élet másképp

oravecznora LIVE! blogging

oravecznora LIVE! blogging

By: ON 2014. április 24.

Jó hír: a könyv érkezik, jön, május végén biztosan. Ma küldtem át a sokadik "utolsó" verziót, elméletileg már nem lesz vele több munkám. Hogy elhittem-e, hogy ez a pont valamikor bekövetkezik? Nem. Mégis itt van. Szóval hátradőlős, programozó konferencián ülős nappal ünnepelem a mai napot. Hogy mit keresek itt? Sokan kérdezték. Igazából az első 1O perc előadáson ülés után én is feltettem magamnak ezt a kérdést. A válasz egyszerű.. Talán azért vagyok itt, mert attól, hogy valamit nem értek, még működik, és az én szememben ők varázslók, de tényleg. Arra képesek, amire én soha nem leszek.. 

van_programod.jpg

Nem vagyok egy nagy konferenciára járó típus. Alapvetően az a probléma, hogyha nem olyan valaki beszél, aki fent tudja tartani a figyelmemet, elalszom. Előkapom a telefont, és az előadás alatt mindent megtudok a barátaimról: mit esznek, hol vannak, mit csinált már megint a főnökük, meg mikor mennek wc-re. Komolyan, ilyen dolgok is előkerülnek néha. Vagy egyszerűen csak elindul a mozi, és sorra jutnak eszembe a viccesebbnél viccesebb sztorik, mint például a tegnap este, amikor Debrecenben látogattam meg az ottani követőimet, és ott volt egy lány, aki elképesztően örült annak, hogy együtt mentünk mosdóra. Komolyan, az ő öröme az én örömöm. Úgyhogy amikor egy konferencián ülök, az én agyamban ilyenek játszódnak le - feltéve, ha épp nem értem azt, amiről az előadó beszél. A figyelemzavar egy olyan dolog, ami nem hagyja, hogy túl sokáig figyelj egy helyre. Egyszerűen nem megy. Képtelen vagyok figyelni a moziban, sohasem emlékszem arra, hogy miről szólt a film, amit megnéztem, de ez az élet más területén sincs másképp. Kevés dolog köti le a figyelmemet. Emlékszem, a legendás 3 órás Dicaprio film 2O. percénél kiakadtam, akkor közölték, hogy még ez megy vagy 2,5 órán át, mondanom sem kell, a film végére lemerült a telefon, így az utolsó 1O percet megnéztem. Megéri moziba mennem, komolyan. Na most képzeld el a szituációt, amikor a php programozók között vegyülök el egy napra úgy, hogy közben az előadásokból semmit sem értek. Nem azért, mert hülye vagyok, azért, mert nem erre születtem. Valamikor régen egy bátor pillanatomban próbáltam a blog.hu-s blog HTML kódjában nyúlkálni, na de abból mindig csak az lett, hogy az oldal teljesen összeomlott. Szóval meghagyom ezt inkább nekik.

3b231234f3141e3_bcf_f2635465-post.jpg

mai challenge: Néha csak csinálj valamit, amihez távol áll tőled. Merülj el benne, mert lehet, hogy pont az az út fog valamit adni, amire még véletlenül sem lépnél rá. Mert nem érdekel, mert nem érted, mert távol áll tőled.. Közben meg lehet, hogy élveznéd. Ne te döntsd el, hogy mire fordítasz figyelmet, nyiss az új dolgok felé, és néha csak próbálj ki valamit, amit addig még soha. Lehet, hogy semmit sem értek abból, amiről az előadók beszélnek, de addig is gyakorolom az angolt.. Egyébként meg.. Attól, hogy nem érted, még működik. És már meg is van az első összefüggés az élet meg a php programozás között. :D Nem kell mindenhez értened, képtelen is lennél rá. Hát én erre biztosan.. 

Screen Shot 2014-04-24 at 10.42.25.png

"A Ustream és a Prezi rendezi a fejlesztőknek szóló nemzetközi Craft Konferenciát Budapesten. A Craft célja, hogy bemutassa, hogy hol jár és merre tart a fejlesztői szakma; mindezt olyan előadókkal, akik szakterületük világszerte elismert művelői.  Ezek az előadók jórészt olyan konferenciákon adnak elő, amelyek a hazai fejlesztőknek (földrajzilag vagy anyagilag) nem elérhetőek, ezért a Ustream és a Prezi úgy döntött, hogy Budapestre hozza ezeket az előadókat, és a külföldi konferenciákhoz képest lényegesen olcsóbban teszi őket elérhetővé."

Észrevételek:

- itt szinte minden programozónak rövid haja van - én komolyan azt hittem, hogy van valamiféle hallgatólagos megállapodás köztük, hogy akkor vagy jó programozó, ha össze van gumizva - szóval hosszú. tévedtem. na mindegy.
- kifejezetten helyes férfiak sétálgatnak fel-alá. tetszik ez a hely, maradok. 
- ők is boldogok, amikor meglátják a kaját. 

...

Épp szünet van. Mindenki eszik. Addig megválaszoltam pár kérdést, a Recorder magazinban olvashattok a bénázásaimról - mert tök fura kérdéseik vannak, de tényleg -, és a tegnap este kapcsán a debreceni Cívishír.hu számára válaszolok kérdésekre. Csupa-csupa izgalom az élet. Meg pörkölt, mert nyilván azt ettem. Mi lesz velem az USA-ban.. Már előre félek. Na hamarosan visszajövök.

01dd66e6d61bf80fedfd45997897-post.jpg

...

Időközben meglátogattam Bostont, levittem sétálni, aztán jöttem is vissza, mert az Aktív forgatott velem, amit holnap meg is nézhettek - hipphipphurrá! Stay tuned! 

...

"A fejlődés abban áll, hogy mindig jobb programot írsz."- azt hiszem ezért a mondatért megérte eljönni. Legyen szó programozásról, vagy az életedről, nincs olyan opció, hogy leragadsz egy nem működő programnál. És ha már programok.. Ha tudod, hogy valami nincs rendben az életedben, figyeld meg, hogy mi az oka - hogy miért? Mert onnantól könnyedén felül tudod írni a programot. Mindenkit az határoz meg, amit hajtogat magának - "nincs elég pénzem", "béna vagyok", "csúnya vagyok minden képen, ne fényképezz" .. Ugye mennyit halljuk ezeket a mondatokat napi szinten? Amit mondasz, az meghatároz, bezár egy spirálba, amiből addig nem fogsz kijutni, amíg azonosulsz a megerősítéssel. Te alakítod az életedet, rajtad áll, hogy milyen programot írsz. Nézd meg a programozókat. Ők folyton javítják a hibákat. Tanulj tőlük.

...

"Ki szeret tesztelni?"- teszik fel a kérdést. Vannak hibák, amik nem jelennek meg rögtön. Sőt, csak akkor, amikor egyszerre több dolgot próbálsz. "A teszteléssel az a baj, hogy sohasem elég. Mi a megoldás? Ne tesztelj." Nyilván, nem gondolja komolyan, hiszen az életünkben is folyamatosan tesztelsz, azt, hogy mi működik, meg mi nem, és nem hagysz fel vele csak azért, mert rögtön nem működik... 

Zárásként pedig.. Egész jó napom volt. Az EPAM-os standnál tök jól éreztem magam, volt nekik babzsákjuk is, meg a társaság is jó volt. A kedvenceim mégis azok az arcok voltak, amikre kiült a kérdés, hogy "ez a lány mit keres itt?". Érdekes gondolatokat, amiket meg is talált. Pedig csak 1-2 programozó előadására ültem le, de könnyedén párhuzamot lehetett húzni néhány dolog között. Én meg megtettem. Szóval néha tessék belerakni magad szokatlan helyzetekbe, akármennyire is fura, mert megéri. Én például kifejezetten jól éreztem magam, főleg az utolsó előadás alatt. Sokat nem tudtam figyelni, mert az előadóterem egy csöppet elvonta a figyelmemet. Hogy miért? Mutatom:

komment tovább
egyszer véget ér

egyszer véget ér

By: ON 2014. április 22.

Screen Shot 2014-04-22 at 17.33.36.png

A legnehezebb időszak mindig a lezárás előtti időszak. Amikor már tudod, hogy megtettél minden tőled telhetőt, egy picit talán el is fáradtál, de erőt kell nyerned, sokat, mert szükséged lesz rá. Az új terephez. Júniusban minden megváltozik, teljesen új játszmák veszik kezdetét. Olyanok, amikre mindig vágytam, akartam, egyetlen dolog miatt: mert számomra természetes volt, hogy ott a helyem. Mindig az volt, ezért nem volt opció az, hogy ne hozzam össze. Addig dolgoztam, addig tettem a dolgom, amíg sikerült. Persze lehet, hogy hatalmas csalódás lesz, de meg akarok bizonyosodni arról, hogy miért éreztem azt gyerekkorom óta, amit, ha az USA-ról volt szó. 

