Vajon mi a könnyebb? Megölni magadból a késztetést, azt, ami éltet, vagy megélni azt, és hagyni, hogy felperzseljen, ha épp nem tanulod meg idejében kezelni? Nem tudom. Talán az egyensúly a titok, de tény, nehéz dönteni, még nehezebb választani. De mi történik olyankor, amikor nem te választasz, hanem ő? Rád telepszik, és nem hagy élni. Csak az érdekli, hogy megtedd, amit akar, és addig nem enged szabadjára, amíg el nem végzed azt, amit szeretne. Talán egy időre magadra hagy, de az biztos, hogy újra meg újra vissza fog térni. A kérdés, hogy hogyan döntesz? Hagyod, hogy rettegésben tartson, vagy egyszerűen csak máshogy közelíted meg az egész folyamatot?

large-1_25.jpg

Gyakran írok arról, hogy az életnek akkor van értelme, ha azt csinálod, amit szeretsz, ami feltölt, ami boldoggá tesz. Viszont tegnap este volt egy beszélgetés, ami egy picit átírt dolgokat bennem. Leginkább gondolatokat és nézőpontokat, olyanokat, amiket eddig sziklaszilárdnak hittem, megingathatatlannak, végül kiderült, hogy talán mégsem azok.

Tegnap este együtt vacsoráztam valakivel, aki évekkel ezelőtt aktív bloggerként élt San Franciscóban. Megkérdeztem, hogy mi az a valami, amit amikor csinál, boldog. Direkt tettem fel így a kérdést, mert sokszor a hobbid nem egyezik ezzel a valamivel. Számomra ilyen az írás, a blog, a könyvek, a videós bejelentkezések, a beszéd. Kíváncsi voltam, hogy neki mi az. 

Képernyőfotó 2014-08-08 - 12.45.47.png

Mondta, hogy imádja a divatot, de nincsenek nagyratörő tervei, nem szeretne pl. híres blogger lenni. Be is fejezte évekkel ezelőtt. Viszont kétségtelen, hogy a divat az, ami mint téma megmozgatja. Sokáig beszélgettünk, és érdekes volt látni az ő nézőpontját. Az édesapja ügyvéd, ő már végignézte, hogy milyen az, ha valahol van pénz, de semmi idő másokra, viszont annál több a stressz, ami jelentősen megváltoztatja az életedet. Mondta, hogyha választania kellene a több pénz vagy a nyugodt, kiegyensúlyozott élet, de kevesebb fizetés között, akkor az utóbbi mellett voksolna. Látta, hogy milyen az az élet, amit az édesapja élt, ő nem szeretne ilyet. Ebből kiindulva jutottunk el odáig, hogy azt mondta, ő nem is feltétlenül szeretne annak a valaminek élni, ami a szenvedélye, mert van, hogy az csak felemészt. 

.. és akkor összeállt minden. Azt hiszed, hogy szabaddá válsz, ha az utadon jársz, közben meg egy sokkal nehezebb utat választasz. Sohasem érzed azt, hogy valamit befejeznél, ami frusztrál. Nagyon. Soha nem tudsz megszabadulni tőle - viszont mégis szabad vagy. Frucsa ez, de igaza van. Ha valaki így érzi, akkor az teljesen rendben van. Nem kell mindenkinek beteges módon megélnie a szenvedélyét. Tökéletesen értem az ő nézőpontját - de mivel engem más hatások értek, én képtelen lennék úgy élni (még ha néha rohadt nehéz is), hogy nem írok vagy nem beszélek. Egyszerűen nem menne. 

