Hála, tisztelet, boldogság, bizalom .. Ha összegeznem kellene, hogy milyen érzések járnak át már napok óta, talán ezzel a hárommal tudnám a leginkább összegezni. Még akkor is, amikor a metrókocsiban egyedül ülök este 1O-kor és beragad a két megálló közé, majd 15 perc múlva elindul, tudom, hogy biztonságban vagyok. És aki tudja, hogy biztonságban van, nem fél. Tudja, hogy minden okkal történik, tudja, hogy semmi sem azért van, mert a sorsa rosszat akar neki... Aki hisz a sorsában, annak minden tanítás, minden tapasztalás, valami, amiből tanulhat. Legyen szó földrengésről, becsukhatatlan repülőgép ajtóról - soha nem hallottam még ilyenről addig, amíg meg nem tapasztaltam.. -, vagy a metróról, amire beültet az ottani alkalmazott, hogy menjek nyugodtan, mert mindjárt megfordul, és abba az irányba fog menni, ahova én akarok - arról persze nem szólt, hogy ezt a 15 perces kényszerszünetet a föld alatt teszi meg, úgy, hogy tök egyedül vagyok a kocsiban, .. vagy inkább mondjuk úgy, hogy kocsikban.

large-3_7.jpg

Bármelyik pillanatban, bármikor megváltozhat az életed. Egyetlen másodperc képes átírni azt, amit eddig a sajátodénak hittél, és valami teljesen mást ad a kezedbe. Ha megteszi, ne kételkedj abban, hogy kész vagy-e rá, csak fogadd el. De ha megkaptad, dolgozz keményen, még keményebben, mint eddig bármikor. Akire nagyobb feladatot szabadnak, annak edződnie kell, el kell bírnia azt, ami előtte áll, mert lesz ettől még nagyobb is. Ahogy a kedvenc mondásom tartja, a legnehezebb leckéket a legjobb tanulók kapják. Örülj, ha kapod a leckéket, de mindig hallgass a szívedre, hogy a jókat tudd megoldani. Mert jönnek majd mások, olyanok, amik tesztelni akarnak, hogy mennyrie akarod komolyan azt, amire vágysz. Vagy hogy mi hajt felé.. 

aee1c5bd1405138875e0fdffdc515019_AMbjFwHf_l.jpg

Az ittlétem alatt nagyon sok olyan emberrel találkoztam, aki a PÉNZ miatt szeretne ideköltözni. Mondják, hogy elvarázsolta őket a város - kit nem? -, de a következő mondat, amibe őrületes energiákat raknak már arról szól, hogy itt mennyit keresnének. Tudom, hogy az élet része a pénz, de nem a fő motivációnak kell lennie. Más energia, valami, ami hosszú távon nem fog boldoggá tenni. Nem is értem. Ha most megnézem ezeket az embereket, nem boldogok. Szétdolgozzák magukat otthon, milliókat keresnek havonta, de még minden péntek este arról szólt, hogy "de miért nincs senkim?", és hogy nem boldogok, mert nincs meg a biztos pont, és nincs életük. Elfelejtették azt a valamit, amiért elkezdték. Tisztességtelenül beszélnek róla, a munkatársaikról, az alkalmazottaikról. Csodálkoznak, hogy nincs biztos pontjuk, amikor ők sem azok saját maguk számára, arról nem is beszélve, hogy ..

Először válj azzá, aki megkaphatja a biztos pontot, azt, aki támogatja, vele van, aki vele tud lenni. Hagyd, hogy legyen helye, hogy szerethessen, és ne lökd el magadtól. Ha nincs, nem jön, nem érkezik, nem marad, nem véletlenül teszi. Kilöki az életed, mert képtelen magában tartani. Nincs benne semmi, amiben meg tudna tapadni, nem tud biztos pont lenni, mert nem teszed neki lehetővé. Aki boldog akar lenni, priorizáljon. Ha stabilitást szeretnél, alakítsd át az életedet, csinálj helyet benne annak, akire szükséged van, de előbb válj a saját magad kősziklájává, stabil pontjává. Tudd, hogy mi az, ami kiveti őket, ami miatt menekülnek, és változtasd meg. A kérdés, hogy mi a fontosabb, a milliók, vagy a boldogságod?

