Valahogy még sohasem maradtam magamra. Még amikor azt is hittem, hogy igen, akkor is ott voltak körülöttem a jelek, a mosolyok, azok, amik egy pillanatra sem hagyták, hogy úgy érezzem, egyedül vagyok. Néha ennyi is elég. Egy mosoly, egy szó, vagy egy csillogó tekintet, ami büszke rád akkor, amikor senki más nem mondja el, hogy az. Talán azért, hogy tudd, van tovább - még akkor is, ha most semmit sem látsz előre. Nem is kell látnod, néha elég csak egy találkozás ahhoz, hogy újult erővel tudd folytatni az utad, vagy épp csak megerősítsen abban, hogy jó úton jársz. 

7220444319_c49f29126e47_9e93-post.jpg

Amikor nyitott szemmel jársz, jönni fognak a találkozások, azok, amik megkerülhetetlenek, és azért jönnek, mert valamit kapnod kell. Véletlennek hitt találkozások, mintha már évek óta meg lett volna beszélve, hogy nektek bizony le kell ülnötök ott és akkor, mert van valamitek, amire a másiknak szüksége van. Így tanulunk, így tanítunk, mintha régi ismerősöket látnánk újra, valahogy érezzük. Érezzük, hogy meg kell szólítanunk a másikat, és ő is érzi, látod a szemén. A kockázatos utak csodái ők, a találkozások amik mindent megváltoztatnak. Ők segítenek a következő szintre lépni, megerősítve abban, amit a szíved mélyén már te is rég tudtál: az utadon vagy. 

Ilyen volt az én életemben múlt héten Tony Conrad és Dan. Tony Conradról már hallhattatok a Ustream csatornámon, ő az about.me alapítója, emellett pedig híres befektető. Az egyik meetupon találkoztam vele, ahol ő volt az est fénypontja. Lényegében a sztorija, és azok a mondatok, amik elhangzottak pontosan elégnek bizonyultak ahhoz, hogy megkapjam azt a fajta megerősítést, amire szükségem volt. Ugyanis van, hogy tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy merre tovább, de valahogy mégis képesek vagyunk időről-időre keresni azt az erőt, ami el is éri, hogy megtegyük azt, amit. Az én életemben Tony Conrad egy ilyen meghatározó alak. Ahogy elkezdett beszélni éreztem, hogy itt kell lennem, és tényleg semmi sem véletlen. Mintha egy rég látott ismerőssel találkoztam volna újra, még a hangja is ismerős volt. Hiszek abban, hogy az életünk meghatározó pillanatait mi kérjük, mi állítjuk össze, az pedig már csak rajtunk áll, hogy eljutunk-e odáig, hogy meg is élhessük őket. Mondhattam volna azt Eddie-nek, hogy nem megyek a meetupra, de éreztem, hogy mennem kell.


Broadcast live streaming video on Ustream

Aki viszont vakon éli az életét, nem hallgatva az érzéseire, bizony ilyen pillanatokról marad le. 