Mindenesetre kevés olyan kiegyensúlyozott emberrel találkoztam életem során, mint amilyen ő. Mindig pörög, mosolyog, törődik a másikkal, lehet rá számítani, mindig van mellette egy férfi, emellett pedig még a munkájában is sikeres. Büszke vagyok rá. Büszke vagyok rá azért, mert tudott dönteni, és egy boldog élet mellett döntött. Egy olyan élet mellett, amire talán mindannyiunknak szüksége van, csak épp sokan nem tudnak leállni és reálisan végiggondolni azt, hogy mit akarnak kezdeni az életükkel. Én még mindig azon a véleményen vagyok, hogyha érzed magadban a késztetést, hogy valamit meg kell tenned, akkor menj addig, ameddig kell. De ha több hónap után sem történik semmi, ne adj Isten évek múlva sem, akkor lehet, hogy csak meg kell állni és egy másik irányba mozdulni. Mesélte egyébként, hogy sokáig blogolt, de sohasem jött be az átütő siker. Akkor aztán arról kezdtünk beszélgetni, hogy vajon mi kell a sikerhez. Ha csak a saját életemet veszem alapul, azt, hogy éveken keresztül "magamnak" írtam, vagy hogy három teljes évet kellett várni ahhoz, hogy legyen egy olyan bejegyzésem, amit több százezren olvasnak.. Akkor egyértelműen eljutunk arra a pontra, hogy kell valami varázslat is ahhoz, hogy sikered legyen. Mert ugyan mennyi ember van, aki belekezd valamibe, de még évek múlva sem ér el sikert? Nagyon sok. És mi különbözteti meg azokat, akik pedig sikert érnek el? .. talán a varázslat, talán az, hogy valami olyat csinálnak, amire hivatottak. Fene tudja. 

200a4fcee9cb1f6e275bb098c7b02607.jpg

Mindenesetre elképesztően tisztelem azért, mert nekiindult, és kipróbálta magát, és le merte zárni a blogot. Én képtelen lennék rá. Ha senki sem olvasna, akkor is képtelen lennék rá, mert onnantól kezdve meghalnék. Ha nem írok, nem létezek, és ez bizony egész frusztráló tény. Erről is beszélgettünk.. Ugyanis csak pár napja tapasztaltam meg, hogy mi történik, ha valami a hatalmába kerít. Két napig nem vettem fel egy darab videót sem, és nem éreztem magam túl jól utána. Ugyanez történik az írással. A hatalmába kerít, és ha nem csinálom, borzasztóan érzem magam. 

Sokat gondolkozom mostanában azon, hogy van-e értelme egy ilyen életnek. Egy olyan életnek, ami folyton arról szól, hogy van benned egy késztetés, ami felemészt, ha nem teszed azt, amit tenned kell - aztán valahogy mindig oda lyukadok ki, hogy számomra csak ennek van értelme. Igen, hatalmas nyomás van rajtam, amivel nem tudok mit kezdeni, de egy rossz szavam sem lehet, tekintve, hogy ez az érzés vezetett el odáig, hogy végre boldog vagyok. Ha pusztulásba vezetne, ha problémákat kreálna, biztos vagyok benne, hogy befejezném. De amíg álmokat vált valóra, amíg itt lehetek a Ustreamnél, vagy épp San Franciscóban, amíg New Yorkba repülhetek, amíg Beyonce-t és Jay-z-t láthatom élőben, amíg Oprah Winfrey showjára mehetek, .. vagy épp Penn Badgley koncertjére (Dan Humphrey, GG), mindezt úgy, hogy senkitől sem függök és szabad vagyok.. Úgy gondolom, hogy iszonyat hálás vagyok az életnek azért, hogy van ez az érzés, és semmiért sem cserélném el.


Broadcast live streaming video on Ustream

.. de kellett látnom egy példát arra, amikor valahol nincs ott a varázslat, amikor valaki keresi az útját, de nem találja elsőre. Kellett látnom valakit, aki képes elengedni ezt az egészet, és valami teljesen mást csinálni. Penn Badgley sztorijára is ki fogok még térni, mert az is ebbe a sorba illik. Csak azért tudok imádkozni, hogy személyesen megejthessem vele ezt a beszélgetést csütörtökön, mert az szuperjó lenne.