Szombaton egy a pénzügyi szektorban dolgozó, többségében pasikból álló 2OO fős csapatnak tartottam motivációs előadást, ami a szokásos kérdezz-felelekkel zárult. Az egyikük említette, hogy mennyire tetszett neki az, amikor arról beszéltem, hogy amennyiben változol és lesznek céljaid, idővel teljesen átrajzolódik a baráti köröd, a magányos szakaszokról nem is beszélve, amikkel bizony a siker felé vezető út bőven akad.. Aki pedig fejleszti magát, és odafigyel arra, hogy mi zajlik benne, lesznek céljai (!) azt is látni fogja, hogy a környezetében mi zajlik, és hamar észre fogja venni, hogy kik azok, akik ezen az úton társként tudnak vele haladni, vagy egyszerűen már nincs miről beszélniük tovább. 

Screen Shot 2014-05-19 at 22.46.09.png

Aznap aztán vacsi után azon gondolkoztam, hogy mennyire nehéz néha elengedni embereket az életedből. Azt mondani, hogy jó, menj, mert ha maradsz, megöljük egymást. Az, aki tudja, hogy merre akar menni, egyszerűen megőrül, ha olyanok között van, akik folyton egy helyben toporognak, várják a tanácsát, de egyet sem fogadnak meg, amivel akár az életüket meg tudnák változtatni. Idővel látni fogod, hogy ki milyen játszmában van, és az is tökéletesen világos lesz, hogy miért nem ér el sikert azon a területen, amin toporog - az meg még inkább fog zavarni, hogy mindennek tetejében még téged is visszatart. 

HOLNAP KÖNYVBORÍTÓ PREMIER!

FIGYELJÉTEK A Facebook oldalamat, ugyanis holnap délutántól ELŐRENDELHETŐ az Összekötve második része! Kiderül az új könyv címe, megmutatom a borítót, és azt is megtudhatjátok, hogy szerda este 7 órátólmiért kell egy órára szabaddá tennetek magatokat, és internetközelben lenni!

Meglepetéssel készülünk! :) 

Hónapok óta napi szinten nézek TED videókat és olyan interjúkat, amik az elmúlt években hatást gyakoroltak rám - az új blog miatt még többet, mint eddig.. -, önismereti könyveket olvasok, és kezd egyre inkább helyre állni minden. Elkezdtem blogolni róluk, mert ennél jobb iskolát nem is járhatnék. A hatása leírhatatlan. Ahogy az egyik barátom fogalmazott, ő azt látja most rajtam, hogy nagyon nagy rend van bennem, és tisztán látom azt, hogy mit akarok. Sokat dolgoztam azért, hogy így legyen. Szelektáltam embereket, amit csak javasolni tudok, mint opció az életed megváltoztatásának első lépéseként, mert nem teheted meg magaddal azt, hogy olyanokkal mérgezed az életed, akik tele vannak negativitással, vagy csak toporognak, esetleg folyton azt nézik, hogy ki hol bukik el. 

large_7.png

Ezekkel az emberekkel idővel majd azon kapod magad, hogy nem értitek egymást. Te beszélsz valamiről, amire végre rájöttél, be is építetted sikeresen az életedbe, a másik meg egyenesen hülyének néz miatta. Ha te nem tiszteled az idődet annyira, hogy csak azokkal legyél, akik ŐSZINTÉN szeretnek, hisznek benned, és jót akarnak, akkor észre fogod venni az életedre gyakorolt hatásukat: azt, hogy kiterjesztik rád a saját korlátjaikat, te meg összeroppansz alattuk, mert elhiszed, hogy vannak. Ha elégszer hallod, és ha elég fontos a véleményük, elvakultan hallgatsz rájuk, és észre sem veszed, hogy a saját sikered ellen programoztak azok a valakik, akikről azt hitted, hogy a barátaid. Ők csak a saját korlátjaikon belüli világról tudnak beszélni, és ha bármit mondasz nekik, csak aszerint tudnak rá válaszolni, vagy véleményt alkotni.

