Ha nagy álmaid vannak, nagy dolgokat kell tenned. A hétköznapi tettek hétköznapi életet eredményeznek. Ez volt a mottóm, amikor tavaly a padlón voltam, és úgy döntöttem, hogy ahelyett, hogy heves önsajnálatba kezdek egy doboz Ben & Jerry's kíséretében a Gossip Girl évadjait bámulva, inkább segítek azoknak, akiknek még annyi lehetőségük sincs, amennyi nekem. Álmokat kezdtem valóra váltani (a 19. után az én álmom is valóra vált), mert tudtam, hogy létezik olyan, hogy karma. Hogy beleteszel valamit az életbe, az meg szépen visszajön, és megnyitja azokat a kapukat, amiket ha egy helyben ülsz, és nem gondolsz másokra, sohasem tudnál megnyitni. Vannak ajtók, amikért tenni kell. Nem adják csak úgy oda a kulcsokat, és az, hogy kiteszed a szíved-lelked, még mindig nem elég. Az én életemet másodszorra is megváltoztatta az, hogy álmokat váltottam valóra. Folytatni fogom, mert imádom az érzést. Nem leszek tőle kevesebb, sőt. Csak több. Arról nem is beszélve, aki ragyogó szemmel ül veled szemben, miközben épp megvalósul az, amiről azt hitte, hogy lehetetlen. 

IMG_1236-2.jpeg

Idén úgy döntöttem, hogy amíg még itthon leszek, minden hónapban legalább egy álmot valóra váltok. Most, hogy az utolsó álomhoz érkeztünk, nehéz volt dönteni, de aztán egy szívhez szóló levél, és egy véletlen egybeesés megadta a választ, így Dórit választottam. Akkoriban nyitott meg a ChocolArt, akiknél millió típusú csoki várja a csokiimádókat, így egyértelmű volt, hogy először oda viszem Dórit. Szerettem volna megismerni és tudni, hogy miért imádja annyira a csokikat, hogy miért akar velük foglalkozni. Hosszú órákon át beszélgettünk, csokiztunk, és ahogy az arcát figyeltem, egyre világosabbá vált számomra, hogy ő tényleg komolyan gondolja. 

Screen Shot 2014-05-16 at 18.41.36.png

Második lépésként pedig megmutattam nekik, hogy hogyan működik ez nagyban. Vagyis nem én mutattam meg, hanem Viki, akit a Fabric csokoládé kapcsán már ismerhettek. Elképesztően motiváló az a hozzáállás, amit ők tanúsítottak. Elmesélték, hogy milyen nehézségeken mentek keresztül, mire eljutottak idáig. Ezért is voltunk nagyon hálásak Dórival azért, hogy beavattak a kulisszatitkokba, ugyanis nagy valószínűséggel ezt mások nem tették volna meg. Ők hisznek abban, hogy segíteni kell a másikat az útján, és tudják, attól ők nem lesznek kevesebbek. Egyébként pedig mindenkinek meg kell lennie a maga különlegességének, amiről megismerhetik, Viki pl. a csipkés csokikról lett híres. Ismerjétek meg:  

"Szóval vártam valakit, akinek majd megmutatom a csokikészítés alapjait a temperálástól a csokoládé típusain át a trüffelkészítésig, aztán megérkezett Dóri, aki teljesen tisztában volt már ezekkel. Tudott temperálni, készített már bonbont, trüffelt, elvégzett egy-két kurzust. Ráadásul egy nagyon színvonalas helyen." - mondja Viki.
Az este végül szuperül alakult, Viki elmondása szerint nem érezte tanításnak az estét, tekintve, hogy Dóri már nagyon sok dolgot tudott, így inkább egy közös mókának tűnt a csokizás. Gyorsan elment az idő, és elénk már csak a kész csokik érkeztek. 
10274154_509858405810643_7354867143034531942_n.jpg
"Készítettünk, egy balzsamecetes ét- és egy mandulalikőrös tejtrüffelt. Majd a Fabric-os formákkal Dóri saját ízesítésű, ízvilágú táblákat készített. Hihetetlenül kreatívan nyúlt a fűszerekhez, magvakhoz, úgyhogy igazából nem is kellett segítenem neki. Talán csak annyiban, hogy kóstoljon bátran. Fogja meg a zöldpisztáciát és mártsa bele a kardamomos csokiba. Kóstoljon össze mindent-mindennel, még akkor is ha furcsának tűnik elsőre. Mert csak így lehet igazán egyedit és jót alkotni. És ment neki!"
unnamed_5.jpg
Dóri is lelkesen mesél az estéről: "Nagyon szuperül éreztem magam. Jó volt egy igazi profitól megtanulni a csokikészítés rejtelmeit. Megtanultam temperálni, táblás csokit készíteni, amit még sosem csináltam. Jó volt látni egy igazi szakembert aki szenvedéllyel beszél a csokikészítésről, akire fel lehet nézni es motivációt nyújt. Ezen az estén többet tudtam meg a csokiról, mint eddig bármikor és úgy érzem, hogy a jövőbeni céljaim megvalósításához is nagyban hozzájárult ennek az estének az élménye."
Az este végül egy kiadós beszélgetéssel zárult, volt szó magánéletről, célokról, akadályokról, meséltek arról, hogy mennyi nehézséggel és akadállyal indult az útjuk, hogy a semmiből építették fel a Fabric-ot, és észre sem vettük, de már fél 11 volt, és indultunk haza. Bár nem vagyok túlzottan oda a borokért, Viki egy pohár biobort adott a kezembe, mellé pedig egy csokit, hogy kóstoljuk össze. Szuperizgalmas ízkavalkád, aromák, ízek, imádtam... 
Dóri végül lelkesen ült mellettem a villamoson, mosolyogva, kezében a csokikkal, amiket készített. Boldog volt. És mint a második találkozónk elején kiderült, egyre közelebb kerül az álmához, ahhoz, hogy a saját csokiját megvalósítsa, és akár Ti is hozzájuthassatok. 
Alig várom a pillanatot, amikor Dóri üzenete megérkezik azzal, hogy elkészült a saját csokija és már boltokban is lehet kapni. Meg fogja csinálni. Neki menni fog. 
Fabric csokoládé a Facebookon: https://www.facebook.com/Fabric.csokolade