Annyi hónap egyedüllét után már máshogy látom az életemet. Elértem az álmaimat, és a legnagyobbak még csak most fognak megvalósulni. Sorra kapom a barátokat, azokat, akik segítenek abban, hogy bírjam, hogy kapjak elég szeretetet, hogy azoknak adjam, akiknek kell, akik valóban megérdemlik, és nem azoknak, akiknek köze nincs hozzá és meg sem érdemlik. Már megszoktam, hogy emberek jönnek-mennek az életemben, nem ragaszkodom hozzájuk. Ha itt vannak, örülök nekik, ha el kell menniük, elfogadom. Ha újra találkoznunk kell, úgyis visszatérnek az életembe. Ezt jelenti a csuklómon a MAKTUB.
1db1cb391346147785_45f41f31b-post.jpg

Hiszek abban, hogy van valami, ami irányítja az életünket. Valami, ami ha észnél vagy, ha az utadon jársz, tökéletes időzítéssel hozza az életedbe azokat, akikre pont szükséged van. Az elmúlt egy hét ebből a szempontból nagyon szépen működött. Ahogy visszaértem Portugáliából, sorra kúsztak be olyan szálak az életembe, amik az első pillanattól fogva érezhetően nagy jelentőséggel fognak bírni a következő hónapokban. Nem érdekel, hogy meddig maradnak, csak egy dolog számít: az, hogy az együtt töltött idő minőségi legyen, és rájöjjünk, hogy mi az a valami, amiért találkoztunk. Ugyanis minden találkozásnak oka van.. Főképp azoknak, amik véletlenül jönnek és nagyot robbannak.. Velük kell a legóvatosabbnak lenned, és a legnyitottabbnak egyszerre. A kapcsolat, amiről az Összekötve is szól...
2_d78373052ecd80909c2d349b24-post.jpg
Sokan kérdezitek, hogy mikor jön ki a folytatás. Május végén, már a kezetekben tarthatjátok. Ám addig, amíg az első részben a külsőségeket mutattam meg, azt, hogy hogyan viselkedünk úgy ámblokk az életünkben, a hétköznapjainkban, a kapcsolatainkban, úgy a folytatásban mélyebben betekintést nyerhettek a MIÉRT-ekbe. A kulisszák mögé viszlek be Titeket, oda, ahol minden kiderül. Az, hogy mit miért csinálunk mi, nők, és miért tesznek a pasik úgy, ahogy. Igen, Beni nem hal meg, de hamarosan minden kiderül. Alig várom, hogy a kezetekben tarthassátok! :) 

.. és hogy honnan tudom, hogy azt írtam le, amit le kellett írnom? Megint kezdődik a varázslat. Ahogy az első könyvnél is több szituációt és szereplőt bevonzottam az életembe, volt, amikor komplett beszélgetés köszönt vissza az életemben, .. Most ugyanez történik: az, amiről a könyvben szó van, velem is megtörténik, és ez valahol mondhatnám, hogy félelmetes, de nem teszem.. Inkább csak maradjunk annyiban, hogy erre nincsenek szavak. Komolyan. És amikor ez történik, akkor biztos vagyok abban, hogy jó úton haladok, és pontosan az van a könyvben, aminek lennie kell, mert visszaigazolásra azt kapom, amire szükségem van. Azt, amire Kloénak is szüksége volt.

Mondd azt, hogy az élet unalmas, szürke, és nincs benne varázslat, én meg bebizonyítom, hogy a saját korlátaid miatt vagy vak. Miattuk nem látsz, ők takarják el előled a lehetőségeket, azt, ami megváltoztathat mindent, hiszen egyszerűbb bent állni a körben, mint kilépni abból. Inkább összehúzod magad, hogy kényelmesen elférj, de azt, hogy megtegyél egy lépést, hogy kilépj belőle.. A burokból.. Áh, az kizárt. Tudom, hogy milyen nehéz megtenni az első lépést. A mai napig halogatom az írást, pedig tökéletesen tudom, hogy ez a legnagyobb szerelem az életemben. Aztán jön a pillanat, amikor leülök, elkezdek írni, és képtelen vagyok abbahagyni, mert jön a varázslat. Komolyan. Azt sem tudom, hogy mit írok, csak gépelek, de valahogy amikor a végén visszaolvasom, mindig azt érzem, hogy ennek így kellett lennie, és így egész az, amit épp posztolok. Lehet, hogy őrült vagyok, vagy valami kattanásom van, de én még mindig azt gondolom, hogy jobb így élni, mint zombiként. Szürkén, magányosan a sötétben kapirgálva, keresgélve a fényt.. Hiszek abban, hogy a fényt csak azok találják meg, akik elég őrültek ahhoz, hogy ki merjenek nyúlni a buborékból. 
large-1_16.jpg
És persze, rengeteg dolog hiányzik az életemből, de tudom, hogy mire vágyom, és azt is, hogy a mostani lépéseim vezetnek el hozzájuk. Hiszen egyszer eljön majd a nap, amikor a szokásos reggeli kakaómat egy fehér kanapén szürcsölgetve bámulok ki az ablakon az erkélyre, ahonnan gyönyörű a kilátás. Kisétálok megreggelizni, aztán ott várnak a narancsfák, a pálmafák, a tenger, a homokos tengerpart., a nap pedig süt.. Csak erre vágyom. Semmi másra. Arra, hogy élményeket szerezzek, még többet, hogy mindig legyen miről írni. Időről- időre bebizonyítva a csodákat, azt, hogy léteznek és IGENIS működnek, csak hinni kell bennük. Én őrült módjára hiszek bennük, és ez nem is lesz másképp. Nélkülük meghalnék. De nincs nap, hogy ne hinnék a kakaóban, abban, hogy varázslat van benne, mert ahogy iszom, mindig arra gondolok, ahogy az álmom valóra válik. Egy élet stressz nélkül, nyugodtan, írással, élményekkel, izgalmakkal, olyanokkal, amiket akárki nem kaphat meg, mégis bárkié lehetnek.. Hiszen bátraké a boldogság.

Az életem eddig is erről szólt: valahogy mindig kinyíltak előttem azok a kapuk, amik másoknak nem. Talán azért, mert úgy álltam hozzá, talán azért, mert ez a sorsom. Az a sorsom, hogy átéljem, hogy merjek lépni, hogy át merjem élni.. És megtegyem azokat a lépéseket, amiket talán mások nem mernének, hogy megmutathassam, hogy néha elég egyetlen őrült lépés ahhoz, hogy elérj a csodákhoz. Csak tudni kell, hogy valami vár a kakaón túl, és merni kell megfizetni az árát annak, amire annyira vágysz. 
large_23.jpg
Próbáld ki te is reggelről, képzeld el az életedet egy bögre kakaó mellett, vizualizálj, érezd még akkor is, ha nincs időd reggelire, töltsd fel magad vitaminnal, energiával, Nesquikre fel!, a kakaó pont erre jó. Arra, hogy ne essél össze az ebédig, mert nem volt időd reggelizni.. De. Legyen rá időd. Legyen időd magadra, a nyugalomra, emlékezz arra, amikor gyerek voltál, és minden reggel és este kakaóztál.. Megnyugtat, lehiggadsz, és energiával tele indulsz neki a napodnak. Én így csinálom ovis korom óta és bevált.
Screen Shot 2014-03-23 at 19.40.24.png