80b74e700dc8fe4_1b_66_6b91cb-post.jpg

Lassan minden szépen összeáll az indulásra, a mostani időszak a lezárásokról szól. Arról, hogy arra a három hónapra csupán két bőröndöt vihetek magammal, abba meg nem sok minden fér - bár az irataimmal, a bankkártyámmal, a laptopommal és a telefonommal BÁRHOVA bátran elindulnék, semmihez sem ragaszkodom. Hamar meg kellett tanulnom, hogy amíg nem érzem a helyemen magam, addig bizony folyton változni fog a díszlet, addig mindig rá fogok döbbenni, mire belakok egy lakást, hogy az nem az én helyem, és megyek újat keresni.  Nem tudom, hogy valaha lesz-e olyan hely, ahol nem fogom azt a késztetést érezni, hogy mennem kell, hogy el kell utaznom.. Először Lisszabonban éreztem: megállt az idő, sütött a nap, ott volt az óceán, meg a gofri, a pálmafákról nem is beszélve, és boldog voltam. Nem aggódtam, nem idegeskedtem, nem stresszeltem, egyszerűen csak élveztem azt a különleges létkört, ami az ottaniaknak megadatott. Varázslat van ott, vagy fene tudja mi.. De bármi is legyen az, működik. Alig várom, hogy Amerika után újra ellátogassak Lisszabonba, biztosan az lesz az első utam, utána meg természetesen Berlin. 

large_27.jpg

Elültethetsz itt egy pálmafát, nem sokáig fog élni. Szenvedni fog, kínlódni, a leveleinek nem lesz olyan színe, tapintása, MERT NEKI NEM ITT VAN A HELYE. Ezt érzem én is. Az írásnak köszönhetően az élet mindent megad, amire szükségem van, de a soha véget nem érő "nem találom a helyemet itthon" érzésen semmi sem tud változtatni. Egy dologban biztos vagyok: szeptember után külföldre költözöm. Teljesen mindegy, hogy Amerikába, mert olyan ajánlatot kapok, amit nem tudok visszautasítani, vagy Lisszabonba, mert ott legalább mindig süt a nap, és semmivel sem drágább, mint itthon élni... De azt tudom, hogy egy picit meg akarom próbálni máshol. Dolgozni, és írni és blogolni bárhonnan tudok. 

Mindezt csak azért mesélem el, mert azt akarom, hogy tudd, ha hasonló helyzetben vagy, semmi gond sincs veled. Nem vagy különc, nem vagy elégedetlen, vagy telhetetlen, egyszerűen olyan vagy, mint a pálmafa: nem ide születtél, és egészen addig, amíg oda nem jutsz, ahol eleget süt a nap, minden helyreáll. Ugyanis kialakíthatsz egy világot magad körül, ami boldoggá tesz, ahogy én is megtettem, de tökéletesen tisztában leszel azzal, hogy van egy világ, amit nem kell kialakítani, mert abban a pillanatban, hogy belépsz a kapuin, érezni fogod, hogy megérkeztél. Pontosan ez az az érzés, amit szeretnék érezni. Úgy felébredni, hogy tudom, a helyemen vagyok, mert akkor tettem le igazán valamit az asztalra a saját szememben, ha végre nem érzem folyton kívülállónak magam.

large-1_19.jpg

Viszont abban is biztos vagyok, hogy másképp egy billentyűt nem ütöttem volna le, hiszen ha minden rendben van, én is éldegélek kényelmesen, mint sokan mások, és ennyi. Bárhogy is legyen, örökre hálás leszek annak, hogy ez az érzés mindig bennem volt. A hétvégét otthon, a szüleimnél töltöttem. Olyankor mindig előkerülnek a régi képek, de van valami, ami még előbb előkerül: az érzések. Újra 16-nak érzem magam. Akkor aztán régi képeket kezdtem nézegetni, és sorra jutottak eszembe azok a dolgok, amik idáig vezettek. Felfoghatatlan, hogy mekkora távot tettem meg. Eszembe jutott, hogy hányszor éreztem azt, hogy nincs tovább, hogy csak megyek előre, de nem az én utamon. Mint amikor a GPS rossz irányba visz, csak én azt éreztem, hogy sohasem fogok célbaérni. Aztán tessék, egész jól haladok. Sok út van. Rengeteg út visz el oda, ahova tartasz, néha talán nem érzed, hogy az a helyes, de bármi is van, csak menj tovább.. Próbálj ki minél több utat, mert annál egyszerűbb dolgod lesz később. Ismerni fogod az utakat, azokat, amik rossz helyre vittek, de leginkább magad, a hangot, ami súgja, hogy merre kell menned.. Magabiztosságot csak akkor nyerhetsz, ha mersz bízni a belső hangodban, másképp nem nagyon fog menni. Ha megbízol benne, és hallgatsz arra, amit súg, soha többet nem kell azt mondanod, hogy "pedig tudtam, hogy ezt kellett volna tennem!".. Akkor miért nem tetted? .. Változtasd meg az életed. Ne kínlódj feleslegesen.

komment tovább
amikor az oravecznóra meghal egy kicsit

amikor az oravecznóra meghal egy kicsit

By: ON 2014. április 15.

Nincs annál borzasztóbb, mint amikor sztori közben 'meghalsz'. Úgy érzed, hogy képtelen vagy folytatni, mert túl sok. Túl nagy, túl fájdalmas, túl igaz - a saját életedre is. Minden pillanat, amit vele töltesz oda vezet, ahova nem akarsz menni, a félelmeidhez, a sérelmekhez. De ha mégis bevállalod, az élet hoz az életedbe is abból, amit írsz. Tapasztald csak meg, hogy még nehezebb legyen írni - érzelmileg. Egyébként csak könnyíti a folyamatot, mert több oldalról látod azt, amit írsz. Újabbakból, szóval hála érte. De nehéz. Igen, az Összekötvéről van szó. A folytatásról, amin már január óta dolgozom. Egyre nehezebb, de most a végéhez értem.

large_26.jpg

Ismerős az állapot, amikor egész nap pizsamában fekszel az ágyadban és alszol? Semmihez sincs kedved, kaját rendelsz, aki meg a rendelést felveszi, már kívülről tudja, hogy húslevest meg aranygaluskát kérsz. Ilyen időszakon vagyok túl. Éltem az életemet, írtam a blogot, dolgoztam, benne voltam a hétköznapjaimban, de valahogy mégsem volt valami oké, leginkább azzal, ahogy éreztem magam. Mindenki azzal jött, hogy fáradtnak tűnök, közben meg napi nagyon-nagyon sok órát töltöttem alvással. Menekültem. Annyi minden volt, ami elől lehetett menekülni: a könyv, az érzések, amikről írok, .. leginkább az utóbbi. 

Az Összekötve a külsőségekről szól, a második rész mögé megy. És bizony azzal, hogy mögé megy, engem is darabokra tudott szedni, hiszen a saját fájdalmaim is visszaköszönnek a lapokról. Néha olyan érzésem volt, hogy anélkül, hogy ne éltem volna meg annyi darabokra törést, képtelen lettem volna megírni az Összekötvéket, és az élet erre készített fel. Arra, hogy aztán le tudjam írni és lássátok, nem vagytok egyedül, és van megoldás - ahogy a könyvből is kiderül majd. Az elmúlt hónapok találkozásai pedig pont abban segítettek, hogy a hiányzó puzzle darabok is meglegyenek és még teljesebb legyen a kép. 

29497357ecb9deb878c3d89d74e1-post.jpg

Egészen vasárnapig 'élő halottként' töltöttem a napjaimat. Tettem a dolgomat, de nem volt bennem tűz, valami hiányzott. Éreztem, hogy valami nem oké. Persze, időközben lefoglaltam a szállásomat, megvan a repjegyem San Franciscoba, Oprah turnéjára, gondolhatjátok, lelkiekben már nem itt voltam. Bár még mindig rengeteg elintéznivaló és feladat köt ide, valahogy ha tehettem volna, már rég leléptem volna innen, és mivel még az időben mindig nem tudok utazni, ezért úgy döntöttem, hogy inkább alszom, mert azzal gyorsabban vége lesz a napnak. A helyzeten csak rontott, hogy az egyik barátnőm is hasonló álomkórban szenvedett, ám ő természetesnek vélte, meg tavaszi fáradtságnak, én meg rábólintottam, hogy hát akkor rendben van, nem vagyok egyedül - ugye olyankor mindent milyen egyszerűen megbocsátunk magunknak...? Aztán eljött az a hét, amikor már csak meditációnak hívtam a napi 2-3 órás szunyókálást, ami teljesen kivett az életből. Meditációval kezdtem, csak épp bealudtam rajta - ám még véletlenül sem gondoltam volna, hogy ez lesz az a valami, ami mindent elindít az életemben. Újra. Akkoriban senkivel sem találkoztam, hiszen egyedül akartam lenni. A könyv írása közben nagyon sok seb felszakadt, és őket kellett ápolnom. Velük kellett foglalkoznom, és mint kiderült, a meditáció segített. Megmutatta, hogy mi az, ami segít, és ez az új blog volt. Gyönyörűen, bejegyzésről bejegyzésre vezetett el a megoldásig.

