large-2.png

Nyugodt vagyok, kiegyensúlyozott, és úgy érzem, hogy minden helyrekerült bennem, tudom, hogy mit szeretnék. Ennyire tisztán szerintem még sohasem tudtam. Érzem, hogy megvan bennem minden ahhoz, hogy valóra is váltsam az álmaimat, egyetlen dolgom van: hinni magamban, az érzéseimben, amik eddig is vezettek, és abban, hogy minden rendben lesz. Nekem ez a szerelem. Az első igazi szerelmem a szabadság, az érzés, hogy azt az életet élem, ami az enyém. Nem másét, nem elvárások szerint, nem korlátozva magam, egyszerűen ennél jobb érzés a világon nincs.

Az érzelmi hullámvasutak mindig megviselnek. Próbára tesznek, tesztelnek, mert kíváncsiak, hogy elhiszed-e, hogy végig tudod csinálni, hogy fel tudod ismerni, hogy a mi a baj, hogy mi gátol. A szuperbrutális és még annál is drasztikusabb hullámvasutakat nem kapja meg akárki. Az csak azoknak jár, akik mernek, akik bátrak, akik semmitől sem rettennek meg. Viszont ami nagyon mélyre lemegy, az ugyanolyan magasságokat is fog meglovagolni, szóval tarts ki. 

large-1_1.png

Az elmúlt hónapok alatt végig azt éreztem, hogy az első életem lezárul, és egy teljesen új kezdődik. Amit ebből tudtam, kihoztam, teljesítettem a feladatot, és ami most kezdődik, az egy teljesen más élet lesz, egy olyan élet, amikor egyetlen percig sem kételkedem abban, hogy bármi megtörténhet. Egy olyan, amiben határozottan, magabiztosan megyek előre, mert tudom, hogy az utamon vagyok és megkapom a szükséges támogatást az élettől. Eddig is megkaptam. De amit most érzek, az valami teljesen más. Tegnap Gál Bori, szín coach-csal beszélgettünk, és azok a dolgok jöttek elő, amiket már rég éreztem magamban. Talán ezért is éri meg odafigyelni a megérzéseidre, arra a bizonyos belső hangra, mert tudatosan is látod azt, ami tudattalan szinten, minden mögött húzódik. Tudtam, hogy újjászületek, érzem, hogy most fogom megtalálni a helyemet, és az elmúlt 25 év a felkészítő folyamat volt, mint amikor elültetsz egy növényt, először egy pici cserépbe, amikor pedig megerősödik, kiülteted a kertbe, mert kell neki a hely, kell, hogy semmi se akadályozza őt. 

Screen Shot 2014-05-11 at 18.05.46.png

Egyébként pár hete a Nestea-től kaptam egy csomagot, amiben volt pár mag, virágföld és természetes úton lebomló cserép. Gondoltam, elültetem a magokat, bár eddig semmi sem maradt meg túl sokáig.. A három cserépből kettőt felcímkéztem (szeretet, boldogság). Találós kérdés: szerinted melyik nőtt a legnagyobbra? Az, amelyiken semmilyen címke sem volt.. Ő csak nő, megy előre, azt sem tudja, hogy mi a cél, talán csak az, hogy elérje a napot, a fényt, és ennyi. A másik kettő viszont megszedi magát azzal az energiával, ami ahhoz kell, hogy teljesítse azt a feladatot, amit kiszabtunk rá (a tudósok hasonló kutatást csináltak a vízzel, ugyanez volt az eredmény..). Az élet is ilyen: akinek célja van, annak szép lassan kell gyökeret vernie a földben, hogy aztán magasra nőhessen. Na de onnantól aztán nincs előtte akadály.. Ami még egyébként érdekes, hogy a felcímkézettek gyönyörű zöld leveleket növesztettek, a nagy viszont nem. Neki csak a tetején van pár levél, és ennyi.