Pár napja zenehallgatás nélkül utazok és közlekedem a városban. Rá kell jönnöm, hogy elképesztően hangosak az emberek. Ordítva beszélnek a villamoson, a telefonban, balhéznak, hogy rajtuk legyen a figyelem, megtesznek bármit, csak végre valaki hallja már meg őket. Látod a játszmáikat, a lenéző tekintetet az önbizalomhiányos lány szemében, azt, hogy a nő a sarokban épp az áldozatot játszotta, miközben minden kiesik a kezéből, és senki sem segít neki, sőt, még fel is lökik a villamoson, miközben csak annyit mond, "engem mindig eltaposnak"... Látod a játszmákat, a hangzavart, és a legfájdalmasabb az egészben, hogy valójában hiába hangosak, senki sem hallja őket, mert mindenki túlságosan el van foglalva a saját hangjával. Össze vannak zavarodva, közben meg csak a beszédüket kellene figyelniük. A szavakat, amiket kiejtenek, mert azok határozzák meg a helyzetüket - MINDIG. De nem teszik, helyette - valamilyen megmagyarázhatatlan morbid indoknál fogva - imádják, hogy rosszabbnál rosszabb helyzetekbe taszítják magukat.

Screen Shot 2014-05-19 at 23.10.02.png

Aztán megfigyeled a barátaidat. Azokat, akikről azt hitted, hogy azok. Csak a pénz érdekli őket, a munkájuk, hogy hogyan kereshetnének többet - akár rajtad keresztül -, vagy hogyan lehetnének híresebbek. Semmi a valóban fontos dolgokból, és akkor elgondolkozol azon, hogy kik között vagy. Rád húzzák a gátjaikat, azt akarják, hogy ne legyél szabad, de tudod.. Van, akinél ez nem működik. Akit megedz az élet, nem esik kétségbe, ha pár méterre egyedül marad. Fejlődik tovább, erősödik, megtalálja a forrást, ami edzi, és megy tovább egészen addig, amíg azon nem kapja magát, hogy olyan emberré vált, amilyen barátokat szeretett volna maga mellé. Támogató, őszinte, boldog, kiegyensúlyozott, a helyükön lévő, TELJES embereket játszmák nélkül. De ahhoz azzá az emberré kell válnod.. 

Oprah sokszor meséli interjúiban, hogy gyakran mondták neki, hogy megváltozott, miközben ő ugyanaz maradt, csak a körülményei lettek mások. Nem lett nagyképűbb, egyszerűen fejlődött, haladt az útján, és eltávolodott azoktól, akik azt sem tudják, hogy hol van az útjuk. Hiszen nézd meg, hogy kikkel veszed körbe magad, és olyanná válsz - ha elkeserítő, hogy milyen emberek vannak körülötted, zárj le kapcsolatokat.. 

5b58b851_36b05168006c3_c0936-post-1.jpg

Néha persze nehéz ez.. De olyankor mindig jusson eszedbe, hogy amikor egy ajtó bezárul, egy újabb nyílik, telis-tele lehetőségekkel. Az élet persze nem áll meg, és nem várja meg, amíg összeszeded magad. Halad tovább, újabb karokat nyújt feléd, olyanokat, amiket ha észreveszel, sokáig segíteni tudnak, de észre kell venned őket. Nyitott szemmel járni, mosolyogva, hittel felvértezve tenni a lépéseket, ugyanis olyan nincs, hogy megadod magad, mert egyedül maradtál. A fejlődés útja ilyen, nem mindenki érti, nem mindenki fogadja el. Nem fogják szeretni azt, amit "elvesz" tőlük, nem tudják majd elfogadni, nem értik meg, de tudod mit? Engedd el a kezüket, és ne haragudj rájuk. Nem ellened irányul a viselkedésük. Egyszerűen csak nem akarnak elveszíteni, és az, aki a tudatára ébred, aki az útján jár, többé nem bárányka, aki megy a tömeg után. Aki pedig tömegben járkál, valamitől mindig fél. De ha egy kiválik, ott a kockázat, hogy a többi is eltűnik, és egyedül marad - az meg kinek kell. Ugye így már értitek? Azok viszont, akik újként csöppennek az életedbe, már az új énedet ismerik meg, azt a valakit, aki a szenvedélyének él. Nekik ez lesz a természetes, nem is tudnának másképp elképzelni.