyarként ez valahol túl könnyű. Túlságosan megszoktam már, hogy vannak negatív hangok, és hogy képes vagyok arra, hogy elérjem azt, hogy a negatív hangok alább hagyjanak. Ez az a képesség, amit soha nem akarok hagyni kihalni, és ezt a legjobban itthon lehet edzeni. 

Ma már tökéletesen értem a Bridge Budapest hitvallását, miszerint Magyarországról is lehet sikert elérni. Sokáig úgy képzeltem el, hogy majd egyszer visszamegyek, kint dolgozom, és onnan érem el az álmaimat, aztán elmentem New Yorkba, és mindent megértettem. Ott voltam a városban, ahol a pörgés, a színek, és a betondzsungel teljesen elvarázsolt. Imádtam. Ha tehetném ott élném le az életemet - meg nem is. Folyton azt éreztem, hogy lemaradok valamiről, és így nem tudok élni. Az "élni" szó alatt pedig az írást értem. Hiszen engem az írás éltet, abban a pillanatban, hogy leállok, minden megáll körülöttem - lásd, atlantai sztori. Erre pedig nincs szükségem. Megtanultam a leckét, és mára az írás már túl fontos ahhoz, hogy feláldozzam egy város oltárán. 

 

Még haza sem értem, de sorra keresnek meg izgalmasabbnál izgalmasabb projektekkel (bloggal kapcsolatban, és közösségi média kapcsán), és legalább három könyvnyi téma buzog bennem, úgyhogy állok elébe! 

Új tervek:

- megírni az első motivációs könyvemet még idén (félúton! :) ),

- angolul tanulni írni - hamarosan kezdek a FLOW nyelvsuliban, köszönöm az ajánlást Szily Nórának! :)

- eljárni edzeni,

- tanulni festeni, zongorázni,

- kialakítani a saját youtube csatornámat, műsorokkal,

- dolgozni a blogomon angolul - kész! :) már csak dolgoznom kell rajta folyamatosan

- néha persze utazni - pl.: november: Spanyolország

- természetesen járom az országot, és találkozunk (időpontok hamarosan! :) )

- újra MEDITÁCIÓ,

- nyáron Hollywoodban és New Yorkban elvégezni 1-1 nyári kurzust (kreatív írás, film)

Képernyőfotó 2014-09-12 - 22.17.58.png

Az, hogy újra mellettem vannak a családom és a barátaim, és hogy én is mellettük tudok lenni, NAGYON sokat jelent számomra. Ezek az emberek már 7, 5, vagy akár 2O éve részesei az életemnek, és hatalmas támogatás az, hogy fizikailag is itt vannak mellettem. Én már senkinek sem akarok bizonyítani, csak boldog szeretnék lenni, és azt szeretném, ha TI IS AZOK LENNÉTEK! :) Az érzés, amikor a legjobb barátom, Gábor felhív, és tudom, hogy jövő héten már újra velem lesz, az többet ad mindennél. Imádom és kész. Az, hogy ma a barátnőmmel tölthettem egy egész napot, azzal, akivel anno évekkel ezelőtt kezdtük a budapesti életünket, boldoggá tett, olyan boldoggá, ami nem hasonlítható a nyári élményekhez. Azok másban voltak jók. Azok valóra váltották azokat az álmokat, amik évek óta éltek bennem. Ők hajtottak előre, miattuk nem tudtam leállni, azért volt az, hogy napi 2O órákat dolgoztam, mert el kellett oda jutnom. Penn Badgleystül, földrengésestül, Oprahstul mindent meg kellett tapasztalnom, hogy NINCS LEHETETLEN. Hogy az az energia, ami bennem van, ugyanúgy működik kint is - talán még erőteljesebben, mint itthon. 

