Már megszokhattam volna, hogy számomra az év vége az soha nem december 31-e, hanem valamikor hónap elején áll be. Tavaly december 12. volt a nagy nap, amikor az életem egy hatalmas fordulatot vett: akkor kaptam meg a MOM Park Social media manager pozícióját, aznap derült ki, hogy velem forgatják a Lenor kampányt, és aznap tetováltattam magamra a szót, ami a következő egy évemet nagyban meghatározta. Ez volt a connected.

Screen Shot 2013-11-30 at 19.38.33.png
Most, hogy 33 hónapra megszületett a 99, úgy érzem ideje összegeznem. Honnan hová - vagy valami ilyesmi. A világvége (12.12.12.) napja számomra valóban egy világ végét jelentette. Beleuntam abba, ami volt, és úgy döntöttem, addig nem állok meg, amíg nem sikerül felépítenem azt az életet, ami boldoggá tesz. Emlékszem a lányra, aki Hollandiából visszaérve egy hatalmas szétszakadt bőrönddel a kezében - túl sok ruha volt benne - érkezett meg Ferihegyre, ahol az egyik barátnője várta. Tudta, hogy új életet kell kezdenie, de akkor még el sem tudta képzelni, hogy ez mégis hogyan fog működni.

Zokogtunk. Tudtuk, hogy nagyon nehéz lesz, de soha nem felejtem el azt a beszélgetést, ami 2 évvel ezelőtt - te jó ég, már két éve.. - a Mammut egyik kávézójában ejtettünk meg Miluval és Petrával. Felvázolták azt a két utat, ami előttem áll. Azt is, ha visszamegyek és bizony beleerőszakolom magam abba, amiben akkor éltem, és azt is, ha visszajövök és új életet kezdek. Petra csak annyit mondott, hogy "ha hazajössz, megvalósíthatod az álmodat. Tartozol magadnak ennyivel. Csak ne félj." Igaza volt. Annál borzasztóbb érzés nincs, mint amikor nem vagy boldog, üveges szemekkel bámulsz magad elé, a ténnyel, hogy "ez bizony nem te vagy Nóri" nem tudsz ellenkezni, de belegondolni abba, hogy már egyszer magad mögött hagytál MINDENT valakiért, és most azt a valakit is ott kell hagynod, mert nem vagy boldog, bármit is csinálsz... Félelmetes volt. A "hogyan?" és az "én erre nem vagyok képes" gondolatok felváltva kattogtak az agyamban. Aztán volt egy nap, pontosan 2 hétre a beszélgetésre, amikor elegem lett, és hazajöttem. Otthagytam Hollandiát. 

ff42_11b2187e_df4_5bb10bd136-post.jpg

Nehéz időszak jött. Akkor kezdtem el a fűszerespolc blogot. Le akartam írni mindent, ami velem történik. Akartam, hogy legyen egy hely, ahol végig lehet követni MINDENT az elejétől a végéig. Azt, hogy igenis fel lehet állni abból is, amikor ott állsz a Stadionoknál, van egy bőröndöd, pár ruhád, pénzed .. na az nincs.. A laptopod bármikor tönkremehet, és egy hónapon át barátoknál laksz.. 4 nap alatt találtam albérletet és munkát. Az albérletre egy hónapot kellett várnom, a munkára szerenécsre alig egy hetet. Akkor kezdődött el minden. A rengeteg munka, és bizony igen.. Az új életem, ugyanis megírtam az Összekötvét. Egyetlen szó indított el mindent: a connected. Emlékszem a WWF egyik pandás videóját néztem épp, azt sem tudom már, hogy hogyan találtam rá, amikor az utolsó mondatnál felkaptam a fejem: BECAUSE WE ARE ALL CONNECTED. Ez volt az a szó, ami mindent elindított és egészen idáig hozott. 

d21db854fc2d87d42_d235_136dd-post.jpg

Soha nem felejtem el azt a varázslatot, amit akkor júliusban éltem át. Minden áldott nap képes voltam leülni csupán egyetlen órára és írni. Akkor még azt sem tudtam, hogy mi kerekedik ki a történetből, egyszerűen csak írtam és készült, és írtam, és több lett.. Míg meg nem lett az első kiadóm, ami történetesen annak a pasinak a fiáé volt, aki pár hónappal előtte még azt mondta, soha ne írjak regényt, alkalmatlan vagyok rá, és mint kiadóvezető, nem támogatja, hogy folytassam azt, amit csinálok. Aztán jött a többi kiadó: volt, ahonnan felálltam, volt, ahova inkább be sem sétáltam. Volt itt minden: anyagi csőd, "ha rajtunk múlik ez sohasem megy ki"- pálfordulás, és "ez úgy rossz, ahogy van, át kell írni". Nagyon nehéz volt. A sorozatos pofonok viszont előre vittek. Mindez történt egy teljes éven át, miközben volt egy sztorim, amiben hittem. Nem volt több, csak a hit - de nem is kellett más. 

Aztán jött valaki, aki egészen a Libriig vezetett. Véletlenül érkezett ő, a megérzéseim vezérelték hozzám, talán mégsem annyira véletlenül. Örökre hálás leszek neki, hogy akkor még "ismeretlenül" is ennyire hitt bennem. Áprilisban rögtön két könyvre szerződtetett a Libri. Kettőre. Nem egyre, kettőre. Emlékszem, hogy mennyire boldog voltam. Nem akartam elhinni, hogy sikerül az, amire annyira vágytam. Addig, amíg nem tartottam a kezemben a könyvet, nem mertem elhinni, hogy ez bizony velem történik - pedig mind velem történt. 

