Emlékszem a korszakra, amikor nem láttam, hogy miért csinálom azt, amit. Akkor csak csináltam a dolgokat, dolgoztam, írtam, de semmi látszatja sem volt. Azt hittem, hogy ennek már sohasem lesz vége, végül mégis úgy döntöttem, bárhogyan is lesz, elfogadom. Egészen addig, amíg ezt a döntést nem hoztam meg, Időről-időre elkeresedtem, de valahogy mindig kaptam reményt, erőt, valamiféle apró szikrát, hogy ebből még bármi lehet. És végül beért a munka gyümölcse. 

photo-4.JPG

Hogy miért hozom fel ezt a témát? Egyszerű. Időutaztam egy kicsit. Annáék álmát váltottam valóra tegnap, akik pont abban a korszakukban járnak, amire én mindig mosolyogva emlékszem vissza. Azok voltak a harcos évek, azok, amikor bizonyítani kellett. Beszélgettünk, meséltek magukról, és engem is meséltettek. Láttam rajtuk a lelkesedést, azt, hogy hisznek abban, hogy egyszer minden tök szuper lesz, bár még nem látják, hogy mi a folytatás, csinálják lelkesen, mennek előre, és bíznak abban, hogy az ő sztorijuk is folyamatosan íródik. Persze érdekli őket a titok, hogy miért kezdtem el, és hogy mi kell ahhoz, hogy sikeres legyél, de csak egy dolgot tudok tanácsolni nekik: csináljátok azt, amiről úgy érzitek, értetek hozzá, és ne foglalkozzatok mások véleményével. Mosolyognak, bólogatnak, én meg csak abban tudok bízni, hogy adtam nekik egy kis reményt. Reményt ahhoz, hogy lehet másképp is élni az életet, mert ahogy elmondják: ők is sok korlátot látnak. Persze erre biztosan az iskola is ráerősít. Szabadok szeretnének lenni, de ahhoz, hogy szabad legyél még sok akadályt kell legyőzni. 

large_25.jpg

Szabadságot csak annak adnak, aki tudja kezelni, aki megérett rá. Aki nem törik össze a súlya alatt, aki több lesz általa. Aki nem lustul el, aki tudja, hogy egyszerűen még keményebben kell dolgozni, és nincs megállás. A szabadság nagy áldás - és egyben átok is. Ha azt csinálhatod, amit szeretsz, szabad vagy: a kérdés, hogy mindig meg tudsz-e újulni benne, van-e elég erőd ahhoz, hogy másképp folytasd, egy picit mindig frissebben, boldogabban, hiszen bármennyire is félünk az állandóságtól, vannak dolgok, amik végigkísérik az életünket. Számomra ilyen az írás. Nem véletlenül indítottam el a második blogomat. Ez továbbra is az életemet kíséri végig, de már legalább egy éve igényem volt arra, hogy azt is kirakjam magamról, ami erőt ad. Ami motivál. Hiszen azokban a bejegyzésekben még több erő van, egyszerűen csak azért, mert engem is azok töltenek fel - hiszen ugyanúgy szükségem van a motivációra.

 Screen Shot 2014-03-29 at 18.08.23.png

Innen indult el a beszélgetésünk Annáékkal, akik szuper álommal jelentkeztek, amit aztán össze is hoztam számukra: vacsora a Courtyard by Marriott-ban, majd a Ma este színház jóvoltából a Katonában néztek meg egy darabot.

Egyértelmű volt, hogy a Ma este színházas srácokat hívom segítségül az álom megvalósításánál, akik egyébként pont a Marriottal közösen teszik lehetővé az egész estés - féláras - szórakozást egy picit másképp: féláron vacsi, féláron színházjegy, kultúra, gasztronómia, csupa-csupa élmény.

"Úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy napot kettesben, így délelőtt az óráinkat kihagytuk és kb. 2 óra fele indultunk fel Pestre. Nagy örömömre össze tudtunk a nővéremmel is futni egy kis időre, így a vacsi előtt elterveztük,hogy meglátogatjuk az új Budapest feliratot a Hősök terén." - meséli Anna.

 

1381408_501959493233325_481721715_n.jpg

photo-3_3.JPG

Courtyard by Marriott előtt találkozunk. Kérdezem hogy milyen napjuk volt, ők meg csak mondják, mondják és mondják, boldogan. Hiszen erre vágytak már rég. Együtt tölteni egy napot, ami csak róluk szól. Nem is zavarom őket sokáig, megvárom az előételt, meg azt, hogy hogyan ízlik nekik, bólogatnak, hogy isteniek a fogások, én meg rájuk bízom a többit. Az instrukciók ismeretében pedig már tervezik a nap további részét, ugyanis az álom menete a kövektező volt: romantikus vacsi, aztán színház.

 "Nagyon örültünk, hogy megismerhettünk egy kicsit téged, az ember mindig örül, ha ilyen mosolygós, lelkes és lelkesítő emberrel találkozik, mint te! A vacsoránk fantasztikus volt, különleges ételekkel és figyelmes pincérekkel, akik minden kívánságunkat lesték."

Screen Shot 2014-03-29 at 18.07.52.png

"Olyan 7 óra körül értünk ezután a Katona József Színházba, ahol az "Egy komcsi nyanya vagyok" című előadást nézhettük meg. A színház "Sufni" elnevezésű kistermében játszódott a mű, melynek fő- és egyetlen szereplője Csoma Judit volt. A történet egy romániai asszony életéről szól Csaucseszku és a kommunista rezsim alatt. Érdekes volt meghallgatni, hogy utólag hogyan is értékeli egy munkásnő a rendszert. Tanulságos és szórakoztató volt egyben. Kellemesen fáradtan indultunk el hazafelé. Bár meggyűlt a bajunk a közlekedéssel a 4-es metró átadásával, de körülbelül éjfélre szerencsésen hazaértünk. :) Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, nagyon jól éreztük magunkat !:)"

Örülök, hogy még egy álmot valóra válthattam, köszönöm a segítséget a megvalósításban!