Hallunk sztorikat, történeteket arról, hogy van, akinek sikerült. Vágyott valamire, nagyon, dolgozott is érte, sokat, és megkapta. Aztán hallunk olyanokat, akikben ott volt valami, ami nem hagyta őket nyugodni, így hát nem álltak le. Tudták, hogy nincs más választásuk, és tettek azért, hogy az, amit éreznek be is igazolódjon. Hallunk ilyen sztorikat, és addig, amíg nem tapasztaljuk meg, hogy ez működik, és ilyen igenis van Magyarországon is, legyintünk egyet. Talán a legyintés elhessegeti a gondolatot, ami befészkelődhetne a fejedbe, mert mi van, ha te lehetnél a következő? 

5f4e881556d7fe819_2ed98141c7-post.jpg

A közösségi média idejét éljük, azokat az éveket, amikor bármikor bármi megtörténhet. Bármikor te lehetsz a következő, akinek egy posztja, egy videója, egy ötlete őrült mód elkezd terjedni. Az internet ezt a fajta lehetőséget adja meg nekünk - a Prezi meg azt, hogy érthetően és könnyedén kommunikálhassuk ezeket az ötleteket egymás felé. Azokat, amik emberi életeket változtathatnak meg. 

A Prezi sikere is olyasvalami, amit a hozzáállás és a kemény munka tett azzá, ami. Árvai Péterrel, a Prezi egyik alapítójával beszélgettem pár napja a Prezi sikeréről. 


Broadcast live streaming video on Ustream

Péter nem a szokásos, már-már jól ismert attitűdöt húzta magára ("úgysem sikerülhet"), hanem ehelyett mert nagyot álmodni, és azt mondani, hogy a Prezi igenis lehet siker külföldön is, és miért ne próbálnák meg. Sikerült. Ahhoz viszont, hogy otthon még többen lássák és végre elhiggyék, hogy bármi megtörténhet, és még több tucatnyi ötlet rejlik abban a nyüzsgő, kreatív fiatalokkal teli országban (Ma este színház, stb.) amit Magyarországnak hívnak, akiknek ugyanúgy van lehetősége arra, hogy nemzetközi sikert érjenek el, példákat kell mutatni.

Így született a Bridge Budapest, róluk hamarosan külön videóval és bejegyzéssel jelentkezem, ugyanis tudnotok kell, hogy egy olyan országban élünk, ahol IGENIS vannak emberek és szervezetek, akik azért vannak és azon dolgoznak, hogy elhiggyétek, ez az élet lehet más. Hogy igenis több van benne. És onnantól kezdve, hogy látunk példákat - nem egyet, nem kettőt -, arról, hogy milyen az, ha van nekünk egy NNG-nk, Ustream-ünk, vagy épp Logmein-ünk, akkor végre többeknek kinyílik a szeme, és meglátja, hogy az a fajta negatív valami, ami masszív felhőként úszik Magyarország felett valójában már évek óta oszladozni látszik és ezt bizony ideje észrevenni. Egyre élhetőbb város Budapest, szuperjó éttermekkel, olyan bárokkal, Gozsdu-udvarral, amihez hasonlóval még egyetlen országban sem találkoztam, rengeteg lehetőséggel, ugyanis ez az az időszak, amikor ha van egy jó ötleted, és ha beleteszed a munkát, kitartó munka árán BÁRMI MEGTÖRTÉNHET - ugyanis nincsenek határok. 

4b2c37b9fbc095ce5160f8977d90-post.jpg

cf3b_fdb2d9d4275c4d_0e95d9d7-post.jpg

Ha valamiben hisztek, dolgozni kell rajta. Ha hiszitek, ha nem, nem a Prezi volt az első, aki Flash-alapú prezentációs eszközt hozott létre, mégis ők értek el sikert. Hogy miért? Jó kérdés. Péter szerint ekkorra ért meg az internet arra, hogy a keresők tudják kezelni a Prezit. Bár úgy gondolom egyszerűen csak az ő kezükben volt minden tudás ahhoz, hogy sikert érjenek el - ehhez persze még hozzáadódik Péter attitűdje is, aki a nehéz időszakok alatt folyton tartotta a lelket a többiekben.

Nem kell mindenkinek megváltania a világot, de miért ne élnél végre boldog életet? Olyan életet, ami arról szól, hogy valami olyat csinálsz, amiben jó vagy? Amit élvezel? Ami többé tesz? Ami miatt úgy ébredsz fel minden reggel, hogy boldog vagy, és alig várod, hogy elinduljon a napod? Tudom, nem egyszerű lépni. Nem egyszerű valami újba kezdeni, ugyanis semmi garancia sincs arra, hogy sikerüljön, hogy végre összeálljon az életed. De ha van valami, ami folyton visszatér, egy késztetés, valami, ami folyton ugyanazt súgja, úgy gondolom, legalább egyszer megéri megpróbálni. Ha nem sikerül, hátradőlhetsz, hogy te legalább megpróbáltad. De az, aki sohasem próbálkozik, az a "mi lett volna ha" életet kezdi el élni. Túl kevés időnk van a Földön ahhoz, hogy olyan baromságokkal foglalkozzunk, amihez közünk sincs. Igen, nem lesz egyszerű, sok pofont fogsz kapni, fájni fog, magadra maradsz, és mindennek tetejébe lesz, hogy minden összeomlik, hibázni fogsz, de ez a folyamat ilyen. Viszont aki ennyi mindent bevállal és felvállal, megkapja a másik oldalt is. A boldogságot, a teljes életet, azt, hogy végre érezni fogod, "otthon vagy". Otthon vagy, mert azt csinálod, amit szeretsz. Nem is értem, hogy miért kellene másokat boldoggá tenni azzal, hogy olyan dolgokat csinálsz, ami megsemmisít téged? Ideje, hogy kiállj magadért. Ideje, hogy harcolj - persze csak ha úgy érzed.