Legyél itt, a pillanatban, ne a múltban, vagy a jövőben, úgysem tudsz változtatni rajta. Értelmetlenül csapongó gondolatok kergetnek az őrületbe, majd törnek le teljesen, mert úgy gondolod, szükséged van rájuk. A jövőbe vágyódni, a múltba révedni, a jelen pillanatból teljesen elveszve, holott benne van minden, amire most szükséged van. Csak nyisd ki a szemed.

d_7613b6c93c44_6d83f31_c49f6-post.jpg

Néha csak annyira vágyunk a jövőbe, hogy képtelenek vagyunk a pillanatban élni. Pedig csak mély levegőt kellene venni, érezni, hogy ott vagy, ahol lenned kell, körbenézni, és meglátni azt a csodát, ami egyedivé teszi a pillanatot. Ugyanis miből áll az életünk? Az agyunk folyton kattog. Utazik a jövőbe, vagy vissza a múltba, újraéli az eseményeket, azokat, amik fájtak, amik boldoggá tettek, erősítve valamit, ami már nincs, ahelyett, hogy észrevenné azt, amit ez a pillanat hoz el. Újrateremti a múltat, tönkretéve vele a jelened - ha hagyod. De valamiért mindig egyszerűbb visszafele nézni, vagy a jövő perceitől várni a boldogságot, mint megtalálni azt a jelenben.


Broadcast live streaming video on Ustream
Nézd vissza a könyvbemutatót! 

Talán ez okozza a frusztrációt. Hiszen ki ne akarta volna már, hogy az a helyzet, amiben épp csücsül megoldódjon? Sokszor úgy gondoljuk, ha eljutunk oda, ahova szerettünk volna, minden más lesz, végre boldogok leszünk. Ez persze lehet, hogy tényleg így lesz, de ne kondicionáld magad bármiféle jövőképhez. Hagyd, hogy történjen, hogy betoppanjon, és engedd be. Mert bizony néha egyszerűen csak annyira bámuljuk a jövő kapuját, hogy észre sem vesszük, hogy elsuhanunk valami fontos mellett. Valami mellett, ami megváltoztathatja az életünket, akár örökre. 

Ne akard tudni, hogy mi lesz holnap, bízz abban, hogy annak nem árthatnak, aki a szíve után megy. Aki másokat segít, sérthetetlen - vagy ha mégis az, azt csak magának köszönheti. Legyen hited, tudd, hogy már minden el van rendezve, hiszen ha a megérzéseid után mész, elrendezett pályára jutsz. Valahova, ahol végig kell haladnod, ahol minden téged szolgál, erősít, támogat. De merned kell hallgatnod rá. Ne félj. Ne rettegj. Élj szívből, élvezd a pillanatot, maradj benne. Ne érdekeljen a folytatás, csak élj mosolyogva: te és a szíved kéz a kézben. A ragyogó, mosolyoktól ittas pillanatok még több boldogságot hoznak az életedbe, abból a fajtából, ami mindig több, mint ami tegnap volt. Mélyebb, erőteljesebb, olyan, ami feltölt, amiért van értelme élni. De ne hidd, hogy szenvedned kell. Ne hidd el, mert azt kapod, amire vágysz. 

9786_5fb67_3353f761_0d8cd7_c-post.jpg

Az előadásaim során sorra mesélek a múltamról, azokról a dolgokról, amik azzá tettek, ami ma vagyok. Egy vagyok közületek, és talán pont ez a lényeg. Bárkiből lehet bármi, ha akarja, ha hisz magában, ha tesz érte, és ha süket marad. Süket, ha dícsérik, süket, ha támadják, ugyanis ahogy a pár napja elhúnyt Maya Angelou mondta "you are not there/it's not about you". Nem rólad szól. Ne érdekeljen, ha más beszél rólad, ugyanis te nem vagy benne, nem vagy ott, az, amit más mond csak annyi lehet, ami tőle telik, ami belőle jön, válasz a saját komplexusára, fájdalmára, valamire, amin nem tudja túltenni magát. Te csak maradj mindig süket és menj előre. Tedd a dolgod. 

