Te mit tennél, ha jönne egy földrengés, és a ház, ahol élsz összedőlne, és vele együtt mindened elveszne? Ott sétálgatnál hajnalban az utcákon, sok ezer kétségbeesett emberrel, azokkal, akik túlélték, ahogy te is. Ingyen fánkokat és kávét osztogatnának az éttermek, mert ez ilyen. Ha baj van, összefogunk, megkérdezzük, hogy hogy van a másik, és adunk abból, amiből nekünk úgyis van elég. Szerencsésen, de mégis szerencsétlenül kortyolgatnátok a kávétokat a hideg, szeles utcákon, könnyes szemmel, remegve az egykori életetek romjait bámulva - mindenkit más ébreszt fel. Van, akinek ez a wake-up call, van, akinek ez sem elég.  

Képernyőfotó 2014-08-24 - 13.26.28.png

Ma hajnali 3-kor 6,1-es erősségű földrengés rázta meg az ágyamat. Az, hogy megrázta gyenge kifejezés, az érzést úgy képzeld el, mintha négy Dwayne Johnson rángatná az ágyadat minden oldalról, teljes erőbevetéssel, és éreznéd, hogy az egész ház mozog alattad. Soha az életben nem ijedtem meg még ennyire, mint most. Amikor aztán rájöttem, hogy se betörő, se semmi, "csak" földrengés, akkor aztán úgy elkezdett dobogni a szívem, mint még soha. Vizslás-Újlakon nem volt földrengés, azt sem tudom, hogy mit kell ilyenkor csinálni, vagy hogy meddig tart egy ilyen, meg hogy mi lesz. Abbahagyja, vagy szépen ránk omlik az egész város.

Képernyőfotó 2014-08-24 - 13.58.29.png

Csak bízni tudtam abban, hogy ez ennyi volt, és nem lesz több, maximum pár kisebb utórengés, de túlélem, mert túl kell élnem. Nem lehet úgy vége a sztorimnak, hogy a Blikk azt hozza le, hogy Oravecz Nóra életét vesztette San Franciscóban - pedig lehet, hogy nem is lenne akkora hülyeség. Az elmúlt időszak átírta az életemet, megmutatta, hogy mások hogyan látnak, és hogy én hogy látom magamat. Erős a kontraszt, túlságosan erős. Látni, hogy az, akit sokan a médián keresztül látnak belőlem nem az, ami én vagyok, és hogy ezrek utálnak azért, mert nem is ismernek, és gondolják, hogy buta kislány vagyok, miközben többet tettem le szakmailag, mint ők - lehet - valaha.. valahol erőt próbáló. Rájönni, hogy már nem az a lány vagyok, aki hét éve elkezdett írni, vagy két éve megírta az Összekötvét, vagy pár hónapja Az igazi köteléket, hogy folyton kapom a leckéket, hogy tanulok, fejlődök, hogy teljesen más érdekel, mint eddig, hogy végre megint vannak céljaim, hogy végre megtudtam, hogy ki vagyok valójában, hogy ki az a Nóri, aki boldog, hogy mit jelent számomra az OTTHON szó.. Ez a földrengés erre is rámutatott. 

Képernyőfotó 2014-08-24 - 13.29.06.png

Amikor a Földanya megrázza magát, észrevétlenül is átrajzolódik minden, ahogy az életed is. Új élet következik, a régi sémák összedőlnek, azok, amik már nem működnek, és megkapod a lehetőségedet arra, hogy újjáépítsd azt, amiben addig nem voltál boldog. Hogy végre felépíthesd a világodat. A megrepedt betonból hetek múlva virágok bújnak ki, és látnak napvilágot. A tragédiából csoda születik. Lehet, hogy annyira felszínre akart törni, hogy az akarata elég erős volt ahhoz, hogy megnyíljon előtte az út. Lehet, hogy neki most ki kell bújnia a földből. Talán az én életemmel is ez fog történni. Hiszek a szimbólumokban, és abban is, hogy nem véletlenül kaptam most egy ilyen jelet. Tudom, százezrek érezték hajnalban a földrengést, aminek a jelzésértéken kívül bizony személyes üzenete is van mindenki számára - a kérdés, hogy képesek-e rájönni, hogy nekik mit üzen. Míg sokan a tweetjeik alapján egyértelműen tudták, hogy számukra mi az üzenet "ideje elkezdenem boldognak lenni - soha nem tudhatom, hogy mikor jön egy újabb földrengés, és halok meg.", mások átaludták, és reggel dobtak egy tweetet arról, hogy "átaludtam" - ahogy talán az életüket is. 