Tudtam, hogy valami nem oké, hogy motivációra van szükségem. A kérdés csak az volt, hogy egy ilyen mély - egyébként indokolatlan - állapotban mi tudna változást generálni az életemben? Ugyanis minden rendben volt. Rengeteg munkám volt és van a mai napig, dolgoztam a 4. könyvömön, blogoltam, járom az országot, ott állok Amerika kapujában, szerettek.. Szóval tényleg semmi problémám sem lehetett, leszámítva azt a valamit, amiről a könyvben van szó.. Akkor aztán érkezett valaki az életembe, akinek a nyomására elkezdtem a blogot, az újat, amit már egy éve tervezek. Más néven, angolul és magyarul. Ez a blog az életemről szól, az utamról, a másik azokról, akik erőt adnak ezen az úton. A motivátorok. 

Elképesztően nagy erőt adott a sebezhetőség felvállalása (ennek a témának a fontosságáról hamarosan olvashattok a másik blogon, ugyanis egy következő topik Brené Brown lesz), az, hogy majd beszólnak, hogy bántanak, de engem nem érdekel, mert boldoggá tesz, és ha bizony senki sem olvassa, én akkor is boldogan ülök neki minden áldott nap, mert VAN ÉRTELME, ugyanis visszaadta az életemet. A Nórit. Azt, akit Ti is szerettek - de én még annál is jobban. Az elmúlt hónapok felkészítettek a nyárra. Minden egyes nap közelebb vitt hozzá, kitartóbbá tett, az összes videó azt adta, amire épp szükségem volt, nagyon sok kérdésre megkaptam a választ. Helyreálltak dolgok bennem, és úgy érzem, sikerült feldolgoznom azt a cunamit, ami augusztus óta elöntötte az életemet. Voltak pillanatok, amiket imádtam, és voltak olyanok, amiket annyira nem, de sikerült megtanulni kezelni azt, ami körülöttem van, és úgy érzem, soha jobbkor nem jöhetett volna ez az időszak, Amerikáról nem is beszélve. 

Ne törődj bele. Még véletlenül se hidd el, hogy ennek így kell lennie. Ne fogadd el, tegyél ellene. Tudd, hogy vége lesz, akármennyire is rossz most. Tudd, hogy van elég erőd kilépni abból, ami sebez, fájdalmat okoz, gyengít. Hogy egyszer elmúlik az, ami fáj, amiből nem látod a kiutat. Hogy lesz erőd felállni és begyógyítani a sebeidet, és elég erős leszel elfogadni a segítséget, ami meggyorsítja a folyamatot. Hinned kell abban, hogy több az élet, hogy a harcok visznek előre, azok erősítenek, majd tesznek boldoggá, mert nélkülük minden értelmét veszti. Nem fogadhatod el, hogy annyi van az életedben, ami most épp nem tesz boldoggá. Tegyél azért ,hogy megváltozzon, tarts ki és higgy benne még akkor is, ha épp hosszú lesz az út. 

Azóta valami megint elindult. Pár napja írtam egy bejegyzést egy világhírű fotósról, aki ma lájkolta a bejegyzésemet, és kommentben köszönte meg, hogy foglalkoztam vele. Jelenleg privát üzenetet váltok Louie személyi asszisztensével, akivel időpontot egyeztetek a nyárra, ugyanis vele is szeretnék személyesen találkozni - egy új könyvhöz végzek kutatómunkát az USA-ban. Arról nem is beszélve, hogy pár napja találtam rá egy az Elizabeth Gilbert-tel készült inerjúra, majd a TED-es előadására, ami teljesen megváltoztatta az életemet (ITT olvashatsz róla).

Aztán sorra kaptam a visszajelzéseket. A Libri Aranykönyv szavazásán a TOP 5O szórakoztató irodalmi könyv kategóriában mindkét könyvem jelölt volt, a második körbe pedig hála NEKTEK bejutott az Összekötve AZ ORSZÁG LEGJOBB 1O könyve közé szórakoztató irodalom kategóriában. Ami pedig mindennek a teteje: pár napja hazánk legbefolyásosabb írójaként tüntettek fel egy TOP 1O-es listán, amit a 3O alatti írókból állítottak össze. ... és még az sem kizárt, hogy Schwarzenegger előtt fogok előadni októberben - de ez még titok. :)) Mi ez, ha nem elismerés? Sokat köszönhetek NEKTEK. Annak, hogy támogattok, nekem meg csak annyi dolgom marad, hogy kitartsak. Tarts ki te is, menj tovább, és ne foglalkozz azzal, ha azt mondják, lehetetlenre vágysz. Én is arra vágytam, és tessék. Életemben először valamiben első vagyok, és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok Nektek.

1779818_221698598028509_1729224454_n.jpg

az új blog elérhető itt: harperwintour.blog.hu

Szavazni továbbra is tudtok itt: http://www.libri.hu/aranykonyv/2014/?cat=5, hogy a legjobb 3-ba is bekerüljek. De tudjátok mit? Tök mindegy, hogy mi az eredménye, az a mosoly, amit akkor kapok, amikor találkozom Veletek, miközben az országot járom... Nos, az minden díjnál többet jelent. KÖSZÖNÖM, hogy vagytok. Nélkületek sokkal nehezebb lenne. Sokkal.

komment tovább
győzd le magad

győzd le magad

By: ON 2014. április 06.

Tudod van egy utca, ahol most épp sétál, vagy egy busz, amin ott csücsül, bámul ki az üvegen, talán épp esőcseppek mossák az arcát, és még az sem kizárt, hogy pont ebben a pillanatban gondol arra, hogy valahol lennie kell valakinek, aki majd őt teszi boldoggá egyszer, hiszen neki is sorra kell kerülnie. Tovább sétál, tesz még egy lépést, és elfogadja, hogy mindennek megvan a maga ideje, hogy még nincs itt, hogy még érnie kell. Változnia, fejlődnie, erősödnie, mert az igazi boldogsághoz bele kell nőnöd magadba. Az igazi boldogságot ki kell érdemelni, azt nem vágják csak úgy utánad. De ha eljön az ideje, senki sem fogja hátráltatni, vagy épp elvenni tőled. Akkor a tiéd lesz, mert neked szánták. Miattad kellett annyit harcolnia, tanulnia, hogy azzá váljon, aki a következő években téged tud szolgálni. Ugyanis mindannyian tanítók vagyunk, így, vagy úgy. Mosolyra, boldogságra, szeretetre, elfogadásra tanítunk, vagy épp megmutatjuk a másiknak, hogy milyen érzés az, ha megcsalnak, nem szeretnek, vagy épp véget ér.. Hiszen ahhoz, hogy az egyik oldalt megtapasztald, kell a másik is. Ahhoz igenis mélyre kell menned, hiszen másképp nem menne.

Másképp megalkudnál, beletörődnél, és csukott szemmel járnál. Hiszen legalább egyszer mindenkinek ott élete esélye, a boldogság, az, amire vágyik.. De ha csukott szemmel jársz, vagy épp elhiszed, hogy kevesebbel is beérheted, akkor lecsúszol róla. Ott fogsz sétálni talán ugyanazon az utcán, ott fogsz csücsülni a buszon a melletted elsuhanó tájat bámulva, miközben ott ülsz mellette és észre sem veszed.. De még az is lehet, hogy az esőcseppek mossák le az arcodról azokat a könnyeket, amiket azért ejtesz, mert utálod magad. Mert épp nem tudsz megbocsátani a lelkednek azért, mert nem hitted el, hogy többet érdemelsz. Hogy valami több vár rád.. Helyette inkább belementél abba, ami jött. Elfogadtad azt, amit kaptál.. Pedig nem az volt az igazi, érezted, hogy köze sincs hozzád, de akkor.. Abban a pillanatban talán annyira kétségbeesett voltál, hogy már mindegy volt, csak szeretetet kapj.. És a szeretetért néha bizony képesek vagyunk bármit megtenni. Bármit. 

cbd9909fe62254928fd8089d6f36-post.jpg

 Van egy könyv, ami a megjelenésekor a kezembe akadt. Nem olvastam el, inkább odaadtam valakinek. Már azt sem tudom, hogy kinél van, csak egy valamire emlékszem: arra a heves ellenállásra, amit kiváltott belőlem ez a könyv. Vagy inkább a cím. Ízek, imák, szerelmek. A mai napig nem értem, hogy mire fel a heves ellenállás bennem, ám az elmúlt napokban muszáj volt levetkőznöm. 