Screen Shot 2013-11-30 at 19.34.39.png

Soha nem felejtem augusztus 14-ét. Már 5-től készülődtünk, aztán jöttek az interjúk, és a pillanat, amikor megláttam, hogy több száz ember vár arra, hogy megérkezzek... Ragyogott a szemük, én meg boldog voltam. Onnantól az egész nap csak zajlott - mintha nem is lettem volna ott, csak külső szemlélőként figyeltem volna az egészet. Varázslatos volt az egész. Ott volt mindenki, akit szeretek, és még annál is többen. Egy nap, ami rólam szólt, arról hogy harcoltam, hittem magamban, és bizony együtt ünnepeltük. Akkor, ahogy ott ültem Csillával és Veletek éreztem, hogy a helyemen vagyok. 

Most, hogy itt hever előttem az asztalon a 99 úgy érzem, mintha egy napló lenne előttem. Ahogy tegnap este a 4-6-oson belelapoztam pont azon járt az agyam, hogy meg tudom mondani, hogy melyik bejegyzés mikor született, vagy épp ki ihlette. Olyan ez, mint 33 hónap naplója: tele érzésekkel, fájdalmakkal, boldogsággal, "szerelemmel", vagy tök mindegy, hogy minek hívjuk. Teljes. 

Screen Shot 2013-11-30 at 19.07.54.png

Az év másik nagy ajándéka nem más volt, mint Lisszabon. Örökre hálás leszek a TAP Portugalnak a repülőjegyért, a Szállodák.hu-nak pedig a szállásért, tekintve, hogy eddigi életem során még SOHASEM tudtam 1OO%-osan kikapcsolni, de ott ment. Egy mese volt az egész. 

Screen Shot 2013-11-30 at 19.11.18.png

Július első napjaiban pedig megérkezett hozzám Boston. Valaki, aki elképesztően rettegett mindentől, nem mert emberek közé menni, ha pedig közelebb mentem hozzá már elszaladt. Hatalmas változáson ment keresztül. Ma már Boston kábé háromszor akkora, mint volt, köszönhetően a Petissimo-nak, akik első pillanattól kezdve támogatták Bostont mindenféle jóval. Arról nem is beszélve, hogy Boston ma már boldog kutya. Ugrál, játszik, örül, és önfeledten szaladgál, na meg persze többnyire hallgat rám. Nincs vele probléma, mindig tudja minek hol a helye, semmit sem szed szét, szobatiszta.. Annál pedig nincs szuperebb érzés, mint amikor este leülök dolgozni vagy épp írni, ő meg lefekszik a lábamnál... Talán ez a napom egyik legjobb pontja. :) 

Screen Shot 2013-11-30 at 19.21.07.png

Aztán az Oprah Show.. Emlékszem még Hollandiában kattantam rá. Az összes a neten fellelhető és elérhető adást megnéztem. Fel sem fogtam, hogy arra készít fel, ami rám vár augusztus után - és mégis így történt. Minden létező mondat elhangzott, ami segít abban, hogy hogyan kezeljem a mostani helyzetet. Segít abban, hogy boldog lehessek, és bizony ezek a dolgok megfizethetetlenek. Oprah Winfrey a maga életfelfogásával, missziójával és exkluzív interjúival akkora hatást gyakorolt az életemre, amekkorát úgy gondolom eddig még senkinek sem sikerült. 

Az én dolgom még mindig az, hogy kirakjak magamból mindent. Ezt csináltam 6 évvel ezelőtt is, 33 hónappal ezelőtt is, és most is. Nem muszáj követni. Nem kell szeretni, de én nem tudok nélküle élni. Arról nem is beszélve, hogy minden egyes betűm segít valóra váltani az álmaimat - és ne felejtsétek el, akár a Tiéteket is (karma projekt).

2O13-ban volt sok sírás, sok pofára esés, de még annál is több siker, boldogság, megmutatkozott, hogy ki az igazi barát. Régi kapcsolatok erősödtek meg, és adtak és adnak a mai napig olyan támaszt, amiről még álmodni sem mertem volna. Boti egészen az X-faktor élő showjáig jutott. Elképesztően büszke vagyok rá mind a mai napig, ám arra a leginkább, hogy legalább egy éve barátok vagyunk, olyanok, akik számíthatnak egymásra. 

Screen Shot 2013-11-30 at 19.32.31.png

.. és a legjobb dolog még mindig az, hogy Ő úgy 6 éve az életem része:

Screen Shot 2013-11-30 at 19.18.26.png

Valóra váltak álmok, és igaz lett a jóslat, miszerint az, aki eddig keményen dolgozott 2O13-ban minden vágyát valóra fogja váltani. Így lett. Ha még nem is minden vágyam, de azok, amik a legnagyobb löketet adták valóra váltak. Volt itt Lenor kampány Katus Attilával, az Összekötve 5 hétig vezette az eladási listákat, harmadszorra nyomták újra, és sok olyan ajtót nyitott meg előttem, amitől sokkal teljesebbnek és magabiztosabbnak érzem magam. Új mosolyok találtak be az életembe, és majd 8O ezer ember támogatása, ami mindennél többet jelent. KÖSZÖNÖK NEKTEK MINDENT!

Tartalmas év volt az idei. Kíváncsian várom, hogy mit hoz a következő. 

TALÁLKOZZUNK SZERDÁN A MAMMUT LIBRIBEN 18:OO-kor,
AHOL DANNY BLUE-VAL MUTATJUK BE A 99-ET! :)

Hamarosan hallhattok a Petőfi Rádióban, olvashattok a Meglepetésben, az Antropos oldalán, és a Glamour GARDRÓBNAPLÓ-jában is láthattok egy héten át.