Mintha minden tisztulna körülöttünk, az életemben, másokéban. Kikerül minden, amire már nincs szükséged, elengeded, búcsút intesz, mert helyette valami új jön. Fejlődés jön, érkezik, de ahhoz csak akkor férhetsz hozzá, csak akkor élheted meg, ha nyitott vagy rá. Ha el mered engedni a kényelmet, a biztonságot, azt, amit már ismersz valami teljesen ismeretlenért cserébe. Az ismeretlenek időszaka következik, az újdonságoké, azoké, amik át tudják írni a sorsodat, ha bízol bennük. Semmit sem kell tenned, csak hallgatni a szívedre és aszerint cselekedni. Nem agyalni, nem görcsölni dolgokon, hanem hinni abban, hogy azt, aki az útján van, úgyis támogatják. 

large_6.png

Találj valamit, amiben ki tudsz teljesedni, valamit, amit ha csinálsz, úgy érzed, a helyeden vagy. Találd meg az otthonod, azt a valamit, amiben ha elmerülsz, boldog vagy. Legyen az bármi. Csak csináld. Kell, hogy legyen valami, mindenkinek van valamije. Valamije, ami boldoggá teszi, ami miatt úgy érzi, van értelme az életének. És ha tudod, hogy mi az, tölts vele időt, adj neki energiát, etesd vele, hagyd, hogy nagyobb legyen, hogy közelebb kerülj hozzá, merj belenőni saját magadba. NE félj tőle. Ha egy percig is érezted azt már, hogy több van benned annál, mint amit most csinálsz, indulj el az úton, ami odáig vezet, ahova érni akarsz.. Odáig, amit magadban érzel célként. Tartozol magadnak annyival, hogy addig mész, amíg meg nem találod azt a pillanatot, amikor úgy érzed, hazaértél. Akkor minden meg fog változni. MINDEN. És van ilyen. Onnantól hiszek benne, amióta Lisszabonban jártam, meg amikor először hallottam, ahogy Oprah azt meséli egyik interjújában, hogy abban a pillanatban, ahogy életében először megérkezett az Oprah show stúdiójába tudta, hogy megérkezett, hogy otthon van. Ha eddig az érzésig képes vagy eljutni, akkor kezdődik az igazi játszma. Mégpedig az, hogy hogyan tartod fenn a figyelmedet azután, miután elérted azt, amire annyira vágytál. 

4c41ef1048c9d50f5344_02b775b-post.jpg

Ezt a helyet keresem én is. Azt, ahol úgy érezhetem, otthon vagyok, megérkeztem. Ezért döntöttem úgy, hogy három hónapra kiköltözöm Amerikába. Most, hogy leírom, még mindig kiráz a hideg, hogy összejött. A kezemben a repjegy, a szállásom lefoglalva, az Összekötve folytatása pedig még a hó végén a kezetekbe kerül. Elmondhatatlanul nehéz időszak van mögöttem. Emberek jöttek, mások mentek az életemből, tisztultak a kapcsolataim, és mára már csak azok maradtak meg, akikkel építjük egymást. Elzárkóztam, bezárkóztam, mert írtam, ez meg már csak ilyen. Olyankor szeretek visszavonulni, és beletenni az időt és energiát, mert a legjobbat érdemlitek, ráadásul kevés időm volt. Csak azon kaptam magam, hogy május 1-je van, mögöttem négy szupersikeres hónap, a könyv születik, azért juthatok ki Amerikába, hogy kintről blogoljak hála a Bridge Budapestnek, és a bakancslistámról rengeteg dolgot kipipálhatok. Nagyokat. Oprah turnét, meg hasonlókat. Akkor aztán leültem és úgy döntöttem, hogy tartozom magamnak annyival, hogy rendet teszek a fejemben. 

507ec701151_62d7cd24393f7532-post.jpg

A hétvégét úgy döntöttem, hogy magammal töltöm. A hétvégét, ami csütörtökön kezdődött. Elég információt gyűjtöttem össze az elmúlt hetekben ahhoz, hogy rájöjjek, hogy mivel gátolom magam és miért. A Harper Wintour blog miatt tucatszámra néztem videókat, leginkább a "miért gátoljuk magunkat?" témában, ami elképesztően szuper hatással volt rám. Mindig is tudatos voltam, de rádöbbenni, hogy valóban a mi kezünkben van a döntés ahhoz, hogy MINDEN megváltozzon körülöttem valahogy mindig visszavezet a múltba. Oda, ahol semmim sem volt, csak a hitem. Csak annyi dolgom van, hogy írjak, és fogjam be a fülem. Most újra ezt csinálom.