Úgy érzem, mintha most születtem volna meg. Mintha az, ami eddig történt nem is lett volna, mintha semmi sem lenne igaz. Olyan, mintha egy új könyvet nyitottam volna ki, ami tele van üres lapokkal, vagy mintha egy olyan világban élnék, ahol már nincsenek korlátok. Elmondani nem tudom, hogy milyen érzés ez. Nyugodt vagyok, boldog, kiegyensúlyozott, és tele energiával. Érzek magamban valamit, évek óta, és kezdek belekerülni. Ennél jobb érzés a világon nincs. Most már egyre inkább biztos vagyok benne, hogy közeledik az időszak, amikor végre elmondhatom, megtaláltam a helyemet. 

95049e83541bf1f6390013fe6f0fa628.jpg

Sokat tanított a könyv is magamról, az Összekötve folytatása. Annyi mindenre felhívta a figyelmemet, annyi fájdalmat kihozott belőlem, amit eddig semmi. Megváltoztatott, felnőttem mellette érzelmileg is. Egy teljesen új embert adott. Kihívás volt, mert tudtam, hogy nem kerülhetem meg a szerelem felé vezető utat, írnom kell róla, nincs más választásom. Menekültem. Kiborultam. Fel akartam adni. Sírtam. RENGETEGET.  .. de úgy gondoltam, tartozom magamnak annyival, hogy rájövök, hogy mi a baj, hogy miért mondják azt, hogy "elcseszett generáció" vagyunk.

A második esélyről szól a folytatás, ami nem mindig adatik meg, de ha mégis, az okkal történik.. és akkor bizony le kell vetkőznöd minden gátat, hitetlenséget, menekülést, rettegést, mindent, és meg kell merned élni azt, amire rohadtul szükséged van. Amire szükségünk van. MINDENKI azt akarja, hogy szeressék, csak persze van egy olyan őrület, hogy félni kell tőle, meg kell a szabadság, a kontroll, és ahelyett, hogy megkapnád azt, amire vágysz, belemész mindenbe, annak reményében, hogy jobb lesz. Közben meg még mélyebbre süllyedsz.

Ebben a könyvben benne van minden félelem, a bizalmatlansági körök, a bizalom megszerzése, a kétség, a "vajon elég vagyok-e?" kérdéskör feszegetése, és a megoldás. MINDEN fájdalom, amin átmentem, minden csalódás odáig vezetett, hogy képes legyek megírni ezt a könyvet. ÖRÖKRE hálás leszek érte a fiúknak, akiknek nem voltam elég jó, vagy épp féltek tőlem, na meg persze a sorsnak, mert másképp nem segíthetne Nektek a könyv. Ugyanis segíteni fog: tisztábban látni, szeretni merni, nem félni.

Emellett a könyv mellett érzelmileg felnőttem. Tudom, hogy mire van szükségem, nyílt lapokkal játszom, mert mindet látom, az összes kártyát. Egy új Nórit adott az írás. Egy második esélyt. Szerelmes vagyok az életembe. Imádom minden pillanatát, senkiével sem cserélném el. Senkivel. Sokáig ez nem így volt. Legszívesebben más bőrébe bújtam volna, mert azt hittem, az enyémben nincs semmi élvezet, semmi különlegesség. Aztán besokalltam, mert így nem lehet élni.. Akkor aztán eldöntöttem, hogy megtanulom szeretni azt, amim van, és megnézem, hogy mi az, ami benne van a csomagban. Merthogy mindenkiben van egy csoda, csak meg kell találni. Akkor aztán hosszas felfedező út vette kezdetét, mire több év után eljutottam oda, ahol most állok: tudom, hogy mi a csoda.

Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd. 

Az én sztorim első fejezete itt ért véget. A második még izgalmasabb lesz. Azt is tessék követni.
Hamarosan indul a Ustream csatornám is! :)

A Bridge Budapest újságíró-ösztöndíjasaként a következő városokban biztosan megfordulok:

San Francisco (06.15. - 09.10.)
Los Angeles, Hollywood (06.30. -07.04.)
Atlanta, Oprah tour (09.04.- 09.07.)