Képernyőfotó 2014-09-12 - 22.34.31.png

És hogy mi tette fel az i-re a pontot? A teniszező pasi a reptéren, aki csak úgy odaült mellém, és elkezdett arról mesélni, hogy edzeni csak Phoenixben edz, mert sokkal tovább bírja a harcot, mert őt a kánikula tette erőssé. Kitartóbb lesz, jobban bírja a strapát, tovább tud játszani. És tudjátok mit? Lehet, hogy ez lesz a kulcs az én életemben is. Ahogy ő is járja a világot, hogy minél több országban játszhasson - ugyanis ez a célja -, úgy én is járom a világot, hiszen imádok a különböző országok "nyelvén" írni. Hollywoodi kerti kanapén kandalló mellett, vagy New York-i rooftopon, vagy San Francisco történelmi utcáit bámulva egy kávézó kanapéjáról.. Nekem ezek az élmények maradnak meg, nem az, hogy láttam Brooklyn Bridge hidat. Tök jó volt, meg életre szóló élmény, de számomra ezek a dolgok maradnak meg, a 'véletlennek' tűnő találkozások és a SZTORI az ember mögött. Az olyan emberek, mint Eddie vagy Joanna a Ustreamtől, Penn Badgley, Simon, vagy épp az a rengeteg random az életembe érkező ember, akik csak úgy hirtelen megjelentek, de egyetlen jól időzített mondattal az egész életemet átírták. 

10623368_4495638446375_9036130396945066101_o.jpg

Amerika bemutatott saját magamnak. Annak a Nórinak, akinek félelmetesen csak az írás és a blog köré csoportosult az élete, és most ideje kialakítania magának egy olyat, ami ettől többől áll. Amiben van valami, ami feltölti. Nem szeretnék egy olyan életet élni, aki csak hajtja az álmait, de közben meg nem él. Kint ez lenne. Én nem akarok ilyen életet. Boldog szeretnék lenni, és boldoggá szeretnék tenni másokat. Oprah adott egy feladatot, aminek az volt a lényege, hogy egy kört kell felosztani, amin keresztül bemutathatod az életedet. 85%-ban az írás tette ki az életemet. Ez nem normális. Én döntöttem így, de szeretném, ha az életem többől lenne. Most már lassíthatok egy picit, ugyanis már nem kell olyan dolgokat tennem, amiket nem szeretek.

Zárásként pedig azoknak a hétköznapi hősöknek szeretnék köszönetet mondani, akik támogatnak, akik miatt még mindig elhiszed, hogy van értelme, és ha elhiszed, idővel meg is valósítod az álmaidat, ugyanis ha másnak sikerült, neked is sikerülhet. Hiszen vannak még emberek, akik nem visszahúznak, hanem arra biztatnak, hogy tarts ki, hogy menj tovább, folytasd az utad, és ne foglalkozz senkivel, mert annyi minden van benned. Több, mint gondolnád. Egyetlen szavuk elég ahhoz, hogy ne add fel. Viszont tudnod kell, ezek az emberek nem osztogatják a hitüket csak úgy. A hitet talán ki kell érdemelni, talán meg kell rá érni, vagy egyszerűen csak meg kell dolgozni érte. De ha megkapod, kötelességed megtartani. 

Ezzel a poszttal szeretném megköszönni a Bridge Budapestnek, a Prezinek, és a Ustreamnek azt, hogy az életem megváltozott. Nélkületek nem indulhattam volna el a nagy úton, vagy ha meg is tettem volna, sokkal nehezebb lett volna ez a három hónap. Köszönöm Pistyur Verának, hogy hitt bennem, és kiállt mellettem annak ellenére is, hogy a média és rengetegen támadták őket, ugyanis Veráékkal ellentétben azt sem tudták, hogy mit csinálok. Még milliószor meg fogom köszönni, de tudnod kell, ez az a bizalom, ami mindennél nagyob bizalommal, amitől egy ember igazán gazdagnak érezheti magát. Miattatok jobb ez az ország, hiszen TI mutattok példát fiatalok százezreinek, hogy lehet ezt másképp is - ráadásul a kezüket is megfogjátok. 