Az egész ott kezdődött, hogy beszereztem Oprah turnéjára a jegyemet, ahol a második napon több világhírű személy tart workshopot, többek között Elizabeth Gilbert, a könyv szerzője is. Pár napra rá pedig egy ismerősöm ajánlotta, hogy nézzem meg az Ízek, imák, szerelmek c. filmet, mert szerinte jól jönne. Valamiért megint előjött a heves ellenállás, de ahogy ez már ilyenkor lenni szokás, engedtem a jeleknek, úgyhogy megnéztem. És mennyire jól tettem! Néztem reggel, még az ágyból, aztán el kellett mennem, de délután folytattam, meg este is. Imádtam. 

5e11093465c_14e9f429b4bb0d80-post.jpg

 "A kutatás törvénye nagyjából a következőt jelenti:
ha elég bátor vagy ahhoz, hogy hátrahagyj mindent, ami biztonságot nyújtott,
és lehet az bármi: az otthonod vagy a kedvenc éttermed;
és elindulsz, hogy megtaláld önmagad
."- Ízek, imák, szerelmek

Nagy út áll előttem, de úgy gondolom, hogy ez fog segíteni abban, hogy végre úgy érezzem, hogy a helyemen vagyok. Nem akarok úgy járni, mint Liz a filmben, aki meditálni sem tudott, mert annyira máson kattogott az agya.. Nem akarok olyan emberré válni, aki nem tudja élvezni az étel ízét, vagy azt, hogy egyáltalán él. És ahogy az ő története is megmutatja, először magadat kell összeraknod, hogy igazán boldog lehess.. Hiszen a zavar zavart vonz, és valami igazán zavarosat teremt, olyat, amiben képtelenség életben maradni...

Aztán kivittem Bostont sétálni. Tovább maradtunk, mint szoktunk. Leültem a parkban, ő meg szaladgált egy ideig. Nem túl sokáig, alig tíz perc után már mellettem ült és bámult. Az azt megelőző órákban izgatottan figyelte, hogy ugyan mikor megyünk már ki, amikor meg kint szaladgálhatna, rögtön odajön mellém és néz, hogy mikor megyünk már haza. Ha nem indulok el, elindul egyedül, és figyeli, hogy megyek-e.. Mondtam is neki, hogy olyan vagy, mint anyád, addig, amíg nincs ott, vágyik rá, aztán ha odakerül, ahol annyira szeretne lenni, már azon jár az agya, hogy mi a következő lépés.. Pedig egyszerűen csak ki kellene kapcsolni néha az agyunkat, és élvezni a pillanatot.. A következő pillanatban meg már csak azon tudtam gondolkodni, hogy vajon hányszor van az, hogy azt hisszük, hogy attól vagyunk boldogok, hogy valamit elérünk, holott valami teljesen más okoz örömet? Például Bostonnak az a lényeg, hogy ott legyek mellette. Ő akkor boldog. Tök mindegy neki, hogy kint vagyunk vagy sem. Ugyanez a helyzet a magánéletben is.. Tök mindegy, hogy hol vagy, csak az számít, hogy legyen varázslat, hogy legyenek olyan emberek körülötted, akik feltöltenek, akik arra motiválnak, hogy kitarts és haladj az utadon.. De vajon még hány kapcsolatot rontunk el azért, mert azt hisszük, hogy másra van szükségünk, közben meg nem is azt vágyjuk, hanem a szeretetet? 

_c78736e98321e_393b5f364c056-post.jpg

Látom magam évek múlva, tökéletesen el tudom képzelni a jövőmet. Mindig ugyanazt látom. A házat, a bútorokat, a homokos partot.. Az utat még nem látom, ami odáig vezet, de egy biztos, boldog vagyok és azok, akik körülöttem vannak is mosolyognak. Sok munka áll még előttem, lesz miről írnom. Egyre nehezebb lesz, egyre inkább szükségem lesz a támogatásra, a szeretetre, de szerencsére vannak, akik ezt mind megadják. .. De a nehézsésgek nélkül nem menne. Anélkül, hogy néha magadra maradsz, hogy megtapasztalod a mélységeket, vagy épp az annál is rosszabb stagnáló csendet, a némaságot.. Pedig ilyenkor egyszerűen csak élvezned kell a nyugalmat, hiszen a csend mindig felkészít valamire. Minden nagy csata után csend van, némaság, de már halkan beszökik néhány pillanat a jövőből, jelek, jelzések, mosolyok, amik mind azt mutatják, hogy nagy dolgok várnak még rád. De az, aki nem tud csendben ünnepelni, az sohasem fog nagy csatákban harcolni, hiszen harcba csak békével a lelkedben indulhatsz. Aki zavartan indul el, pillanatok alatt elbukik. Nyugalmat kell teremtened magadban, hiszen ott, ahol a kitartás és a hit nem segíthet, egyetlen dolog van, ami csodákat érhet el: a higgadság és a mosoly. Ötvözd őket, használd, ne hagyd, hogy lássák, ha bizonytalan vagy, mosolyogj addig, amíg bizonyossá nem válik számodra az, hogy képes vagy rá. Hogy mindenre képes vagy. 

98_0bee97__7c160065e_7f_55c9-post.jpg

 

komment tovább
férfiak az életemből

férfiak az életemből

By: ON 2014. március 31.

Sérülésekből, összetörékből, fájdalmakból volt elég, köszönöm, nem kérek többet. Talán pont a sok fájdalom, a sok csalódás vezet el az érdektelenségig, amikor rájössz, azt az energiát, amit érdemtelen kapcsolatokba ölnél, inkább magadra fordítod. Megtalálod az utad, meg kihozod magadból a legtöbbet, aztán lesz, ami lesz. A csalódások vezettek el idáig. Odáig, hogy már a kezemben a repjegyem San Franciscoba. Ha nincsenek azok a férfiak, akik az életembe érkeztek, nem vagyok itt. Ebben biztos vagyok. Másképp nem kellett volna erősnek lennem, nem kellett volna újra meg újra felállnom. De kellett, és ezért örökre hálás leszek nekik.

large-3_5.jpg

Persze voltak jó pillanatok, hetek, hónapok. Amikor még sérülések millióival ültem egy kapcsolatban, boldogtalanul, és egyikünk sem jött rá, hogy miért nem működik az egész. Pedig egyszerű volt: addig, amíg két fél ember találkozik, nem fog menni. Nálam ez volt az egyik utolsó csepp a pohárban, és eldöntöttem, összeszedem magam, mert az nem normális, hogy nem merek szeretni, helyette meg szalmalágként lobbanok és alszok el, nem valami nyugodtabb tengerparti tűzrakásként, ami akkor alszik el, amikor itt az ideje.. 

Valójában  nem tudom, hogy milyen igazán szerelmesnek lenni, romantikával, rózsákkal, de azt tudom, hogy milyen szeretni és szeretve lenni. Sokáig nem engedtem, hogy eljussak odáig. Túlságosan féltettem magam, és annyira más volt a cél, hogy nem éreztem elég motivációt ahhoz, hogy hagyjam elvenni az eszemet, és kikapcsoljam végre a kontrollt. De azt tudom, hogy milyen megfeledkezni erről a gátról egy órára, vagy pár napra. Imádom. Tudom, hogy milyen az, amikor valaki az életedbe toppan, és azt érzitek, hogy nem tudtok létezni a másik nélkül. Tudom, hogy milyen az, amikor még nem agyalsz, csak ott ülsz a pillanatban, és érzed, hogy dolgod van a másikkal. Aztán azt az érzést is ismerem, amikor otthon ülsz a találkozás után, és már csak azon tud járni az agyad, hogy nem lesz ez így jó.. Csak aztán jön a következő nap, meg az azt követő hét, az agyalás, és elkezdesz félni attól, hogy ez akár még jó is lehet.. És amíg van, ami fontosabb annál, hogy merj kockáztatni, mint például esetemben jelenleg Amerika, addig jöhet akármilyen találkozás, egyik sem fog felülemelkedni rajta.

large-1_18.jpg

Az Összekötvében is hasonló kapcsolatokról írok (Beni és Kloé találkozása). Sokat köszönhetek a kapcsolataimnak, hiszen ők elég bátrak voltak megélni azt a valamit, amitől sokan inkább menekülnek. Az intenzív, egyik pillanatról a másikra mindent elsöprő vibrálástól sokan inkább óvják magukat. Hogy miért? Azért, mert veszélyes. Kiszámíthatatlan, szalmaláng. Nem tudhatod, hogy meddig tart, hogy mikor lesz vége. Hiszen amilyen egyszerűen betoppan az életedbe, úgy el is tűnhet. Nem fogod tudni visszavarázsolni, nem tudod a titkát. Egyszerűen vagy van, vagy nincs. Mármint kémia, ragyogó szemek, meg minden. De ha van, éld meg, ne menekülj, és még véletlenül se ragaszkodj hozzá görcsösen: engedd élni, és hagyd, hogy megmutassa azt, amiért jött. Hiszen sokszor az, amit te gondolsz és amit az élet gondol, különbözik. Amiről Beni és Kloé találkozása is szól: ne te mondd meg, hogy ki miért érkezik az életedbe, hagyd, hogy megmutassa az élet..  

