Naívan azt hittem, hogy egyszerű lesz idekerülni, aztán tévedtem. Nagyon tévedtem. Gondoltam menni fog ez egyedül is, nem lehet probléma, és ez is egy olyan út lesz, mint például a portói, amikor Lisszabonban átszálltam és minden szuper volt. Tévedtem. Minden létező dolog, ami megtörténhet, velem megtörtént. Hogy miért nem bánom? Azért, mert legalább megtapasztaltam, és nagyon sok dolog bebizonyosodott. Akkor jöjjön a két napig tartó ideérésem sztorija. 

Vasárnap reggel a shuttle busz időben várt a ház előtt, gondoltam minden sínen van: beérek a reptérre, becsekkolok, és otthoni idő szerint éjfél magasságában már az ágyamban fekszem - ehelyett egy frankfurti szállodai szobában aludtam vasárnap este. Frankfurtba még épségben és egyszerűen megérkeztem. 

Screen Shot 2014-06-17 at 10.08.56.png

Screen Shot 2014-06-17 at 10.04.22.png

Az első nehézség akkor kezdődött, amikor a kaput kerestem. Nézelődök, hogy most akkor mi van, erre kiderül, hogy a San Franciscoba tartó járat indulási helyét megváltoztatták. Jó, persze, megkeresem, beállnék a sorba, aztán mondják, hogy nem-nem, kisasszony először a security soron kell túlesnem, ahol jól kifaggatnak, hogy minek jövök az USA-ba. Szerencsére egy mosolygós, kedves lányt kaptam ki, aki kérdezősködött, és a lelkes hiperaktivitásomra teljesen vevő volt. Mondta is, hogy sok sikert, mert meséltem neki, hogy inspirálódni jövök ide, könyvet akarok írni a nyárról. Mutattam is neki Az igazi köteléket, arra az esetre, ha nem hitte volna el. Ez simán ment. 

Screen Shot 2014-06-17 at 10.04.31.png

Aztán beállítottak a 3-as csoportba, ugyanis szétszedték az utazókat. Mögöttem egy pár állt, Adam és Lo, akikkel rögtön össze is barátkoztunk. Látták, hogy egyedül vagyok, aztán gondolták beszélgetnek velem. 2-kor kezdődött volna a beszállás, amikor kiderült, hogy nem eszik olyan forrón a kását.. Fél füllel hallottuk meg, hogy valami para van, és a járatot törölték. 4OO kétségbeesett, üvöltöző ember támadta le rögtön az ügyfélszolgálatot, ám Adamék okosan cselekedtek: elkapták az egyik biztonsági embert, és megkérték, hogy szerezzen infót nekünk. Megtette.

Eddig csak hallottam arról, hogy mi történik, ha a járatodat törlik: elhelyeznek a reptér szállodájában ingyen, kapsz vacsorát, reggelit, és esetünkben még ingyen shuttle buszt is biztosítottak a reptérre. Szuper. Akkor már valahogy éreztem, hogy nem fog ez az egész olyan könnyen menni. Adamék mondták, hogy minél előbb keressünk egy taxit, és menjünk a szállodába, mert aztán betámadja 4OO ember, és ott fogunk állni egész nap a sorban.. Jó, persze, gyerünk. 

Screen Shot 2014-06-17 at 10.04.47.png

Így kezemben a kisebb bőröndömmel elfoglaltam a szobámat, aztán meglátogattam Frankfurt belvárosát, hiszen ha már ott vagyok, az biztos, hogy megnézem - egyébként szeptemberre terveztem egy utat oda, szóval jól jött ki. :) Tetszett a város, de elég is volt belőle ennyi, sétáltam egy jót, aztán vissza a szállodába, aludtam egy nagyot. Akkor még nem is sejtettem, hogy az egész helyzet csak bonyolódni fog. A Lufthansa-nál mindenki azt mondta, hogy nyugodjak meg, a bőröndöm SF-ban fog várni, nos ehhez képest LA-be sem érkezett meg. Bár az utat teljesen jól viseltem - azt hittem, hogy rosszabb lesz majd 12 órát repülni, de nem volt az.. -, amikor megérkeztem már kimerült voltam, hiszen ez az egész vasárnap reggel óta tart, ami fárasztó, főleg, ha ruháid, stb. a nagy bőröndödben van. Persze az értékeim, laptop, ipad, bankkártyák, stb., minden, ami számít, nálam volt. Szerencsére. 

Az egészet szuperjól viseltem egészen addig a pontig, amikor azt mondták, hogy a hét közepe magasságában érkezik csak meg a csomagom. Na, akkor elkezdtem zokogni. :D Persze, mindenki nézett, hogy mi van, hát nekem ez az első élményem LA-ről. Tudtam, hogy megoldom, meg elmegyek vásárolni még aznap, de akkor jött ki minden stressz, és a gondolat, hogy az összes ruhám ott van, a laptop töltőjéhez az átalakító, hajvasaló, sampon, stb. ..  Azért az egy picit sem volt jó érzés. Szerencsére ma este már nálam lesz a bőrönd. Hála Istennek.  