Sokan kérdeztétek, hogy mi a következő cél. Megtalálni a mentoromat, valakit, aki mellett tanulhatok, és motivációs előadóvá válhatok. Most is ezt csinálom, csak piciben - de tanulni akarok. Idővel majd szeretnék egy neves külföldi egyetemen - vagy a szakma egy zsenijétől- public speaking-et vagy creative writing-ot tanulni, hogy aztán angolul is csinálhassam azt, amit most. Előttem az élet. Bárki lehetek és bármi - ezt te se felejtsd el soha! Ne hagyd, hogy bárki megszabja, hogy ki vagy, hogy meddig mehetsz, hogy hol vannak a határaid. Te vagy az egyetlen, aki korlátozhatja magát, ne engedd meg, hogy mások hassanak a tudatodra, te meg szépen higgy nekik, mert ők azt mondták, hogy boldogtalanul kell leélned az életedet, mert nincs benned több. De van. Hidd el, hogy van, csak elő kell kutatnod, mélyre kell ásnod, hogy megtaláld azt az énedet, aki ezt el is hiszi magáról. Ha megtaláltad, ha sikerült, higgy nekem, nem lesz előtted akadály. Csak indulj el azon az úton, ami hívogat, ami nélkül butaság lenne élni. Nem véletlenül hív, valamit tartogat számodra és nem bírja elviselni a gondolatot, hogy valahol máshol végezd, amikor a saját életed vár rád.

8_48b6824d38e9dfbc340c846034-post.jpg

 És hogy mennyire nincsenek véletlenek.. Pár napja találkoztam egy régi ismerőssel, valakivel, akivel még a Marriott kapcsán dolgoztam együtt, neki köszönhetem, hogy nyugodt környezetben írhattam meg Az igazi köteléket. Mesélte, hogy találkozott egy magyar tervezővel, aki különleges ékszereket készít féldrágakövekből. Mindnek célja van, mind segít valamiben, és hogy Amerika előtt biztosan jól jönne nekem is valami kis szerencsehozó talizmán. Így kezdődött én és KOCHI kalandja. A márka és az ékszerek kitalálójával találkoztam pár napja, és milyen meglepő, azonnal arra a nyakláncra csaptam le, amire épp szükségem volt. A karkötőt itthagytam az Anyukámnak, hogy vigyázzon rá. Ez volt az egyik szülinapi ajándéka, ugyanis most ünnepeltük a hétvégén. (Aki már olvasta az Összekötvét, meg sem lepődik azon, hogy erre ennyire sikerült rákattannom.. :) )

 

http://kochijewellery.com

Minden rendeződik, ha engeded, hogy rendeződjön. Ha bízol abban, hogy van valami, valami, ami tőlünk nagyobb (ezt is jelenti a tetoválásom: connected to something bigger), teljesen mindegy, hogy miben hiszel, van, létezik, és téged segít. Ugyan mi más magyarázná azt, hogy abban a pillanatban, hogy minden kétségünket elengedjük, a kezünkben látjuk azt, amire annyira vágyunk? Az én életemben mindig így volt. Amíg azt akartam, hogy észrevegyenek, elutasítással találkoztam, amikor elfogadtam, hogy a siker, az elismerés útja nem ilyen, és hátradőltem, hogy majd elrendeződik, valahogy minden megoldódott. Persze előtte rengeteg munkát tettem bele, de el kellett jutnom arra a pontra, ami arról szól, hogy én beletettem mindent, most jön az a 'something bigger" dolog. És mindig beletették a munkájukat. Most ugyanígy érzem magam. Semmit sem várok a nyártól, úgyis az történik, aminek történnie kell. Olyan régóta érzem, hogy mennem kell, olyan régóta hívogat, hogy ott valaminek lennie kell. Egy pillanatnak, egy mosolynak, valaminek, ami megváltoztatja az életemet, átírja, felülírja azt, amit eddig hittem róla. És ezt imádom a legjobban. Az állandó változást, a tanulási folyamatokat. És hogy milyen az élet.. Pár hete tervezgettem, hogy meglátogatom New York-ot is, de nem voltam benne biztos, hogy mennem kell. Ma kaptam meg az e-mailt, hogy az Oprah turnéja kapcsán megvásárolt repjegyemet megváltoztatták, így Houston helyett New York-ban kell átszállnom szeptemberben. Valami szerveződik, rendeződik, és ezt ne felejtsétek majd el akkor sem, amikor arról az útról írok. Látjátok? Elengedtem. Nem érdekelt. Gondoltam, ha úgy kell alakulnia, érinteni fogom NYC-t. Erre tessék. 

Csak engedd, hogy az élet alakítson mindent. Neked csak a saját dolgodat kell tenned, a te munkádat elvégezned. Végül a könyvbemutatómon kapott mondattal zárnám a mai posztot, amivel Csabai Márk, író engedett utamra szerdán a könyvbemutatómon:

"Nem az számít, hogy hol tartasz, hanem az, hogy te minek érzed magad. Ha olyan tisztán érzed és akarod, mint a könyvet, sikerülni fog. Meg fognak nyílni a kapuk és meg fognak érkezni az utadhoz szükséges emberek."  Köszönöm Márk! :)

3b_93_6000351e04c5b0b3ec9c83-post.jpg