Tudom milyen az, amikor meglátsz egy tekintetet, és nemcsak benned fogalmazódik meg az, hogy ez az egész olyan, mintha nem is először látnád. Mintha már ismernéd. Látod a szemében, hogy ezt gondolja. Te meg érzed. Sokkoló. És tudod mit? Talán ismered is.. De ez már hit kérdése, mindenesetre az ilyen találkozásokra érdemes odafigyelni, hiszen átírják az életedet, mivel ők - másokkal ellentétben - hatással tudnak lenni rád. Mennyi, de mennyi tekintet volt, akit el kellett engednem.. És talán ez a legnehezebb. Amikor valaki nagy hatással van rád, de mennie kell. Elfogadni, hogy az emberek jönnek és mennek, nem egyszerű. De még mindig legyen sok apró csoda pillanat az életemben, mint ne.. Hálás vagyok azért, hogy megtapasztalhatom ezeket a találkozásokat.

Ezeknek a találkozásoknak szerettem volna emléket állítani a könyvben. Tudtam, hogy nem vagyok velük egyedül. Hogy van, amikor a ti szemetek is csillog valaki mellett, valaki olyan mellett, aki talán soha életében nem érezte olyan boldognak magát, mint melletted. Ez a legfélelmetesebb érzés. Mindent felkavaró kémia, pillantások, mosolyok.. ugyanis van az a tekintet, ami minden addigi szálat feléget, és újakat teremt az életedben.. Talán sokan ezért rettegnek tőle. Talán ezért félek a kapcsolatoktól. Mert mi van akkor, ha jön egy ilyen.. Ha jön egy ilyen kötelék és van valakid, de közben meg érzed, hogy a másiknak szükséged van rád.. 

Beni karaktere gyakran visszaköszön az életemben. Emlékszem először a főiskola alatt ismertem meg valakit, aki egy az egyben Beni volt. Imádtam a fiút, hiszen elérhetetlen volt. Imádtam, hogy nekem megmutatott valamit magából, amit másoknak nem. Vagy talán csak én hittem azt, hogy más vagyok az életében.. Innentől kezdve pedig sok-sok hasonló típus futott be az életembe, hogy aztán megalkothassam a tökéletes Beni karaktert. A fiút, aki azt hiszi, hogy mindent tud rólad, a fiút, aki titokzatos, semmit sem mesél magáról, aki egyszerűen csak elérhetetlennek akar tűnni. Akármilyen komplikáltak is ők, a mai napig ez a kedvenc típusom. Mellettük nem unatkozol. Hiszek benne, hogy mélyen, valahol a lelkük mélyén normálisak ők egytől-egyig, csak meg kell fejteni a lelküket. Akárkinek nem nyílnak meg, és pont ebben a vonzerejük. Mindnek helyén van a szíve, csak talán nagyobb pofonokat kaptak, mint az átlag. Eddig még mindig bebizonyosodott, ahogy az Összekötve második részében is így lesz.. 

SZAVAZZ AZ
ÖSSZEKÖTVÉRE ÉS
A 99 LÉLEKSIMOGATÓ GONDOLAT C. KÖNYVEMRE
A LIBRI Aranykönyv szavazásán! :)
KÖSZÖNÖM! 

Screen Shot 2014-03-31 at 21.11.07.png

És egy kis más.. Egy kis helyzetjelentés. A mai nap nagy nap volt számomra.. Ugyanis ma kaptam meg a repjegyemet San Franciscoba, ahova június 15-én indulok, hogy a Bridge Budapest jóvoltából, a Ustream és a Prezi támogatásával bemutathassam nektek azt a világot, amit talán csak a TV-n keresztül láttok sokan. Alig várom! :) És hogy minden teljes legyen.. MOST FOGLALTAM LE A JEGYEMET OPRAH turnéjára! :) Úgyhogy onnan is biztosan be fogok jelentkezni! :)

Persze egy picit most fura.. Úgy érzem magam, mint anno a suliban. Mindig én végeztem először a dolgozatokkal. Emlékszem, mindenki ült körülöttem, én meg vártam, mert hamarabb végeztem. Néha azért, mert nem tudtam a megoldást, máskor meg azért, mert betéve tudtam az anyagot. Soha nem felejtem az érzést, amikor valamivel előbb végzel, és még várnod kell, hogy valami történjen.. Most is várok, csak most egy tanár sem fog szólni, hogy vége az órának. Helyette itt ülök Budapesten, és várom a június 15-ét, hogy felszálljon a gépem, meg a pillanatot, amikor élőben látom majd Opraht. Őrületes tempót diktáltam magamnak, úgyhogy most várok - ám ez eddigi életem legjobb várakozása. És a legnehezebb is, pontosan azért, mert valami nagyon nagy áll előttem, valami, amire már rég vágytam. Valami, amiről mindig azt hittem, hogy lehetetlen.

Néha csak éveken át él benned egy kép arról, hogy mire vágysz. Látod magad előtt, érzed, hogy a tiéd, de lehetetlennek tűnik. Távolinak és elérhetetlennek. Megfoghatatlannak, olyan valaminek, amiről talán jobb, ha leteszel, mert úgysem sikerül. Aztán valamiért mégis úgy döntesz, hogy kitartasz mellette. Beleteszed a munkát, elfogadod a pofonokat, újra meg újra felállsz belőlük, egészen addig, amíg ott nem találod magad, amit mindig is éreztél, erősen, magadban, erőteljesen. És látjátok.. Megérte. Bármi is lesz a vége, az sem számít, ha ezzel a három hónappal lenullázom magam, semmi sem érdekel, csak az, hogy a legtöbbet hozzam ki belőle. A LEGTÖBBET. És ezt Ti is látni fogjátok. 

 

komment tovább
menni fog

menni fog

By: ON 2014. március 29.

Emlékszem a korszakra, amikor nem láttam, hogy miért csinálom azt, amit. Akkor csak csináltam a dolgokat, dolgoztam, írtam, de semmi látszatja sem volt. Azt hittem, hogy ennek már sohasem lesz vége, végül mégis úgy döntöttem, bárhogyan is lesz, elfogadom. Egészen addig, amíg ezt a döntést nem hoztam meg, Időről-időre elkeresedtem, de valahogy mindig kaptam reményt, erőt, valamiféle apró szikrát, hogy ebből még bármi lehet. És végül beért a munka gyümölcse. 

large-1_17.jpg

Hogy miért hozom fel ezt a témát? Egyszerű. Időutaztam egy kicsit. Annáék álmát váltottam valóra tegnap, akik pont abban a korszakukban járnak, amire én mindig mosolyogva emlékszem vissza. Azok voltak a harcos évek, azok, amikor bizonyítani kellett. Beszélgettünk, meséltek magukról, és engem is meséltettek. Láttam rajtuk a lelkesedést, azt, hogy hisznek abban, hogy egyszer minden tök szuper lesz, bár még nem látják, hogy mi a folytatás, csinálják lelkesen, mennek előre, és bíznak abban, hogy az ő sztorijuk is folyamatosan íródik. Persze érdekli őket a titok, hogy miért kezdtem el, és hogy mi kell ahhoz, hogy sikeres legyél, de csak egy dolgot tudok tanácsolni nekik: csináljátok azt, amiről úgy érzitek, értetek hozzá, és ne foglalkozzatok mások véleményével. Mosolyognak, bólogatnak, én meg csak abban tudok bízni, hogy adtam nekik egy kis reményt. Reményt ahhoz, hogy lehet másképp is élni az életet, mert ahogy elmondják: ők is sok korlátot látnak. Persze erre biztosan az iskola is ráerősít. Szabadok szeretnének lenni, de ahhoz, hogy szabad legyél még sok akadályt kell legyőzni. 

large_25.jpg

Szabadságot csak annak adnak, aki tudja kezelni, aki megérett rá. Aki nem törik össze a súlya alatt, aki több lesz általa. Aki nem lustul el, aki tudja, hogy egyszerűen még keményebben kell dolgozni, és nincs megállás. A szabadság nagy áldás - és egyben átok is. Ha azt csinálhatod, amit szeretsz, szabad vagy: a kérdés, hogy mindig meg tudsz-e újulni benne, van-e elég erőd ahhoz, hogy másképp folytasd, egy picit mindig frissebben, boldogabban, hiszen bármennyire is félünk az állandóságtól, vannak dolgok, amik végigkísérik az életünket. Számomra ilyen az írás. Nem véletlenül indítottam el a második blogomat. Ez továbbra is az életemet kíséri végig, de már legalább egy éve igényem volt arra, hogy azt is kirakjam magamról, ami erőt ad. Ami motivál. Hiszen azokban a bejegyzésekben még több erő van, egyszerűen csak azért, mert engem is azok töltenek fel - hiszen ugyanúgy szükségem van a motivációra.

