Van, hogy valamiért új életet kezdesz, mert azt hiszed, képtelen vagy úgy élni tovább, ahogy azt addig tetted. Kifogyott belőle az izgalom, és meglepetések nélkül nyilván nem élet az élet. Persze mindennek megvan a maga szépsége, de a fejlődés érdekében néha lépni kell, és van, hogy az a lépés egy teljesen új életbe vezet. Ki a komfort zónádból, onnan, ahol már mindened megvolt ahhoz, hogy tökéletes életet élj - de valahogy az az élet mégsem tett boldoggá - ilyenkor kell elindulni, megindulni, felkerekedni, és megnézni, hogy máshol megy-e. Hogy van-e olyan hely a földön, ahol az, hogy a legtöbbet hozod ki magadból boldoggá tesz, hogy aztán rájöjj, az otthonod benned van, amit aztán bárhol megteremthetsz.

1fe943db98d49dff97fc00eac61e2ee3.jpg

Minden élet tanít valamit, leginkább önmagunkról. Arról, hogy kik vagyunk, hogy mit szeretnénk, hogy hagyjuk-e, hogy valami olyanba kerüljünk, ami nem tesz boldoggá, hogy emlékszünk-e még arra, hogy kik vagyunk valójában, és hogy szeretjük-e magunkat annyira, hogy higgyünk abban, az életünk attól, ami volt, csak több lehet, színesebb, másabb. Ugyanis addig, amíg nem érsz el oda, ahova el kell érned, folyton azt fogod érezni, hogy valami hiányzik. Nem valamiféle folytonos elégedetlenség ez, egyszerűen csak mindenki arra született, hogy kihozza magából a legtöbbet, ugyanis csak a szenvedélyed tehet boldoggá. Viszont ez megint rámutat valamire: lehetsz bárhol, innentől kezdve felesleges az otthonodat keresni, ugyanis az benned van. A kérdés, hogy tudod-e éltetni ezt a valamit ott, ahol épp vagy. Ha működik, onnantól teljes vagy, egész.

f55569b_7033f42e9260f071714f-post.jpg

Pár napja észrevettem, hogy frusztrált vagyok reggelente. Az ok egyszerű volt: a metró tele van emberekkel, hangosan, csámcsognak, az intimszférámban állnak, amitől megőrülök. A hab a tortán, amikor fékez egyet a metró.. Úgy döntöttem, ha tehetem, vagy úgy fél órával később indulok el, amikor már alig vannak emberek a metrón, ugyanis addigra már mindenki beér a munkahelyére. Menekülök? Lehet, de nem érdekel addig, amíg ettől jó kedvem van. A titok abban rejlik, hogy találd meg azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek, és próbáld úgy élni a napjaidat, hogy beleszövöd őket. Ez nem azt jelenti, hogy menekülsz dolgok elől, egyszerűen csak teremtesz magadnak egy világot, amiben boldog vagy - és ha boldog vagy, csupa jó dolgot vonzol be. Ennyi az egész. Utána már be is szereztem a reggeli kávémat, amit egy Angel nevű pasi adott. Jót mosolyogtam, és mentem tovább. Jól indult a napom. Miért kellene az életünknek csupa negatív, depresszív élményekből állnia? 


Broadcast live streaming video on Ustream

Boldog és végletekig hálás vagyok az életemért, főleg azért, hogy itt lehetek. Elmondhatatlan érzés, hogy valami, amire annyira vágytam itt van, én itt vagyok, és élvezem, mert tanít. Olyan leckéket tanulok itt, amit otthon, vagy anélkül, hogy kimozdultam volna a tökéletesen kényelmes komfort zónámból, amiben MINDENEM megvolt, nem történne meg. Mernem kellett elengedni mindent, ami otthon garantált, ami biztosított, hogy meglássam, mit kezdek akkor, amikor valahol egy vagyok a sok közül. Otthon is egy vagyok a sok közül, és pont ez a lényeg. Ha nekem sikerült elérnem azt, amiről álmodtam, Nektek is sikerülhet. De ahhoz, hogy továbbra is erőt tudjak adni Nektek, extrémebb környezetbe kellett pakolnom magam ahhoz, hogy mindig újat tanuljak. Olyat, amit eddig még nem.. 