886c878b1_134c6b4081e_57f4d0-post_1.jpg

Ugyanis.. Ott lesz majd a nagy ház, a luxusautó, de egyedül fogsz benne ülni.. Annak mi értelme? Egyre több olyan emberrel találkozom, aki már egyszer elérte a nagy sikert, és most úgy döntött, a szenvedélyének kezd el élni, és nem érdekli, hogy mi lesz vele, hogy meg tud-e élni belőle. Persze, nyilván a cél az, hogy minél jobb legyen abban a valamiben, amibe belekezdett, és ami jobb, az végül energiát kap, csak megfelelő mennyiségű befektetett munka kérdése.. Lehet, hogy hét év, lehet, hogy öt, a kérdés, hogy kitartasz-e. Egyébként még mindig úgy gondolom, hogy csak akkor van veszítenivalód, ha meg sem próbálod.

Nézd csak meg Penn Badgley-t, aki elérte a sikert, a világ minden pontján lányok milliói tudják, hogy ki ő - miközben nem is gondolnád, hogy nem a szenvedélyének élt, ami egyébként a zene. Imádja a színészkedést, de a zene az valami, ami sokkal mélyebbről jön. Az ő sztorija is jól példázza, hogy lehetsz sikeres másban is, elérheted a biztos anyagi hátteret, bármit - kivéve azt az érzést, amit az ad, amikor pl. ő kint áll a színpadon. Annyira rövid az életünk.. Ezért merek hallgatni arra a hangra, ami visz előre, mert ő csak előre visz. Ha az egómra hallgatok, ha én akarom megmondani, hogy mi legyen a következő lépés, mert én majd azt jobban tudom, vagy ha másoknak akarnék megfelelni, akkor folyton csalódni fogok. Jönnek majd a jelek, először kisebbek, aztán nagyobbak, olyanok, amik próbálnak a helyes útra terelni. A kérdés, hogy hallgatok-e rájuk. 

Az egyik legjobb barátom évek óta napi minimum 2O órákat dolgozik. A szenvedélyét választotta, kockáztatott, és hatalmasat aratott. A személyisége és a kitartása mindent elhozott az életébe - csak egy dolgot elfelejtett. Már nem 22 éves. Közeledik a 3O-hoz, másra vágyik, de még mindig abban az életben él. Az anyagi biztonsága már garantált, de még mindig hajt és megy előre. Csodálkozik, hogy nincs biztos pont az életében, amikor nincs ember, aki vele képes lenne kezelni az ő életstílusát. Borzasztó nézni, ahogy szép lassan tönkreteszi magát, és hiába mondom el neki, hogy aggaszt amit látok, semmit sem tesz ellene. Helyette jönnek a jelek, kórházba kerül, folyton beteg.. A szívem meg megszakad, hogy nem tudok rajta segíteni. 

Talán ez a legnehezebb dolog. Amikor rájössz, hogy senkit sem tudsz megmenteni, csak ők saját magukat. Nekik kell észrevenni, hogy valami nem megy, hogy valami nagyon nincs rendben. Rámutathatsz, felnyithatod a szemüket, de a lépést nekik kell megtenni. A kérdés, hogy mennyire bátrak. Aki bátor, az mer erőt találni magában ahhoz, hogy mindent megváltoztasson. Aki bátor, az el meri hinni, hogy másképp is lehet stabil az élete, és talán pont erre a másfajta stabilitásra van szüksége. 