 Screen Shot 2014-03-29 at 18.08.23.png

Innen indult el a beszélgetésünk Annáékkal, akik szuper álommal jelentkeztek, amit aztán össze is hoztam számukra: vacsora a Courtyard by Marriott-ban, majd a Ma este színház jóvoltából a Katonában néztek meg egy darabot.

Egyértelmű volt, hogy a Ma este színházas srácokat hívom segítségül az álom megvalósításánál, akik egyébként pont a Marriottal közösen teszik lehetővé az egész estés - féláras - szórakozást egy picit másképp: féláron vacsi, féláron színházjegy, kultúra, gasztronómia, csupa-csupa élmény.

"Úgy gondoltuk, hogy megérdemlünk egy napot kettesben, így délelőtt az óráinkat kihagytuk és kb. 2 óra fele indultunk fel Pestre. Nagy örömömre össze tudtunk a nővéremmel is futni egy kis időre, így a vacsi előtt elterveztük,hogy meglátogatjuk az új Budapest feliratot a Hősök terén." - meséli Anna.

INFO: A Ma este színház arcai egyébként már legalább egyszer biztosan mosolyogtak a Budapest utcáin sétálgatókra, ugyanis a főváros elhagyatott kirakatain a legígéretesebb magyarok között köszöntek vissza ránk. Nem véletlenül. Szupermosolygósak, és még annál is tehetségesebbek, ezt bizonyítja sikerük is.

1966272_10152725261189502_1955931843_o.jpg

Mostantól a maesteszínházas jegyeddel féláron
vacsorázhatsz a Courtyard by Marriott Budapest City Center szálloda
Oléo Pazzo Mediterrán Bistro éttermében!

Részletek: ITT 

1381408_501959493233325_481721715_n.jpg

photo-3_3.JPG

Courtyard by Marriott előtt találkozunk. Kérdezem hogy milyen napjuk volt, ők meg csak mondják, mondják és mondják, boldogan. Hiszen erre vágytak már rég. Együtt tölteni egy napot, ami csak róluk szól. Nem is zavarom őket sokáig, megvárom az előételt, meg azt, hogy hogyan ízlik nekik, bólogatnak, hogy isteniek a fogások, én meg rájuk bízom a többit. Az instrukciók ismeretében pedig már tervezik a nap további részét, ugyanis az álom menete a kövektező volt: romantikus vacsi, aztán színház.

photo-4.JPG

 "Nagyon örültünk, hogy megismerhettünk egy kicsit téged, az ember mindig örül, ha ilyen mosolygós, lelkes és lelkesítő emberrel találkozik, mint te! A vacsoránk fantasztikus volt, különleges ételekkel és figyelmes pincérekkel, akik minden kívánságunkat lesték."

Screen Shot 2014-03-29 at 18.07.52.png

"Olyan 7 óra körül értünk ezután a Katona József Színházba, ahol az "Egy komcsi nyanya vagyok" című előadást nézhettük meg. A színház "Sufni" elnevezésű kistermében játszódott a mű, melynek fő- és egyetlen szereplője Csoma Judit volt. A történet egy romániai asszony életéről szól Csaucseszku és a kommunista rezsim alatt. Érdekes volt meghallgatni, hogy utólag hogyan is értékeli egy munkásnő a rendszert. Tanulságos és szórakoztató volt egyben. Kellemesen fáradtan indultunk el hazafelé. Bár meggyűlt a bajunk a közlekedéssel a 4-es metró átadásával, de körülbelül éjfélre szerencsésen hazaértünk. :) Nagyon szépen köszönjük a lehetőséget, nagyon jól éreztük magunkat !:)"

Örülök, hogy még egy álmot valóra válthattam, köszönöm a segítséget a megvalósításban! Továbbra is várom az álmokat a következő címre: http://bit.ly/azenalmom

komment tovább
így készült az Összekötve /1. rész/

így készült az Összekötve /1. rész/

By: ON 2014. március 26.

Ha nincs ez a videó, nem változik meg az életem. Soha nem felejtem el, amikor először láttam, tudtam, hogy erről akarok írni. Arról, hogy össze vagyunk kötve, hogy bármit teszünk, egymás életének szerves részei vagyunk, hogy kicsi a világ, de ha kinyitod a szíved észre fogod venni a szálakat, a kötelékeket, a kapcsolódásokat.. És azt, hogy valójában mekkora ez a világ. Hogy óriási, hogy nincs lehetetlen, hogy egymásra vagyunk utalva, hogy együtt kell haladnunk, segítve a másikat.. Csinálhatjuk máshogy, de azzal mindent elrontunk. Mindent.

Szerintem nincs szerző, aki ne csempészné magát, a sztoriját, a tapasztalatait, az életét valamilyen módon a könyvébe. J.K. Rowling depressziója a dementorok képében köszön vissza, ahogy a Beni és Kloé közötti kötelék rendszeresen az én életemben. A leggyakrabban feltett kérdés az volt, hogy mi az igaz a könyvből rám, mi történt meg velem, és mi az, ami fikció. A Libri 2O14-es Aranykönyv szavazására mindkét könyvem bekerült a Szórakoztató Irodalom kategóriába, ahol a legjobb 5O között szerepelnek. A lista az eladási adatok alapján állt össze, így mindenképp szerettem volna egy személyes ajándékkal készülni Nektek, valamivel, amivel megköszönhetem a támogatást, azt, hogy mellettem voltatok és vagytok.

Screen Shot 2014-03-26 at 17.59.29.png

Screen Shot 2014-03-26 at 17.59.57.png

Screen Shot 2014-03-26 at 17.59.43.png

Már hónapok óta kacérkodom a gondolattal, hogy készítek egy mini sorozatot arról, hogy mi miért került a könyvbe, ugyanis mindennek oka van. Okkal lettek azok a helyszínek, amik, okkal olyan a kapcsolat, amilyen,.. És persze több kritika is elért hozzám a tartalmával kapcsolatban, miszerint "Nóra megírta a saját életét", így úgy gondoltam ideje lerántani a leplet, és mesélni. Hónapok óta kacérkodom a gondolattal, ám az Aranykönyv szavazáson történő jelöléseket mindenképp szerettem volna méltóképp megköszönni. Talán ez viszonzásnak épp elég lesz - őszinte, részletes, valami, amit eddig még a barátaim sem hallottak. Szóval kezdődjön.

2O12. májusában kezdtem új életet Budapesten, előtte pár hónapot Hollandiában töltöttem, azt megelőzően pedig Budapesten éltem és dolgoztam. Amikor visszajöttem lényegében MINDENT újra kellett építenem, leginkább magamat. Újra elkezdtem blogolni, ugyanis az azt megelőző időszakban volt pár hónap, amikor nem túl intenzíven csináltam, hiszen nem voltam a toppon. Nagyon nem. Magam mögött hagytam egy életet, az új egyszerűen nem tudott kialakulni, hiszen nem is volt rá szükség.. Úgyhogy újra hazajöttem, hogy a nulláról felépítsem a mostani világomat. És hogy mindezt miért mesélem el? Mert ha nem lett volna ez az összeomlás, ha nem kerültem volna padlóra, akkor nem írom meg az Összekötvét. 

Emlékszem, egy szombat este ismertem meg a fiút, aki Benit ihlette. Egy baráti társasággal mentünk épp a Margitszigetre bulizni (Holdudvar), ahol több olyan ember is megjelent a társaságunkban, akiket nem ismertem. Érthető volt, hiszen majd 9 hónapot kihagytam Budapestből, így az újakat nem is ismertem... A fiú kissé fura volt, de volt egy karkötő a csuklóján, és az elindított egy sztorit bennem.. Titokzatos volt a fiú, olyan, mint amilyenből már több tucattal találkoztam.. Akkor aztán úgy döntöttem, hogy ideje leülnöm írni. Semmim sem volt. Egy állást sikerült megszereznem annyi fizetésért, amiből épp, hogy megéltem. Időm volt bőven, így akkor júliusban minden estét írással töltöttem. 

Persze én is megtapasztaltam a nehézségeket, mert nem mindig esett ám jól leülni írni.. Voltak napok, amikor kifejezetten sokat ellenkeztem, olyankor aztán rendszerint elment az internet - hiszen arra nincs szükségem az íráshoz .. -, én meg arra voltam kényszerülve, hogy írjak. Nyilván, egyetlen szomszédnak sem volt problémája a nettel, csak nekem. Ez az új albérletben is gyakran előfordult a folytatás írása kapcsán.. Vannak dolgok, amik sohasem változnak. 

jen-renninger---we-are-all-connected.jpg

Nagyon fontosnak tartottam azt, hogy olyan karaktereket dolgozzak ki, akik nem túl hétköznapiak, ám legalább egy ilyennel már mindenki találkozott. Ezeknél a karaktereknél fontos volt, hogy felejthetetlenek legyenek, Beni azért, mert egy titokzatos, nagyképű pasi, aki azt hiszi, hogy mindent megkaphat - ami a nőkből azt váltja ki, hogy namajdénmegmutatom,hogynemígyműködnekadolgok- , Kloé pedig azért, mert kellően nagyszájú ahhoz, hogy ne tudd elfelejteni. A pasi főszereplőnél továbbá az is fontos volt, hogy ez az a típus, akiknél a legkomolyabb problémák szoktak fennállni, így ha egy picit is van esze a nőnek, esetünkben Kloénak, akkor hamar rájön, hogy az egész egy játszma, és a pénz és a határozottság mögött valami törékeny kisfiú áll, akinek igenis fontos a visszaigazolás. Ezek a fiúk nem rosszak, egyszerűen csak máshogy kell őket kezelni, náluk más válik be. Ha elutasítod, ha beszólsz neki, ha nem adod magad könnyen.. Akkor szeretnek beléd. Beni is ilyen. 