large_33.jpg

Másképp ugyanazon a szinten maradnék, ott, ahol már nem voltam boldog. Emlékszem az utolsó napjaimra. Az utolsó hetemre. Minden valóra vált. Az elmúlt egy év kemény munkával telt - mindent beleadtam. Ha megéled a lelki mélységeket, és nem megkerülöd őket egyszer azon kapod majd magad, hogy az életed sokkal nehezebb, mint másoké. Nem menekülsz, mint ők, hanem megélsz mindent. Ha fáj, hagyod, hogy fájjon, nem ülsz rá, mintha nem lenne. Megéled, ami azt jelenti, hogy igen, nem lesz könnyű. Nem fogsz menekülni, nem szürkülsz be, inkább érzel. Ha fájni fog, tudod, ez az úttal jár, és ahogy már annyiszor, ezt a pályát is végigviszed, mert nincs más választásod. Hálás voltam az életemért, a millió lehetőségért, ami hosszú évek munkája után ott állt előttem, éltem velük, megéltem őket, imádtam minden pillanatát, ugyanis olyan valamit sikerült kreálnom, ami az álmom volt.

De.

És jön a de..

Egy idő után érezni fogod, hogy valami újat kell megtapasztalnod. Fejlődni szeretnél, tanulni, más környezetben is kipróbálni magad, mert tudod, az élet több annál, hogy egy helyben toporogsz - még ha szuperjó helyeken is toporogsz egy helyben. Tudni kell elengedni a biztosat a talpad alól, és a bizonytalan felé venni az irányt. Csak így válhatsz erősebbé. Aki jól építi meg az alapjait, garantáltan visszatérhet hozzájuk. Egy percig sem tartok attól, hogy mi lesz, amikor hazamegyek. Rengeteg előadással kapcsolatos felkérésem van szeptembertől, érkezik majd új könyv, és egyébként is folyamatosan vannak megkereséseim, számos márkával dolgozom annak ellenére, hogy a Föld másik pontján vagyok. Csak az számít, hogy valami olyat teremts, amiben boldog vagy. Sikerült, és most jön az igazi harc.

572bcdc_f84dcddbe91c1b2c7c12-post.jpg

Végezz alapos munkát, ha az alapokról van szó. Ismerd ki, hagyd, hogy ledőljenek a falak, hogy minden összeomoljon, mert másképp bizonytalan alapokra építed a váradat - ami bár lehet, hogy a tiéd, egy véletlen földrengés után darabjaira fog hullani. Úgy érzem, az alapokat egész masszívan sikerült felépítenem. Sok munka volt, de megérte. Megérte, mert itt vagytok nekem TI, akiknek minden reggel hálát adok, amikor felébredek, mert nélkületek sokkal nehezebb lenne minden. És itt jön képbe egy másik dolog.. 

Ha úgy érzed, nem megy, csak nyisd ki a szemed, és lásd meg, hogy miért. Hogy mi nem tesz boldoggá, hogy mi hiányzik. Nincs abban semmi, ha észreveszed a gyengeségeket és felvállalod őket, hiszen sokkal egyszerűbb lesz szembenézni velük. Tedd meg. Nincs más választásod. Másnak sem egyszerűbb, mutasd meg nekik, hogy hogyan kell ezt. Hogy nincs olyan, hogy sajnáltatod magad, csak az a helyes megoldás, hogy szembenézel a szörnyekkel - a szörnyeket te teremted, és te is ölheted meg. Ezt sose felejtsd el. Vedd észre, hogy mi tett boldoggá a múltban, és keresd elő azokat a pontokat. Ha működnek, vidd magaddal, és kész. Nekem a legnehezebb az elmúlt időszak őrületes tempójából adódóan az volt, hogy hiányoztak a barátaim. Egy Skype beszélgetés nem sok, de annyit sem tudtunk összeszervezni. Most, hogy kezdem felvenni a tempót, végre van időm velük is beszélni. Sokkal jobb, erősebb vagyok, és érzem a támogatásukat - ahogy a Ti támogatásotokat is, amiért nem tudok elégszer hálát adni.