Vagy Ti ismertek még olyan céget, akik azt mondják, hogy mentorostul biztosítanak 6 hónapra fizetett gyakornoki lehetőséget, hogy még véletlenül se érezzétek magatokat hátrányban a munkaerőpiacon? A Prezi most ebben segít, nézzétek csak: http://jump.prezi.com És csak úgy jelzem, az USA-ban MINDENKI tudja, hogy mi az, hogy Prezi, szóval ennél jobb referenciát ma Budapesten nehéz kapni. :) 

Képernyőfotó 2014-09-12 - 22.55.45.png

Bár ezt a Ustreames srácok nem olvassák, de remélem Michael tudja, hogy már most hiányzik, hogy nem megyek oda hozzá minden reggel, hogy mi a helyzet, vagy hogy nem jön el velem Oprah Chai-t inni, hiányzik Joanna, aki mindig szupervicces, vagy Eddie, aki jobban hisz bennem, mint bárki más, vagy Jon, aki mindig mosolyogva köszönt jó reggelt. HIÁNYOZNAK. Nagyon. Köszönöm a lehetőséget Fehér Gyulának, hogy végig kiállt mellettem, még akkor is, amikor az ismerőse (elfelejtettem a nevét) is próbálta lebeszélni arról, hogy velem dolgozzanak. Hatalmas lehetőséget adtatok azzal a kezembe, hogy ennyi időt tölthettem Veletek (még a szabad heteimet is :D :D :D .. #fuggosegeim). És persze nem utolsó sorban köszönöm Árvai Péternek, hogy ő is megnyitotta előttem a kaput, hogy benézhettem az ő hétköznapjaikba, hiányozni fog Meaghan, Pierre, és Matt Drucz, aki bár csak gyakornokként volt akkor náluk, de felejthetetlen pillanatokat töltöttünk együtt, a Yosemite Parkban tett kiruccanásról nem is beszélve. És persze nem szeretném kihagyni a sorból Faix Csabát (Prezi), aki az időeltolódás ellenére is mindig aktívan segítette a munkámat, Varró Balázst, aki a Ustream oldaláról támogatott, és Bernit (Ustream), aki szintén segítőkészen válaszolt a több oldalas e-mailekre, amiket előszeretettel küldtem nekik - ez szól Gyulának és Verának is! :D Köszönöm Nektek! És persze Badó Andinak is nagyon örültem, amikor megérkezett, örülök, hogy ennyi időt együtt tudtunk tölteni, biztosan meglátogatlak a budapesti irodában is. :)

10308382_4385763139561_7542182183270353831_n.jpg

Megmutattátok azt, hogy a munkának nem kell arról szólnia, hogy utálod azt, amit csinálsz, és úgy mész be a munkahelyedre, hogy már megint itt kell lenni, és majd jön az a hülye főnök, és egyébként sem fizetnek meg. Itt nincs olyan, hogy hülye főnök, itt a főnök többet törődik veled, mint sok esetben a barátaid. Szerettem ezt a három hónapot, és csak azt bánom, hogy nem így kezdtem el az éveimet itt, Budapesten. Amennyiben láttok nyitott pozíciókat a fenti cégeknél, jelentkezzetek, mert az életetek sokkal egyszerűbb lesz. Elhihetitek nekem. 

És hogy mi lesz a jövőben? Ahogy látjátok, rengeteg tervem van, szépen kezd összeállni minden. Életemben először nyugodt és kiegyensúlyozott vagyok. Már nem félek attól, hogy mi lesz, hiszen annak, aki mindent belead, nem kell félnie, az minden támogatást megkap. Amikor nem tudod, hogy mi áll előtted, amikor semmi sem biztos, akkor bármi megtörténhet - ez az egyik kedvenc mondásom. Hogy miért? Mert ez az igazság évről évre bebizonyosodik. Biztosan ismerős az érzés, amikor megtettél minden tőled telhetőt, terveztél, amennyire lehetett, de nem látsz tovább. Nem is kell tovább látnod. Csak annyi a dolgod, hogy megtanulj bízni a sorsodba, és én bizony a földrengés, és megannyi őrületes repülős para után már bízom a sorsomban - jobban, mint bármi másban az egész világon.