c79d8e3_6737f0022ffb4e9d5439-post.jpg

A másik pillanatot a hétvégén kaptam meg. D. Tóth Andrással jártuk a várost, mert vágóképekre volt szüksége az RTL Klubos anyagához, amikor a nap végén beültünk egy kávézóba Little Italy negyedében. Mellettünk egy a kb. hatvanas éveiben járó férfi ült, a kezében egy tenyérelemzésről szóló könyv. Nagyon figyelt, én meg megkérdeztem, hogy tud is olvasni tenyérből? Mondta, hogy igen, én meg hogy akkor elemezze ki az enyémet. Onnantól vagy egy órányi beszélgetés következett. Alapvetően nyitott vagyok és meggyőzhető, de valahogy sohasem hittem abban, hogy a tenyerünkben a jövőnk - ugyanez igaz volt az asztrológiára egészen addig, amíg nem találkoztam valakivel a TEDx kapcsán, aki képes volt az egész életemet elmesélni csupán a születési dátumom alapján. Napra pontosan mondott meg mindent, és bizony Amerikát is tudta előre. Meggyőzött. Ugyanez történt Dannel is. Pillanatokon belül elmondott mindent rólam, olyan dolgokat is, amiket csak az tudhat, aki régóta ismer. Mindenben igaza volt. E-mail címet cseréltünk, és valamikor újra találkozunk, mert ki szeretné elemezni a tenyeremet. Mesélte, hogy 2O éves kora óta tanulmányozza a tenyereket, és még egyszer sem hazudott az, amit látott. Persze ez is olyan, mint a jóslás: rajtad áll, hogy úgy lesz-e, bármikor átalakulhatnak a vonalak a tenyeredben. Mindenesetre lehet szkeptikusnak lenni, azokat a dolgokat, amiket nekem mondott tökéletesen alá tudom támasztani, ugyanis úgy működöm, ahogy azt ő kiolvasta a tenyeremből. 

Ő is megerősített abban, hogy jó úton vagyok. Hogy az, amit érzek, igaz, és amit egyre erősebben érzek magamban, úgy lesz. Ennél többet szerintem nem kérhetnék, mint egyfajta visszajelzést, ami erőt ad ahhoz, hogy higgyek magamban. Ezek a találkozások azok, amik mindent képesek átírni. Már amikor meglátod őket, tudod, hogy ez valami olyan, ami megkerülhetetlen. Látod a szemükön, hogy ők is tudják. Csak akkor tud jönni, sem előtte, sem utána. Máskor be sem tudnád fogadni. De észre kell venned a tekinteteket, meg kell őket ismerned ahhoz, hogy megkaphasd azt, amit neked hoztak. 

Az ő szemük másképp csillog. Nem tudom, egyszerűen számomra még mindig megmagyarázhatatlan, amit ilyenkor érzek. Ráz a hideg, és tudom, hogy ez azért van, hogy ne adjam fel. Visszajelzés és kész. Nyisd ki a szemed, és még egy kicsit bírd ki. Lehet, hogy fáj, vagy nehéz, de ne add fel, bírd ki még, mert aki megy, aki mer, aki teszi a dolgát, kapja majd a megerősítéseket, a találkozásokat, a tekinteteket, a szavakat, azokat a betűket, amik egészen az álmaikig repítik. Csak hinned kell benne. Hinned kell abban, hogy a hang, ami azt súgja, jó úton vagy, nem téved. Ha így teszel, az élet segíteni fog, kapsz majd mosolyokat, támogatást, erőt ahhoz, hogy tovább bírd. Aki nem az útján van, csukott szemmel jár, nem lát. Őt csak abban tudják megerősíteni, amiben hisz - és aki semmiben sem hisz, azt bizony nincs miben megerősíteni. De aki mer, aki hisz, az segítséget kap. Csak kérned kell. 

