Tökéletesnek nem mondható időzítéssel tudok rossz irányba sétálni, határozottan, kezemben a telefonommal, miközben az lemerül, bőszen imádkozva, hogy legalább addig bírja ki, amíg a navigáció a célig visz. Townsend 41O. A már majdhogynem lemerült telefonommal a kezemben sietve sétálok fel a MUNI-ből, késésben vagyok. Tudom, hogy nem probléma, de próbálom minél hamarabb átverekedni magam az 5. utca érdekfeszítően fura tömegén: drogosok az utcán, hajléktalanok, amerre a szem ellát - és még csak reggel 9 van. A fűtől - vagy kitudja mitől - bódultan keresik az útjukat, én meg próbálok kitérni előlük.

Az 5. utca környéke erről ismert. Még jó, hogy jött a troli, ami majdhogynem a Ustream előtt tett le. Fél percnyi séta, rohanás át a zebrán - lámpa nincs, megállnak, te meg szépen átsétálsz a másik oldalra -, amikor még szerencse, hogy a hátam mögé néztem: az ellenkező irányban egy hatalmas tábla virít, rajta a felirattal: 41O. Fordulhatok vissza. Újra zebra, át, kapucsengő. Végre megérkeztem, a telefon pedig lemerült. 

DSC_0516.jpg

Emlékszem az első emlékemre a Ustreamről. Úgy 4 évvel ezelőtt ismertem meg az egyik munkatársukat, akit épp akkor találtak meg fejvadászok egy Ustreames állással, amit rögtön el is fogadott. Akkor aztán beleástam magam a sztorijukba, amit azóta is követek. Mi sem bizonyítja jobban, hogy hatalmas vágyam volt évek óta, hogy eljuthassak ide, az irodájukba, hogy megnézhessem, hogyan dolgoznak, szerettem volna megismerni a csapatot, és persze tanulni. Nagyon sokat tanulni, hiszen otthon már nem éreztem motiváltnak magam arra, hogy tanuljak. Itt valahogy minden más. Ahogy megérkeztem, egyszerűen elvarázsolt az iroda hangulata, a hatalmas belső tér, a téglafalak, vagy épp a marketing csapat, akikkel vagy fél órát beszélgettem a reggeli meetingünkön. Szuperintelligens emberek, olyan humorral, ami még a nehezebb napokat is könnyebbé teszi – ez az első benyomás, meg az, hogyha egyszer lakást szeretnék, az biztosan ilyen stílusban lenne berendezve.

DSC_0470.jpg

DSC_0477.jpg

DSC_0505.jpg
DSC_0478.jpg

Nyitottak, segítőkészek, alig várom, hogy augusztustól tőlük tanulhassak! .. hiszen ebből az indokból kifolyólag vettem fel annak idején a Bridge Budapesttel a kapcsolatot, akiknek örökre hálás leszek a támogatásért. Ez azért így sokkal izgalmasabb, mint csak úgy itt tölteni 3 hónapot az USA-ban. Tanulhatok, magamba szívhatom a nyelvet, fejlődhetek, ismerkedhetek az új környezettel, és valami teljesen újat próbálhatok ki - ami valljuk be, néha szükséges, hiszen egy ekkora változás nélkül valószínű, hogy megfulladtam volna. Fullasztott a levegő otthon, az, hogy úgy éreztem, megrekedtem, nem motivált a munkám, el is vágtam a szálakat. Csak ide akarok koncentrálni. Frissítést szerettem volna, megnyomni a reset gombot. Ezért vagyok itt.

A héten izgalmas programokon fogok részt venni, holnap várost nézünk egész nap, végre megnézhetem az Alcatrazt, a San Francisco Giants otthonát, aztán ellátogatunk a CBS-hez, a TechCrunch-hoz is.

Képek: Nikon 1 S 1

DSC_0486.jpg

DSC_0488.jpg

DSC_0490.jpg

DSC_0495.jpg

Végül a kanapé

DSC_0479.jpg

DSC_0483.jpg

DSC_0498.jpg

DSC_0517.jpg