Szeretném, ha soha nem érne véget, de hamarosan véget ér. Egyetlen hónap, és már otthon is vagyok. Újra Budapesten, újra azokon az utcákon, ahol kijártam az utamat, azok között az épületek között, amik mindent végignéztek. A fájdalmakat, a nehézségeket, de a boldog pillanatokat is látták. Volt belőlük bőven. Láttak ők mindent, és most újra visszatérek eddigi életem legnagyobb kalandja után - ám a legnagyobb része még csak most következik.

Képernyőfotó 2014-08-11 - 14.51.48.png

Újra a Montgomeryn, SF egyik legvarázslatosabb utcáján sétáltam végig reggel. Mosolyogva, boldogan, végigfotózva az utat. Sütött a nap, már nem is tudom, hogy mikor láttam utoljára. A köd valahogy mindig eltakarja, mi meg elhisszük, hogy már nem is létezik, hiszen nem látjuk. Aztán egy szép reggel egy amolyan igazán Los Angeles-i nyárra ébredünk, olyanra, amiért csak hálásak tudunk lenni. 

10428395_4431356519367_6719823509255041448_o.jpg

10379725_4431356479366_3108468852171344675_o.jpg

10517349_4431356839375_7275822768955595554_o.jpg

A héten a Prezinél vagyok, ez az utolsó hét, amit itt töltök, aztán újra visszatérek a Ustreamhez, majd elutazom New Yorkba, végül pedig jön az a valami, amire a leginkább vágytam. Lassan 9 hónapja megvan a jegyem rá, igen, Oprah Winfrey showjára. Tökéletes lezárása lesz az itt töltött majd 9O napomnak. Ez a pár hét teljesen megváltoztatta az életemet, és elindított azon az úton, amit igazán magaménak érzek.

Mosolyogva fogadtak a Preziben, Meaghan rögtön megkérdezte, hogy megkaptam-e a Roadtripes Spotify linket, mondtam, hogy igen, persze, azóta is hallgatom. Merthogy együtt voltunk a Yosemite Parkban, ami egy életre felejthetelen élmény marad. A dalok tették teljessé a látványt, az autópályát, a pálmafákat, a tipikus amerikai falvakat, a mellettünk elsuhanó rancheket.. Egy mese volt az egész. Aztán megjelent Pierre, hatalmas mosollyal az arcán. Együtt másztuk meg a Yosemite Park csúcsait, Ő én meg Meaghan. Jó újra látni őket. Aztán pár magyar is megérkezett az irodába.

10498416_4431307958153_8249043732644842787_o.jpg

 Pár óra múlva pedig Árvai Péterrel interjúzom megint, amit aztán hamarosan meg is nézhettek a Ustream csatornámon. Jó újra itt lenni. Alig várom, hogy az interjú után újra a Montgomeryn sétálhassak. Nem is értem, hogy az elmúlt három hét alatt miért nem jártam ezen a környéken?? De valahogy nem is baj, most annál jobb érzés újra itt lenni. És hogy mi fog történni a héten? A Gossip Girl Danje (Penn Badgley) itt koncertezik SF-ban, ugyanis mint kiderült, zenekara is van (Mother), és egész jó, amit csinálnak. 

Engedjétek meg, hogy megosszak Veletek egy üzenetet, amit nemrég kaptam. Hogy miért osztom meg Veletek? Mert ennek a nyári útnak EZ volt a célja, és elképesztően boldoggá tesz, hogy az üzenetem átjött. Hogy a Bridge Budapest missziójához hozzá tudok járulni, és végre elhiszitek: nemcsak én kaphatok lehetőségeket és esélyeket, nemcsak én válthatom valóra az álmaimat, hanem BÁRKI. Az egyetlen kérdés, hogy mersz-e hinni abban, hogy a te életed is megváltozhat, vagy az egyszerűbb utat választod és néhány gonosz megjegyzés mellett ujjal mutogatsz azokra, akiknek sikerült ahelyett, hogy tennél valamit az álmaidért? Nehogy azt hidd, hogy a siker és az álmok könnyedén öltenek testet a valóságban. Hajnalokig tartó munka, lemondások, kitartás és a hit gyereke a siker. És nekem bizony van hitem, és ha valaki azt hiszi, hogy hittel semmit sem lehet elérni, mert az édeskevés, akkor tessék megnézni az életemet. 

10612736_4431591165233_9167877513810007717_n.jpg

Köszönöm az üzenetet! 

10556860_4428741293988_8082526085097809163_o.jpg

Képernyőfotó 2014-08-11 - 12.54.42.png

És hogy mi történik azok után, hogy leszáll a gépem Budapesten? Nem tudom, de nem is kell tudnom. Nagyon sok tervem van, szerencsére mind olyan, amit a világ bármely pontjából végrehajthatok, szóval már csak azt kell kitalálnom, hogy a novemberi Andalúzia után Bangkokból írom meg az új könyvemet, vagy Olaszországból? Egy biztos. Utazni szeretnék, világot látni, ha már egyszer nem olyan egyszerű itt maradni az USA-ban.. Beleszakad a szívem, hogy el kell mennem, de bízom az életben. Nem véletlenül mutatta meg ezt. Soha, semmit sem tesz véletlenül. Okkal mutatja meg a boldogságot, feltételezve, hogy megértél rá, hogy megérdemled. Nem azért teszi, hogy aztán elvegye, semmit sem ad mutatóba. Vagy neked adja, vagy meg sem mutatja. Higgy abban, hogy aki tesz az álmaiért, az sohasem lép vissza, ugyanis az élet mindig magasabbra emeli. Olyan magasságokba, ahol semmi sem lehetetlen, és valamilyen varázslatos úton minden álom valóra válik. Mert ez az élet bizony arról kell, hogy szóljon, hogy BÁRMI MEGTÖRTÉNHET. És ha végre te is megtapasztalod az életedben, bízni fogsz a gondviselésben, vagy hívjuk bárminek. Tök mindegy. Csak az számít, hogy meg kell tanulnod bízni abban, hogy aki az útján van, azt előre viszik, nem hátráltatják. Hiszem, hogy nincs olyan, hogy most minden vágyam valóra válik, és újra ott kell folytatnom otthon, ahol abbahagytam. Hiszem, hogy megtalálom az utamat vissza, és amíg ebben hiszek, ezért is fogok tenni. Hiszek abban, hogy mindenki megérdemel egy boldog életet. Hiszek abban, hogy én is megérdemlem. Végre hiszek benne. Nekem ezt tanította Amerika.


Broadcast live streaming video on Ustream