Bármilyen nehéz is legyen, engedd be. Egy percig se zárkózz el, figyelj mindig, mert az erő, amire szükséged van, a szó, ami előre visz, az akarat, ami hiányzik, előfordul, hogy ott van másokban, és alig várja, hogy kitegye eléd. Becsomagolva, masnival átkötve. De ha figyelsz, bizony meg fogod látni, hogy mit rejt a csomagolás. Félve megrázod, majd amikor hallod, hogy van benne valami, és leszeded a masnit már érzed, könnyebb. Amikor pedig meglátod azt, ami a dobozban van, mosolyt csal az arcodra. Újra. Őszintét, olyat, amire eddig nem is voltál képes. Olyat, amire egyetlen ajándék sem lenne képes, olyat, amit csak a másik adhat azzal, hogy odafigyel rád. Azzal, hogy megkérdezi, hogy mi van veled, azzal, hogy figyel, hogy tényleg érdekli, hogy nem tesz le rólad, hogy akkor is ott van melletted, amikor le akarod rázni - hiszen tudja, akkor van rá a legnagyobb szükséged. Az igazi ajándék a masni alatt csakis az odafigyelés lehet, az ölelés, a törődés, az, ami erőt ad. Hiszen amikor már nincs honnan erőt merítened, amikor teljesen kimerülve azt hinnéd, hogy már nincs több erőd, akkor jön valaki, meg még valaki, meg még sokan mások, és valahogy mindannyian rámutatnak arra, hogy nincs igazad. Talán még abban is segítenek, hogy merre van a tovább- és bizony ennél nagyobb erőt semmi sem adhat.
6cbbe75_2ddf_b016c592882edcd-post.jpg
Tudni, hogy mivel jár a jövő, hogy mivel járnak a vágyaid, néha bizony nem könnyű. Nem egyszerű, mert már azon jár az agyad, hogy mi lesz akkor, ha annak is vége lesz egyszer. Ha újra el kell menned, ha újra új életet kell kezdened, ha újra új lépések várnak rád? Közben meg tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy minden új élet edz. Minden új élet megmozgat benned valamit, amiről eddig nem is tudtál, és minden új élet bizony hozzátesz ahhoz, aki majd egyszer leszel. Az a valaki, aki teljes, aki mer, aki bátor, aki nem retten meg attól, hogy bármi változhat. Semmi sem biztos, csak az, hogyha egy helyben maradsz, akkor bizony semmi sem fog történni. Akkor bizony beleszürkülsz abba, amiben már most is élsz.. Annak pedig, aminek talán ma még tudsz örülni, lehet, hogy később már félvállról veszed, érdektelenséggel körítve, mert semmit sem érzel. Na, akkor égtél ki. Ez vár rád, ha egy helyben maradsz. De ha mersz.. Minden megváltozhat. MINDEN.
Van, hogy egyszerűen csak úgy érzed, levegőre van szükséged meg térre - de leginkább időre. Kizársz mindenkit az életedből, visszavonulsz, talán egy picit magadba is roskadsz, kikapcsolod a telefont, ki sem mozdulsz otthonról, aztán jön a következő fázis: sorozatok, sorozatok hátán, majd a tükör, amiben nem tetszik az, amit látsz. 
28441b2ce1de8_cb7d4f12559530-post.jpg
Ó, bezárkózásban tökéletes vagyok. Besokallok, elég az életemből, mindenből.. És akkor jön egy kis pihi. Telefon kikapcsol, lenémít, sorozat be, külvilág kizár. A sorozat idén a Narancsvidék volt, rekordidő alatt, kábé 2 hét alatt néztem végig. Az elmúlt két nap már nagyon elegem volt belőle, úgyhogy már napi 1-1 évad jutott - természetesen beletekerve. Csak azt néztem, ami érdekelt. Csak azt néztem, ami adott valamit. Ami megindított, ami megmozdított bennem valamit - mert bizony napok óta semmi sem ment. Vártam, hogy meghaljon az, akinek meg kell halnia, meg hogy összeomoljon a házuk, meg földrengés legyen. 4 évadnyi rész kellett ahhoz, hogy sírjak, hogy nevessek, hogy ÉREZZEK. Talán ez volt a megoldás. Meg a barátok. ... Az elmúlt években megtanultam erőt nyerni magamból. Most már nehezebb. Itt már nem olyan könnyű, de megtanultam valamit. Azt, hogy vannak barátok, és el kell fogadnom, hogy támogatnak. Ők mindent szebbé tesznek. Könnyítenek, ha hagyod. Könnyítenek, ha akarod. De dönthetsz másképp is. Úgy, hogy egyedül csinálod végig, de az szomorú lesz. Ott nem lesznek ölelések, őszinte mosolyok, ott csak magány lesz meg szomorúság. Oda nem figyelés, kapkodás, és boldogtalanság. Te döntesz. Meg mered kockáztatni, hogy mások látnak akkor is, amikor legszívesebben a takaród alatt maradnál, vagy nem teszed meg, és addig ott maradsz, amíg vége nincs a játéknak?