Az élet tele van ajándékokkal, neked csak el kell venned. Hallgass a megérzéseidre és el fogsz érni hozzájuk. Ha hosszú út áll előtted, és minden tőled telhetőt megteszel azért, hogy végigmenj rajta, kapni fogod az üzemanyagot. Jön a segítség, a támogatás, még akkor is, amikor úgy érzed, jól haladsz. Hagyd megérkezni a pillanatokat, engedd meg magadnak a boldogságot, éld át őket, és felejtsd el, hogy az élet szenvedés. Nem az. Az élet csak olyan tud lenni, ami a fejedben él. Te alakítod a szavaiddal, úgyhogy figyelj oda arra, hogy mit éltetsz magadban - ugyanis évekre befolyásol majd mindent. 
64b_c195f3b93fd32c385f_4d1cf-post.jpg
Ezért hiszek a csodákban, és ezért is kapom meg őket. Hit nélkül valószínű, hogy egy szürke, hétköznapi életem lenne, anélkül a lehetőség nélkül, hogy megvalósítsam minden vágyamat. Hit nélkül meghalnál félúton, de aki hisz, az kap. Bármit kapsz, alakítsd erővé, olyanná, amiből bármikor képes vagy meríteni ahhoz, hogy célba érj. 
Emlékszem, még Győrben éltem, amikor arról álmodoztam, hogy egyszer majd New Yorkba utazom, és a felhőkarcolók között sétálok, gyönyörködve a látványban. Aztán az első munkahelyemen volt egy lány, aki mesélt arról, hogy amikor először volt NYC-ben, zokogott, ahogy felsétált a metróból. Valami hasonlót éreztem itt is, amikor megérkeztem. Imádtam, hogy az első hetem a folytonos megdöbbenésből állt, aminek az alapja mindig az volt, hogy mennyire gyönyörű itt minden. Jó lesz újra átélni azt a fajta boldog, hiperaktív megdöbbenést, amit New York fog nyújtani. Alig várom! Ugyanis.. Pár napja ahogy itt ültem a Ustream irodájában, pont azon gondolkoztam, hogy már olyan rég vágyom oda, miért nem megyek el most? Aztán lefoglaltam a repjegyet és a szállást airbnb-n. Ha lúd, legyen kövér. És ez a nyár álmaim nyara, tartozom magamnak annyival, hogy teljes legyen. Úgyhogy augusztus végén öt napot töltök NYC-ben, álmaim városában. :) 
Beyonce-Jay-Z-Reasons-0.jpg
És a megvalósuló álmoknak még közel sincs vége. Szerdán Jay-z és Beyonce ON THE RUN TOUR turnéja érkezik SF-ba,  én meg a koncertre, ami a Ustreamtől 2 perc sétra lesz. Itt tényleg minden megtörténhet. De a "bármi megtörténhet" filozófiám működését semmi sem bizonyítja jobban, mint a következő sztori. Napok óta Gossip Girlt nézek, az estéim azzal telnek, hogy beteszek egy részt, hallgatom, hogy gyakoroljam az angolt - minden létező lehetőséget kihasználok, hogy fejlődjek -, közben videót vágok és töltök fel. Aztán szombat reggel miközben egy újabb rész következett azon gondolkoztam, hogy már csak Dant alakító Pennel szeretnék találkozni (Penn Badgley), ugyanis ő az egyik kedvenc színészem. Nos, tegnap a szívem is megállt, amikor megláttam a privát fb-ján, hogy az együttesükkel (Mother) itt koncerteznek SF-ban, pontosan 2 hét múlva! Nem szeptember végén, vagy októberben, amikor már nem vagyok itt, hanem KÉT HÉT MÚLVA :D Innentől kezdve, ha bárki lenaívoz, vagy idiótáz, ahogy azt már sok cikkben megtették, mert hogy szerintük az én életfilozófiám életképtelen, csak a fenti mondatokat és bekezdéseket tudom az orruk elé tolni, ugyanis MINDEN MŰKÖDIK. Mennyi esély van arra, hogy pont meglátom, hogy ide jön? Soha nem figyelem a hírfolyamot, és talán két- három oldalt követek Facebookon.. Mennyi az esély, hogy pont akkor látom, és nem egy hét múlva? .. fiúk-lányok, ahogy szoktam volt mondani az előadásaim végén: "ha valaki kinevet, küldjétek hozzám, hogy felpofozzam, mert tudnia kell, hogy egy barom." Én így gondolom és így is fogom gondolni azok után is, hogy hazamegyek, ugyanis...
10536940_4407960734487_6098524392481787647_n.jpg
ma már tudom, hogy 
BÁRMI MEGTÖRTÉNHET.
Más meg nem számít. Aki ebben hisz, az ezt kapja, aki másban, az azt. Ennyi.
Soha nem tudok elég hálás lenni a Bridge Budapestnek azért, hogy támogatják az álmaim megvalósulását. Ti vagytok a legjobbak. Meg a Ustream. Meg a Prezi.