Az elmúlt hónapok elég sűrűek voltak, szerencsére szuper dolgok történtek, ám az intenzitás miatt gyakran még arra sem volt időm, hogy olvassak egy jó könyvet - pedig itt sorakoztak a polcomon az újabbnál újabbak -, vagy megnézzek egy filmet csak úgy. Jó, persze moziba néha eljártunk, de csak úgy, kikapcsolódásképp gyakorlatilag semmit sem csináltam. A tavaszi fáradtságból pedig hosszas harc és vitaminbombák árán tudtam kimászni, de végre újra itt vagyok, és a június 15-ei indulásra tökéletesen letisztult bennem minden. Az, hogy mit akarok, az, hogy mire vágyom, mit szeretnék csinálni, és boldog vagyok. Nagyon boldog. De ehhez rögös ösvényen vezetett az út. 

Ha neked összejön, készülj fel, hogy a rosszindulatú emberek mind ott teremnek majd. Le akarnak húzni, el akarják hitetni, hogy csalódni fogsz abban, amire annyira vágysz, de valójában ilyenkor az élet tesztel. Számomra a legtermészetesebb dolog, hogy megyek Amerikába, egy percig sem kételkedem affelől, hogy jó lesz. Viszont az élet próbára tesz, hogy mennyire hiszek benne, úgyhogy egészen addig, amíg hagytam, hogy jöjjenek a szokásos "úgyis csalódás lesz" - vámpírok, jöttek is. Kezdett elegem lenni abból, hogy egyre többször hallottam azt emberektől, hogy biztosan csalódás lesz Amerika, meg hogy nekem miért nem elég, hogy itthon sikeres vagyok. Nem értettek, nem értenek. Ők sikerre vágynak, én nem. Nem azért csináltam a blogot, mert sikeres akartam lenni. Van bennem valami, amit ki kell tennem magamból, mert másképp megőrülök, és ennyi. Az, hogy ez ekkora támogatást kapott az élettől, egy dolog, amiért nagyon hálás vagyok. Az pedig szuperboldoggá tesz, hogy azért, mert mertem hallgatni arra a késztetésre, hogy írjak mindent a kezembe adott az élet ahhoz, hogy boldog lehessek. Az pedig, hogy nem találtam még meg a helyem a legszuperebb dolog, mert világot láthatok, és ehhez mindent a kezembe ad, csupán írnom kell. Hálás vagyok az életnek azért, hogy mindig úgy éreztem, hogy nem itt van a helyem, és elég erőt kaptam ahhoz, hogy megteremtsek egy világot, amiben mindig otthon érezhetem magam - és még több százezren hetente.. Felfoghatatlan még mindig, hogy mi történt. De tudjátok mit? Ez a legjobb példa arra, hogy BÁRMI lehetséges, csak hallgatnod kell arra a hangra, ami belül arra késztet, hogy tedd a dolgod.

10155814_4117201865697_3449202190668261251_n.jpg

Ha nem értenek, ne bántsd őket. Mindenki csak a saját életéről ítélkezik ilyenkor, a saját korlátait vetíti ki rád. Ha azt mondják, szerintünk csalódás lesz, magukról beszélnek. Ők csak azt tudják elképzelni, te mást. Tartsd tiszteletben. Tudj emelt fővel továbbmenni, tisztelni mások céljait, mások korlátait, és nem ledönteni a tieidet csak azért, mert ők nem mernek nagyot álmodni. Ne hagyd, hogy megkérdőjelezzenek, és ha ezt a fajta magatartást elsajátítod, az élet hozzád hasonló embereket sodor az életedbe, olyanokat, akik elfogadnak, mert te is el tudsz fogadni.