Számomra megmutatta, hogy ideje magam mögött hagyni egy életet, és újat építeni, és egy pillanatig sem aggódni amiatt, hogy összejön-e vagy sem. A földrengés a bizonyíték rá, hogy bár borzalmas átélni, mégis kapukat nyit meg. Mondjuk egy olyan élet kapuját, amiben boldog vagyok, ami én vagyok. Nem félni attól, hogy mire vágyom, nem azon gondolkodni, hogy hogyan fog sikerülni, mert túl nagy célnak tűnik, hanem tenni a dolgomat, mert ahogy a virág a föld alatt, úgy én is, lehet, hogy a legjobb időpontban indultam el, és csodák történnek, hiszek benne, hogy történnek. Nézd csak meg, a föld megrázza magát, Napában kilométer hosszú úton megnyílik, a beton megreped San Franciscóban, és két hét múlva olyan virágok bújnak ki, akik nem hittek a többi magnak, hogy lehetetlen kijutni a napfényre. Lehet, hogy hülyének nézték őket, de bizony elindultak az úton, mert hittek benne, és a Nap egyébként is várta őket.

Képernyőfotó 2014-08-24 - 13.56.34.png

A földrengések átrajzolnak mindent, utakat nyitnak meg, és régieket zárnak le. Amíg nem érzel földrengést, nem tudod, hogy milyen is az igazából, amikor ott állsz a bizonytalanság határán. Addig az a valami, amit bizonytalanságnak nevezünk valójában egy apró lecke, amit megoldunk, mint anno a matek házit a suliban. És tényleg. Ha eleget ülünk felette, úgyis sikerülni fog, de egy földrengéssel nem tudsz mit tenni. Azt nem tudod befolyásolni, az csak úgy jön. 20 másodperc nem sok, de ha egy földrengés tart addig, akkor az bizony örökkévalóságnak tűnik. Azt, amit eddig csak a filmekben láttam, most átéltem, és köszönöm, nem szeretnék több ilyet. Az érzés, hogy most akkor mi van, világvége? Jön majd egy újabb rengés, és szépen meghalunk, és mire visszaérnek a többiek Burning Manről egy üres, összeomlott felhőkarcolókkal teli San Franciscót találnak? 

1d105c3479fb4e68ee7f97c12da28a97.jpg

Persze ott, akkor levegőt nem kaptam. Amikor meghallottam, hogy a szomszéd szobában az új lakónk, GoogleChinChan horkol, akkor komolyan elgondolkodtam, hogy álmodom az egészet. Irány a Twitter, annál gyorsabban úgysem értesülhetek sehol sem arról, hogy mi történt, hogy csak hallucináltam, vagy tényleg volt valami. Az #earthquake hashtag több száz találatot adott ki az első percben, na jó, nem csak én éreztem. 

.. és milyen érdekes, hogy 1989 óta nem volt ilyen erősségű földrengés. Akkor születtem. Úgyhogy az a bizonyos töréspont megszületett az életemben, köszönöm, mert megerősített abban, hogy az a sok munka, amit most annyi mindenbe teszek nem vész el, ott van a föld alatt, növöget szépen, és bizony ez a földrengés sok kaput nyitott meg, átrendezve mindent, ami eddig volt. Új életet adva, bebizonyítva, hogy nincs lehetetlen. Az új esélyről nem is beszélve. Az élet mindig figyelmeztet, hol így, hol úgy. Van, amikor azzal, hogy elmegy a net, és nem tudok dolgozni, van, amikor azzal, hogy felébreszt álmomból. Abból az álomból, amit már megvalósítottam, mert az már rég nem az én vágyam, és már nem tesz boldoggá. Ideje új vizekre evezni, új életet kezdeni, és végre Nórinak lenni.

Képernyőfotó 2014-08-24 - 13.54.04.png

 

Képernyőfotó 2014-08-24 - 13.53.24.png

Képernyőfotó 2014-08-24 - 13.53.34.png

Képernyőfotó 2014-08-24 - 13.53.52.png

Képernyőfotó 2014-08-24 - 12.36.55.png

 

Ha jelre vársz, ne várj tovább. Elég a hit, elég az, hogy tudod, sikerülni fog, mert semmi más nem dübörög benned, mint az érzés, hogy ez az egyetlen út. Elég az, ha bízol az életben, a gondviselésben, abban, hogy minden rendben lesz. Aki tesz, annak nem kell félnie. Ne érdekeljen az útja, hogy hogyan jön, mert bármikor jöhet egy csoda, vagy egy katasztrófa, bármi, ami átírhatja az egész életed. Katasztrófának tűnik, de kapukat nyit meg, olyanokat, amikhez egyedül nem lett volna erőd. Járj nyitott szemmel, fogadd el a jeleket, írd át a sztoridat. Hiszen amíg hiszel, addig minden kulcs a kezedben van, és aki hisz, az tud varázsolni. Aki pedig tud varázsolni, arra még sok csoda vár.