Épp reggelizem, ezzel a látvánnyal, miközben a szülinapi posztomat írom.. El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok az életnek azért, hogy az elmúlt 25 évet így és itt ünnepelhetem...

1798564_3964098638212_564099041_n.jpg

Hosszú volt a tegnapi nap is, a végére még a sok latte ellenére is elfáradtam, úgyhogy az ünneplés végül egy picit lightosabbra sikeredett, mint ahogy terveztük. Miután megírtam a reggeli posztomat, Filipe kivitt az óceán partjára reggelizni (Gaia), ahol a part legszuperebb helyére mentünk (Malibu Escola de Surf), hogy aztán kétségkívül életem egyik legjobb gofriját fogyaszthassam el, miközben az óceánt bámuljuk. Zseniális volt, talán még a híres brüsszeli gofritól is jobb volt, pedig azt soha nem fogom elfelejteni...

Screen Shot 2014-03-16 at 11.19.40.png

Screen Shot 2014-03-16 at 11.19.33.png

Screen Shot 2014-03-16 at 11.19.26.png

Screen Shot 2014-03-16 at 11.06.54.png

Még sétálgattunk a parton, csináltunk pár fotót, aztán Filipe családjával ebédeltünk a városban, ahol megkóstolhattam a portugál konyha különlegességeit. Majd ismét nyakunkba vettük a várost, és egészen hajnalig haza sem értünk. Sétáltunk a városban, és bár nem vagyok oda meg vissza a borokért, megkóstoltam a híres Portói bort, mert ha már itt vagyok, akkor nem mehetek úgy haza, hogy nem kóstoltam meg. :)

Screen Shot 2014-03-16 at 11.19.53_1.png

Tegnap is próbáltuk megfejteni az élet nagy titkait Porto utcáin sétálva a magunk módján, így hamar előkerültek kérdések, mint például az, hogy mi miért történik, mit kérdeznél Istentől, ha találkoznál vele?.. stb. Egyikünk sem vallásos, mindkettőnk hisz valamiben a maga módján, arról is beszéltünk, hogy vannak-e csodák, vagy egyszerűen minden megmagyarázható, hogy miért van szükségünk arra, hogy valamibe kapaszkodjunk.. Mindenesetre érdekes volt látni, hogy a kérdés lehetősége belőlem és belőle is teljesen mást váltott ki. Érdemes elgondolkodni rajta, hiszen valójában minden kérdésedre tudod a választ már akkor, amikor feltennéd.. Majdnem mindre.. Amire pedig nem, az majd kiderül, és megfelelő távlatból biztosan érthető lesz.. A válaszomon viszont meglepődött, ugyanis csak annyit mondtam, hogy semmit sem kérdeznék, én csak megköszönnék mindent, ami velem történt az elmúlt 25 évben. Hálát adnék érte, a rosszért, a jóért, azokért a pillanatokért, amikor úgy éreztem, nem megy tovább, és azokért, amikor megkaptam azt a löketet, ami tovább vitt. Azokérta pillanatokért, amikor valaki jött, és megmutatta, hogy lehet másképp is élni, meg azokért, amikor ez a valaki ahogy lerakta elém a leckét, el is tűnt, mert ennyi volt a dolga.. Hálát adnék azért, hogy megtanultam elengedni másokat, nem ragaszkodni, élni az életet, élvezni, és tudni, hogy mi a fontos és mi az, amit akármennyire is üldözöl, sohasem tenne boldoggá. 

Screen Shot 2014-03-16 at 11.46.16.png

Screen Shot 2014-03-16 at 11.46.45.png

Persze a fenti beszélgetésből egész hamar a kérdéshez értünk, ami csupán annyiról szól, hogy miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel, és miért van szükség arra, hogy fájdalmakat éljünk át... Aztán hamar a megoldáshoz jutottunk, ugyanis az élet az egyensúlyról szól. Nincs olyan, hogy csak a jót tapasztalod meg... Vagy tudod mit? Talán mégis lehet.. Csak ahhoz nagyon sok türelem kell, hiszen egyensúlyt kapkodva képtelenség teremteni, hiszen úgy csak összeroppantod és megölöd a lehetőségét annak, hogy megszülethessen az életedben... 

Screen Shot 2014-03-16 at 11.46.51.png

Végül Filipe megmutatta a belvárosi lakásukat, amit terveznek felújítani. Nemcsak stílusukban, de méretükben is teljesen más felépítése van itt a házaknak, mint nálunk otthon. A keskeny és meredek lépcsők olyanok, mint amilyenekkel Hollandiában találkoztam a kint töltött négy hónapom alatt, azok nem épp a kedvenceim.. Ezt leszámítva a látvány a lakásból egyébként a fenti híd, ami este kivilágítva meseszerű az egész, olyan valami, amit csak bámulsz, és képtelen vagy megszólalni.

fotó 2-2_1.JPG

Az estét pedig a belvárosban töltöttük, ott, ahol a fiatalok a hétvégéiket töltik esténként, miután hatalmas üveg Sangriakkal és Portói borral kísért vacsorát töltenek a barátaikkal. Most viszont nemsokára ebédelünk egy utolsót itt, Portoban, és átvonatozzuk fél Portugáliát, hogy megnézzük, mi a helyzet Lisszabonba - ugyanis külön kérésem volt, hogy legalább másfél napot hadd tölthessek ott.. :) Úgyhogy legközelebb már Lisszabonból jelentkezem.