Pedig nem kellene túl nagy lépéseket tennie. Elég lenne aprókkal, kevésbé rémisztő, nem drasztikus lépésekkel kezdeni. Rögtön látná az eredményt, és többé nem kérdőjelezné meg, hogy jó helyen van. Én is kijöttem a komfort zónámból azzal, hogy itt vagyok. Teljesen egyedül érkeztem meg, földrengéstől kezdve elveszett bőröndökig, törölt járatig gyakorlatilag mindent megtapasztaltam, ami megtörténhet, és bár mártírkodhattam volna, hogy Úristen, ver a sors - ahogy ezt annyian csinálják.. -, helyette inkább megnéztem, hogy mi segített át az egészen. ATTITŰD. Az, hogy hogyan állok a helyzethez, az, hogy egyetlen mosoly kapukat nyit meg, hogy amire szükségem van, az VELEM van mindig. Nem kellenek a nagy bőröndök, ott van bennem minden ahhoz, hogy jól alakuljanak a dolgok, és ha mosolyogsz, minden segítséget megkapsz, amire szükséged van. A földrengés pedig csak megmutatta, hogy mekkora erők mozgatnak körülöttünk mindent. Hogy egy percig sem kell félnünk, mert az univerzum az, ami megrázta az egész várost, és amiben ekkora erő van, az az életedet BÁRMELYIK pillanatban át tudja alakítani - ha hagyod neki és bízol benne. Innentől tényleg elhiszem, hogy nincs lehetetlen, mert amiben ekkora erő van, tényleg képes megváltoztatni mindent - ha vele dolgozol.

A kérdés, hogy mersz-e benne bízni? Felvállalod-e az áldozatokat? Azt, hogy munka után még azzal foglalkozol, ami a szenvedélyed? Az, hogy akár évek munkáját fekteted bele? .. vagy azt, hogy elveszíted a barátaidat azért, mert valami olyat kezdesz el csinálni, amit ők nem értenek.. De tudod mit. Azok nem is voltak barátok. Lesznek újak. Ha változol, hasonló embereket vonzol magadhoz. Vagy szerinted hogy van az, hogy én mindig hasonlókat vonzok magamhoz, vagy olyanokat, akik sokkal sikeresebbek, és előre tudnak húzni? Egyetlen negatív tapasztalatom sincs az itteniekkel kapcsolatban, és bár otthon is tanulna mindenki abból a magatartásból, ami itt jelen van a hétköznapokban.... ODAFIGYELÉS, tisztelet, a másik sikerének való öröm.. 

2071549382458_S7qy2zPi_l.jpg

.. és mint tudjátok. Aki gyenge, azt felfalják. De egy dolgot sokan elfelejtenek.. NEM mások falnak fel, ők csak annyit tudnak tenni veled, amennyit megengedsz nekik. Az egyetlen dolog, ami fel tud falni, ha nem az életedet éled, ha nem mered bevállalni az utadat, ha más ösvényeken jársz. Lehet, hogy most még nem látod, de évek múlva amikor visszanézel, a távolban látni fogod a sajtáodat, azt, hogy hova vezetett volna. Oda, ahol ott van minden, ami boldoggá tett volna, tisztán látod.. És mégis egy másik úton haladtál, mert az könnyebb volt - miközben sokkal nagyobb károkat okoztál magadnak, magadban. Az már rajtad múlik, hogy hogyan döntesz: ott maradsz a biztos boldogtalanságban, ahol semmi sincs rendben, vagy elindulsz visszafelé az úton, azt már úgyis ismered, és erőt veszel magadon, hogy bevállalhasd azt, ami a tiéd? 

MINDIG van újabb esély, mindig kapsz újat, csak kérned kell. Erre én vagyok a legjobb példa. Rajtad áll, hogy hogyan éled meg az eltévedésed tényét: bukásként, mártírkodva, VAGY leckeként, ami erősebbé tett, és megmutatta a kincset, azt, amiért kevesebb fájdalmat kell elviselned, mint a másik úton.. Csak annyi a titok, hogy hallgass arra a hangra, ami mindig súgja, hogy mit kell tenned. Tanulj meg bízni benne. Vagy szerinted miért van az, hogy mindig azok a találkozások, bulik, utazások, stb. a legjobbak, amik csak úgy jönnek, mindenféle tervezés nélkül? A legnagyobb dolgok tervezés nélkül jönnek, nincs rájuk hatásod, maximum annyi, hogy a munka rád eső részét tisztességesen elvégzed. Minden más az ő dolguk. Hagyd, hogy megtörténjenek.