 
_43876e64b83d6ceef1ffe0e673e-post.jpg
Néha csak elfelejtük, hogy mennyien szeretnek minket. Hogy mennyien adnák az életüket csak azért, hogy egyetlen mosolyt lássanak az arcunkon. Nem valami hazug, magadra erőltetettet, hanem egy amolyan igazit, valódit. Hagyd, hogy megtegyék. Hagyd, hogy bejöjjenek az életedbe, és ne zárd el őket, hiszen lehet, hogy az az erő, amit keresel, bennük van - adnák is, csak te épp elzárkózol előle. Nem kell mindent egyedül végigcsinálnod. Van, amikor igenis el kell fogadni, hogy valaki jön, és segít. Hogy elmondja azt az egy mondatot, ami tovább visz, vagy csak megölel, és elmondja, hogy bárhogy is legyen, ő szeret és melletted van.
_0159699195de5c73e85314d7_fe-post.jpg 
Kaptam egy esélyt, és kutyakötelességgem a lehető legjobbat kihozni belőle. A Libri azáltal, hogy mellém állt megadta a lehetőséget arra, hogy valóra válthassam az álmaimat, így bárhogyan is legyen, de a nyáron biztosan kint fogok tölteni pár hónapot Kaliforniában. A kérdés, hogy mi van utána, az, amivel most inkább nem akarok foglalkozni.  Ez az elmúlt két hét konklúziója. Ha ott kell maradnom, az élet úgyis úgy rakja össze a kockákat, hogy maradjak - ha nem az az utam, ha még nem jött el az idő, akkor még mindig visszajöhetek, hiszen nagyon sokan mellettem vannak, vagytok. Most csak egy dolgom van. A lehető legtöbbet kihozni a pillanatból és nem kívülállónak érezni magam itt, ebben a világban. Mert bizony ez itthon mindig így volt, és így is lesz... De ez így a legjobb, hiszen másképp nem is élhetném az álmaimat. :)
.. és ha már álmok.. Tegnap ezt a posztot osztottam meg a privát oldalamon:
".. most, hogy pakolásztam itthon, megtaláltam Steiner Kristóf Lélekbonbon c. könyvét. emlékszem, 2 éve mindenkitől ezt kértem, és kaptam is. nem egyet, kettőt. most, 2 évvel később itt ülök két könyvvel a kezemben. a sajátjaim. akkor még csak félve gondoltam arra, hogy egyszer majd valaki karácsonyra az én könyvemet kapja. erre tessék. soha nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt ennyi minden történhet, és hogy az instagram notik már egy hete arról szólnak, hogy mennyi ember éli át most ugyanazt, amit én anno Kristóf könyvével. szerintem ennél szebb érzést nem is kaphatnék karácsonyra. nagyon hálás vagyok érte! .. szóval.. ne adjátok fel. talán csak eleget kell beszélni róla, meg hinni benne. ha nekem sikerült.. BÁRKINEK!"
large_4.png

És igen. Ha átjutsz ide, itt már minden messze a komfortzónán túl van. Itt aztán tényleg csalóka a világ. A lépcsők ugyanolyannak tűnnek, mégis mindben meg kell találnod azt, ami miatt izgalmas. Nem szabad, hogy megszokd azt, ami van, hogy beleszürkülj. A megszokás mindent megöl. Érezned kell - mindig érezned kell, mert abban a pillanatban, hogy már nem megy, és nem is tudod visszahozni őket, ott van vége.. Talán örökre. De találj csak egyetlen valamit, ami éltet. Valamit, ami minden pillanatban megmozgat benned valamit - az érzéseidet. Az én szívem ott dobog igazán, ahol angolul beszélnek, ahol pálmafák vannak, meg óceán. Ahol lehet szörfözni, és ahol nincsenek mínuszok. Tartson, ameddig tartania kell, én bizony élvezni fogom.