A május 1-jét itthon, egyedül töltöttem. Kikapcsoltam a laptopot, a telefonokat, és olvasni kezdtem. Mint kiderült, azok a könyvek, amik a polcomon vártak rám nem véletlenül vártak. Most jött el az idejük. Minden oldalon volt egy sor, ami segített abban, hogy léphessek még egyet. Összeírtam az aggodalmaimat, azokat a dolgokat, amikről az elmúlt hónapokban minden beszélgetés szólt. Akkor aztán jött Tony Robbins egyik előadása a kulcsmondattal: "az, akinek küldetése van, nem kell, hogy féljen. aki szolgál, azt "szolgálják" (a sors)." - bumm! Ott volt a megoldás. Többé nem aggódtam azon, hogy mi lesz a folytatás, hogy mi lesz, ha esetleg kifutok a pénzemből - hiszen mindenki ijesztgetett azzal, hogy mennyire sokba fog kerülni kint minden.. -, hiszen ahogy eddig is, amíg az a cél, hogy tegyem a dolgomat és írjak, az élet támogat. Tudni, hogy tényleg csak el kell engedni mindenféle görcsös aggodalmat, és hagyni, hogy az élet hozza a megoldásokat, megnyugtató. Nekem csak tennem kell a dolgomat, boldogan, mosolyogva, hiszen erre vágytam. 4 éves korom óta bennem a késztetés, hogy ki akarok menni, ha visszanézek, minden lépésem idáig vezetett, miért is akarná a sors, hogy szenvedjek? Eddig is mindig megkaptam mindent ahhoz, hogy boldog legyek, a gátakat csak én állíthattam fel magamnak. És itt is volt a megoldás. Megnyugodtam. Türelmesebb lettem magammal szemben, újra filmeket nézek, kikapcsolódom, sétálok a városban, és képes vagyok napokra kikapcsolni a netet - semmi sem történik, nem dől össze a világ. Hiányzott a privát életem, az, ami más, mint amit ti láttok, valami, ami feltölt, de az elmúlt hónapok nem erről szóltak, hanem arról, hogy teszek a célomért. Nagyon sokat. Könyvet írtam, dolgoztam, mellette jártam az országot, Veletek találkoztam, blogoltam, nem csoda, hogy nem jutott sok időm magamra. De most újra eljárok masszázsra, edzeni, Sunday Bruncholni a Marriottba, és ez jó... Ráadásul azóta is sorra kapom a támogatást a nyárra az élettől. Szóval a titok tényleg csak annyi, hogy teszed a dolgod, és elfogadod, hogy az élet támogat.

Mert hajtogathatom azt folyton, hogy nem találom itt a helyemet, attól nem lesz jobb. Egyetlen dolgom van: tisztelni az életet azért, mert még mindig itt vagyok, hiszen nem véletlenül rakott ide. Nem véletlenül ad annyi időt, amennyit. Az sem véletlen, hogy még nem az USA-ban vagyok, még mindig tart a felkészítés folyamata. Hiszen minden csatára felkészít az élet, ha engeded, ha figyelsz. Ha az Összekötve anno csak pár hónappal előbb jött volna ki, nem lettem volna felkészülve arra, ami utána ért, viszont augusztusig pont olyan dolgok történtek velem, amik egymást követve erősítettek és készítettek fel arra a negatív "oravecznóra-gyűlöletes"- cunamira, ami ért. És pont. Innentől egy percig sem szeretnék siettetni, semmit.

large_29.jpg

Te se tedd. Ne siettesd az életet, egy percig se próbáld megtenni. Az élet nagy szolgálatot tesz azzal, hogy néha csöndet rak köréd, vagy zavart, hiszen tudja, sokáig úgysem tudod elviselni és ki akarsz majd jönni belőle, de ahhoz csöndben kell maradnod. Némának kell lenned, mert csak akkor figyelhetsz oda arra, hogy mi zajlik benned. És ha meglátod, ha szembe mersz vele nézni, ha el mered fogadni, hogy a hited leveszi a vakságot, amit a hitetlenséged kreált, megláthatod, hogy valójában minden előtted van, és a csodák egymás után kopogtatnak be az életedbe... Akkor rájössz, hogy az élet egy csoda, csak merni kell hinni és elfogadni. Nem görcsösen ragaszkodni, hanem tudni, hogy mindig az jön, amit meg tudsz oldani, amire fel vagy készülve, és az élet támogat, ha te is támogatod őt. Bízz abban, hogy a bátraék a boldogság, azoké, akik fel merik vállalni magukat bármi történjék is. Akinek küldetése van, azt nem bánthatják, annak senki sem árthat, azt támogatják. Aki másokat segít, az mindent megkap ahhoz, hogy a dolgát végezze.. De azt, aki a pénzhez ragaszkodik, az anyagi javakhoz, nehezített pályára küldik. Akadályokat helyeznek elé, hogy észrevegye, nem ennek kell a fő mozgatórugónak lennie. Hiszen akinek nincs üzenete, amivel másokat segítene, nincs semmije. Akinek van üzenete, aki át is adja, bevállalja és felvállalja, annak mindene van. Hiszen akinek hite van magában, az mindent megkap.

.. és hogy honnan tudod, hogy jó munkát végeztél, és helyreraktad a dolgokat a fejedben? Az élet visszaigazol. Azokat küldi, akik támogatnak, erősítenek, mert nincs benned zavar. Egyetlen gomb kapcsolhatja ki, de ahhoz csak te férhetsz hozzá. Akkor aztán ott fogtok ülni egymás mellett, mosollyal az arcotokon, és csak egy dolgot éreztek: egyetlen dologra érdemes hallgatni. A szívetekre. Arra, hogy az mit súg, mert akkor biztonságban lesztek.