Kloé karakterénél nagy gondban voltam, ugyanis több tulajdonságomat beleépítettem az ő alakjába. Fontos volt számomra, hogy egy picit legyen benne belőlem (erről majd egy későbbi bejegyzésben olvashattok, ahogy a pasi vonalról is), mert azt, amit ismerek, jobban le tudok írni.. Viszont szerettem volna, ha valahol eltávolodik tőlem, mert másképp túlságosan elfogult lettem volna vele szemben. Ezért jött a képbe a drog és a pia, amik az én életemnek egyáltalán nem részei, és pl. a drog soha nem is lesz az. 

Apropó. Drog. Ahhoz, hogy a budapesti éjszakát és életet hitelesen le tudjam festeni, muszáj volt belekeverni a kis "sztori-koktélba" egy kis drogot. Másképp nem lett volna hiteles. Több száz levelet kaptam lányoktól, akik leírták, hogy ők ugyanazon mentek keresztül, amin Kloé. Drogoztak a suli alatt, mert így tudtak beilleszkedni valahova, de aztán történt valami, és kimásztak belőle. Fontosnak tartottam felhívni a figyelmet arra, hogy igenis itt vannak ezek a dolgok, becsukhatjuk a szemünket, mintha semmit sem látnánk, de azzal nem tűnnek el.. A környezetemben nagyon sok ismerős esett a drog áldozatául, volt, akit végignéztem, ahogy tönkretette az életét, és semmit sem tudtam tenni. Ennél borzalmasabb érzés a világon sincs. Számomra a drog valami végtelenül negatív és szomorú érzéssel társul, hiszen láttam és a mai napig látom, ahogy emberek életét teszi tönkre. Ezért hoztam ki végül Kloét ebből az egész gödörből, de le kellett őt taszítanom, meg kellett őt aláznom, senkivé kellett tennem ahhoz, hogy felnőjön ahhoz a kapcsolathoz, amit Beni hozott az életébe..

large_24.jpg

Beni és Kloé kapcsolatának típusa az én életemben állandóan visszaköszönő séma. Jön valaki, felcsillan a szemünk, és abban a pillanatban a másikra kattanunk. Olyan, mintha évek óta ismernénk egymást, fel sem tűnik egy sztori mesélése közben, hogy a másik azt sem tudja, hogy ilyen megtörtént veled, mert azt hiszi, te azt már rég tudod.. Ezekért a találkozásokért élek, mert ők visznek előre, ők adnak valami olyat, ami segít változni. Gondolj csak bele.. Egy átlagos ismeretség által generált vonzalom NEM elég ahhoz, hogy megváloztasd az életed. De ha érzed a vibrálást, amikor vele vagy, akkor akarod még. Akarod, hogy újra ott legyen, mert jó érzés, és látod, hogy csodák történnek. Motivál, inspirál. És ha látod, akkor megérted, hogy miért kellett hinned benned, azért, mert létezik.

A probléma csak ott kezdődik, amikor fiú és lány között alakul ki ilyen találkozás, és valamelyikük túlkomplikálja az egészet. Na, akkor és ott kezdődnek a nehézségek, ahogy az Összekötvében is. A tanulság végül egyértelmű: ne akard megmondani, hogy ki miért jött az életedbe, hagyd, hogy az élet megmutassa.. Lehet, hogy sokkal többet ad egy kapcsolat barátságként, mint párkapcsolatként. Ezt persze nehéz szem előtt tartani, amikor egy ilyen őrületbe keveredsz, de célszerű higgadtan, külső szemlélőként figyelni amellett, hogy 1OO%-osan megéled azt, ami történik.

1557547_661070407282313_371849639_n.jpg

Az Összekötve a külsőségekről szól. Arról, hogy mennyire kusza kívülről minden, hogy kevés az igazi barátság, hogy tele vannak a fiatalok komplexusokkal, hogy a lányok mennyi mindenbe képesek belemenni csak azért, hogy szeretetet kaphassanak, .. és hogy emberek hogyan szedik egymást darabokra.. A második rész mélyebb lesz. Az a belső folyamatokról fog szólni, a miértekről. Arról, hogy ki miért defektes, és a megoldásra is fény derül.. Picit másképp, mint gondolnád, de megoldják. Május végén érkezik a folytatás! :) 

A kiadás nehézségeiről, a véletlenekről, a csodákról, a szituációkról, a miértekről, a címről, a tetoválásról a csuklómon, ami bevonzotta a tökéletes kiadót egy következő bejegyzésben mesélek, ahogy arról is, hogy a könyv egyes jeleneteit mi inspirálta. 

Ha szeretted az Összekötvét, kérlek szavazz,
és mutasd meg a barátnőknek is, ha esetleg még nem tették meg: http://www.libri.hu/aranykonyv/2014/?cat=5

 

komment tovább
bírd ki!

bírd ki!

By: ON 2014. március 23.

Annyi hónap egyedüllét után már máshogy látom az életemet. Elértem az álmaimat, és a legnagyobbak még csak most fognak megvalósulni. Sorra kapom a barátokat, azokat, akik segítenek abban, hogy bírjam, hogy kapjak elég szeretetet, hogy azoknak adjam, akiknek kell, akik valóban megérdemlik, és nem azoknak, akiknek köze nincs hozzá és meg sem érdemlik. Már megszoktam, hogy emberek jönnek-mennek az életemben, nem ragaszkodom hozzájuk. Ha itt vannak, örülök nekik, ha el kell menniük, elfogadom. Ha újra találkoznunk kell, úgyis visszatérnek az életembe. Ezt jelenti a csuklómon a MAKTUB.
1db1cb391346147785_45f41f31b-post.jpg

komment tovább
nincsenek határok

nincsenek határok

By: ON 2014. március 22.

Beszélgetünk, aztán újra meg újra ugyanoda lyukadunk ki, én, ők mi. Talán a tavasz miatt, talán egyszerűen csak azért, mert egyszer minden véget ér, de egy biztos: egyre többen érünk valaminek a végére, és új kezdet áll előttünk. Látom, ahogy bénázok, bénázunk, azt, hogy mennyire tartunk az újtól, és bár határozottan lépkedünk előre, talán néhány léptünkben még mindig ott a kétely, hogy mi van akkor, ha ez a megoldás nem a helyes. Mi lenne. Kipróbálunk újakat, lesznek mások, aztán ha az sem jön össze, majd megyünk tovább. Hiszen mi mást tehetnénk.. Feszegetjük a határainkat, újakat lépünk át, vagy egyszerűen leromboljuk őket, megmutatva a saját erőnket.. Aztán lehet, hogy a fal mögött semmit sem találunk, vagy amit találunk egyszerűen csak nem az a dolog, ami boldoggá tenne, de legalább nem éljük úgy az életünket, hogy folyton csak találgatjuk, hogy mi van mögötte..

large_22.jpg

Nézd meg mi van mögötte, tépd fel a kilincseket, vagy egyszerűen csak hagyd, hogy kinyíljanak előtted az ajtók. Lépj be rajtuk, mert egyetlen ajtó sem nyílik ki véletlenül előtted. Mindenhol van valami, egy lecke, egy találkozás, egy élmény, valami, ami az utad felé terel. Nincs olyan, hogy rögtön beletalálsz. Nincs olyan, hogy rögtön menni fog, és ott vagy, ahol lenned kell... Csak az van, hogy kitartasz, harcolsz, mész tovább, még akkor is, amikor már úgy érzed, hogy nem megy. Egyszerűen csak el kell döntened reggel, amikor felkelsz, hogy nem hagyod, hogy máshogy állj hozzá.. Hiszen nincs más opció, csak az, hogy haladsz előre, és nem nézel hátra. Minek is tennéd.. Persze, néha jó nosztalgiázni, látni, hogy mekkora utat tettél meg, de a múltad nem határozhat meg. El kell engedned. Tudd, hogy megtörtént, hogy volt, hogy szeretted, vagy gyűlölted, vond le a következtetéseket, azt, hogy mi miért történhetett, légy értük hálás, de ne tölts túl sok időt a múlt felett malmozva. Csak a jelennel kell foglalkoznod, a mosttal, azzal, hogy merj mosolygni, szeretni, ölelni, boldognak lenni, és igen.. Ha fáj, azt is meg mered élni anélkül, hogy bármit is magadba fojtanál. Éld meg, annál rövidebb ideig tart majd, annál előbb szabadulsz.. De ha elnyomod, ha úgy teszel, mintha mi sem történt volna, egyszerűen csak annyi fog történni, hogy saját magadat köpöd szembe. Annál gusztustalanabb meg nincs, elhiheted.