Akkor aztán megint jött pár hosszú sor, amit ki kellett várni, aztán irány San Francisco. Az út nagyon rövid volt, egy óra múlva már a reptéren voltam, újra a "baggage claim"-nél, ahol megerősítettek abban, hogy ma bizony nem lesz csomagom - végül ma érkezik. LA-ben még volt egyébként egy biztonsági ellenőrzés, na ott remegtem úgy izgultam - ráadásul a pasi sem volt túl kedves. :D Mindenesetre jött a következő nehézség: shuttle busz. Foglaltam, persze, csak vasárnapra, a net pedig kegyetlenül lassú volt Frankfurtban, azután pedig nem tudtam már megnyitni a mailjeimet, hogy mit válaszoltak. Nos, odaértem, mondták, hogy menjek ki a buszmegállóban, ott lesz egy pasi, ő segít. Odamegyek, elmondom, hogy mi a helyzet, ő persze mondja, hogy menjek vissza, és rakassam át a dátumot. Közöltem vele, hogy nem szeretnék, mert kimerült vagyok, fáradt, a bőröndöm elveszett, törölt járat után érkeztem, segítsen már. Mivel szimpatikus voltam neki, segített, így este 5 körül már az airbnb-n foglalt lakásban voltam. Imádom a szobám! :)

Persze aztán betámadtam a bevásárló központot, vettem pár ruhát, hazaértem, még válaszoltam az e-mailjeimre, csak ugye a töltőm átalakítója is a kint maradt bőröndben volt - így inkább aludtam, mert sokat nem tudtam tenni. 

Screen Shot 2014-06-17 at 10.04.39.png

Tanulj a hibáimból:

- a kézipoggyászodban MINDIG legyen kis méret mindenből (fogkefe, fogkrém, sampon, tusfürdő, arckrém, smink cuccok, stb.),
- minden értékedet tartsd magadnál!
- mindig legyen nálad egy váltásnyi ruha,
- .. és minden, amire szükséged lehet abban az esetben, ha nincs járatod.

A mai nap beszámolóját holnap kapjátok meg (itt épp reggel 1O múlt), és holnap Ustream-en is bejelentkezem, otthoni idő szerint éjfélig megtudjátok, hogy pontosan mikor! 

Végül pedig.. Soha ne felejtsétek el, hogy semmi felett sincs hatalmatok. Bármikor, bármi megtörténhet, és ez nem csak a jó dolgokra igaz, hanem a rosszakra is. Az már csak rajtad múlik, hogy mihez hogyan állsz. Hiszek abban, hogy minden okkal történik, hogy nagyon szerettem volna Frankfurtba menni, így megkaptam az esélyt, hogy megnézhessem a várost.. A bőrönd pedig csak azért veszhetett el, hogy bebizonyítsa, semmire sincs szükségem, csak magamra és a jó kedvemre, hiszen minden kaput megnyitott az, hogy mosolyogtam és optimista voltam. Segített mindenki, és végül ideértem.

Screen Shot 2014-06-17 at 10.08.01.png

Nem éri meg sajnáltatni magad, és úgy gondolni, hogy összeesküdött ellened mindenki - mert nem így van. Mindenből tanulsz, és legközelebb nem követed el ugyanazt a hibát. Higgy magadban, arra, hogy bármire képes vagy, hogy megoldod a nehézségeket, hogy legyőzöd őket, hogy átléped az akadályokat, mert képes vagy rá-  csak venned kell a bátorságot, hogy szembenézz azzal, hogy minden érted történik. Téged szolgál, téged erősít, téged tanít. Azt, hogy mit, idővel rájössz. Idővel megérted, és onnantól egy dolog lesz biztos: az, hogy bármi történik, tudod, hogy megoldod, hiszen egyetlen mosoly millió kaput tud kinyitni. És az elmúlt napok számomra ezt - is - megtanították. Hagyd, hogy olyan legyen, amilyennek lennie kell, mert csak így taníthatja meg azt, amire szükséged van. Ne korlátozd a lehetőségeket, engedd szabadjára a sorsot, mert csak így hozhatja el az addig megvalósíthatatlannak tűnő lehetetleneket - harcokon át, nehézségeken keresztül ismered meg a legnagyobb, legbiztosabb, legmasszívabb bástyáidat. Merj elveszni ahhoz, hogy megtalálhasd az utad - ahogy tegnap az egyik srác mondta, miközben az amerikai számomat szereztem be. Merj elveszni.  

logo_1.jpg

Az út támogatója a Bridge Budapest, a Prezi és a Ustream.