Mondhatnám, hogy egyszerű ezen az úton haladni, meg hogy PONTOSAN erre vágytam, de hazudnék. Ez még csak egy állomás a célok felé, az elmúlt egy év csak egy eszköz volt ahhoz, hogy oda jussak, ahova jutnom kell. Ezért van az, hogy még mindig nem érzem a helyemen magam. Még két hónapig tart ez az élet, ám júniustól valami teljesen új veszi kezdetét, szeptembertől pedig hatalmas fordulatot fog venni minden. A blog mindig meg fog maradni, az írás, a könyvek, de vannak dolgok, amik változni fognak. És igen. Elbúcsúzni a régitől, elengedni, és hinni abban, hogy minden a legjobban fog működni nem könnyű, vannak kifejezetten kemény napok, olyanok, amikor legszívesebben megállnék - de nem lehet. Amíg mozgásban vagyok, addig pörög körülöttem mindig, és ez az a valami, ami számomra a legaddiktívabb dolog a világon. A csodákért csinálom, a megvalósult lehetetlenekért, a ragyogó szemekért, a hihetetlenül addiktív mosolyokért, amiket az élet az utamba sodor.. A nagy találkozásokért, azokért, amik mindent átírnak, az életemet, az utamat, és egészen odáig visznek, ahol a helyem van. Ha a szívedre hallgatsz, arra a hangra, ami mindig is súgta és súgni is fogja, hogy mi tartozik hozzád, és mi nem, minden megtörténhet. Csak tenni kell érte. A varázslat pedig ott kezdődik, amikor látod összeállni a kirakós darabjait.. Ezt jelenti a csuklómon a connected. Igen, persze, a könyvem címét is, ami megváltoztatta az életemet, és megadta az esélyt, hogy megvalósítsam az álmomat Amerikával.. Ahol tényleg minden meg fog történni, amiről mindig csak álmodoztam.. Az egyik oldalról a mai napig nem fogom fel, hogy mindez sikerült, a másik oldalról pedig halálbiztos voltam abban, hogy ez egyszer meg fog történni. Nem tudtam, hogy hogyan, csak abban voltam biztos, hogy sikerülni fog. Emlékszem, amikor először hallottam több, mint 4 éve a Ustreamről egy 'véletlen' találkozás által, eldöntöttem, hogy egyszer valahogy közöm lesz hozzájuk. Évek jöttek, évek mentek, és milyen meglepő.. MINDEN út idáig vezetett. Ez tipikusan a "because everything is connected" szituáció. Tényleg az. 

terkep.jpg

És tudjátok mi a legjobb abban, ahogy megvalósul? Hogy SENKI sem mondhatja azt, hogy "Ó, Neked egyszerű..". Nem. Ez bárkinek összejöhet, hiszen a Bridge Budapest idén is meghirdeti ösztöndíját, így akár NEKED is sikerülhet. Az ő céljuk az, hogy megmutassák a fiataloknak, hogy IGENISÉRDEMESKÖVETNIAZÁLMAIDAT, és magasról tenni kell arra, hogy ki mit mond. Erre én vagyok a tökéletes példa. Érdekelt, hogy a média akkor lett volna a legboldogabb, ha leállok? Nem érdekelt, mert nem néztek utánam. Semmit sem tudtak rólam. Azt sem tudták felfogni, hogy van egy blogom, ami napló jelleggel működik, és abból emelek ki gondolatokat a fb-ra. Nem akarok gondolati vezető lenni, egyszerűen csak élem az életemet, imádom a conneceted-pillanatokat, és ENNYI. De nyilván ezt itthon a két lábbal a földön álló, végtelenül reális újságírók érthetetlen jelenségként aposztrofálják, holott csak egy álom megvalósulásának útjáról van szó, amit két éve követek itt. Ha foglalkoztam volna mások véleményével, akkor nem tölteném a nyarat San Franciscoban, és nem valósulna meg az álmom. Csak azt tudom ajánlani, hogy JELENTKEZZETEK, mert életetek lehetősége hever előttetek. Ha nem hisztek nekem, akkor megmutatom a nyáron, hogy miről maradtok le. Bánni fogjátok, ha nem tettétek meg legalább a jelentkezés lépését.. Elhihetitek nekem. Minden részletet megtaláltok a bridgebudapest.org oldalon! A startup közeget pedig imádni fogjátok - már ha a szerencsés ösztöndíjasok közé kerültök-, én nagyon sok időt töltök olyan srácokkal, akik már évek óta aktívan benne élnek, és csak azt tudom mondani, hogy a ragyogó szemeiknél és a hozzáállásuknál motiválóbb dolog számomra kevés van a világon. 

5b58b851_36b05168006c3_c0936-post-1.jpg

És még valami: itt a lehetőség, tegyetek azért, hogy a ti vágyatok megvalósuljon, de én szóltam előre. Nektek is sikerülhet. Innentől kezdve nem vagyok kíváncsi azokra a mondatokra, amik arról szólnak, hogy a "Nórinak egyszerű". Neki sem az. Ő is tett érte. Vagyis én is tettem érte.. :) Tegyél te is, ha erre vágysz.

Amerika után pedig még lesz pár megdöbbentő sztori.. Meg Amerika alatt is.. Olyanok, amikre nem is gondolnátok, de ezt majd később. Mindenesetre eddigi életem legintenzívebb éve az idei, ebben már most biztos vagyok. 

komment tovább
fordulópont

fordulópont

By: ON 2014. március 17.

Valahogy mindig bebizonyosodik, hogy az élet jóval több annál, mint aminek tűnik. Van benne valami, valami plusz, valami erő, valami csoda, valami, amitől nem unalmas, amitől élni akarod, érezni az ízét.. csoda mindig van, leginkább akkor, amikor hiszel benne, amikor bízol abban, hogy újra meg újra megkapod, hiszen nincs más választásod: hinned kell benne ahhoz, hogy megtapasztald. Aki hisz benne és tesz érte, látni fogja. Érezni, szagolni, tapasztalni, ölelni a boldogságot, a megvalósult lehetetleneket, magához, szorosan, és tudni azt, hogy mikor kell elengedni, hiszen bízik abban, hogy ami az életéhez tartozik, az bizony visszajön. 

large_21.jpg

Lassan véget ér a szülinapi ünneplés Portugáliában. A tegnapi napunk nem volt annyira zsúfolt, mint az előzőek, inkább az ünneplésről szólt. Tortát ettünk, beszélgettünk, megünnepeltük, hogy negyedévszázados lettem, aztán azon kaptuk magunkat, hogy a következő percben már a vonaton nézzük a Vakszerencsét, mire pedig vége lett, meg is érkeztünk Lisszabonba, ahol aztán a nap tökéletes zárása következett: a Bairro Alto Hotel tetőtéri bárjában vacsiztam és koktéloztunk olyan kilátással, amire már november óta vágytam.. :) Hiszen az utolsó lisszaboni túrámon egész szépen sikerült beleszeretnem a látványba, és a város feletti nyugalomba... Eszméletlenül szép.

fotó 4_1.JPG

fotó 3_1.JPG

Screen Shot 2014-03-17 at 12.23.59.png

Alig vártam, hogy megérkezzem Lisszabonba. Van ebben a városban valami, amitől sokkal boldogabb és nyugodtabb vagyok. Nem tudom, hogy mi az, de van itt valami, ami nagyon működik, annyira, hogy már második alkalommal vagyok itt, és alig várom, hogy Amerika után visszatérjek ide pár napra. Azon is erősen gondolkodom, hogy minden évben legalább egy hónapot el fogok tölteni itt, és olyankor fogok könyvet írni, tekintve, hogy olyan környezetben tehetem, amilyenre mindig vágytam: óceán, tengerpart, csodás kilátás az 5 csillagos hotel tetejéről.. Élményekre van szükségem, érzésekre, olyanokra, amikből aztán inspirációt nyerhetek, hogy tudjak írni.. És mint az elmúlt napokban bebizonyosodott, egész egyszerű örömet okozni nekem, csak óceán kell hozzá, homok, gofri, és talán néha net... De az biztos, hogy bármilyen tárgytól nagyobb ajándék volt az a sok élmény, amit itt, Portugáliában szereztem. 

be2f53f73263f13d02e6bdf32264-post.jpg

Vágyd a változást, azt, hogy valami mást is megtapasztalhass. Most kell nagyot álmodni, most kell merni bízni abban, hogy valójában nincsenek korlátok, hiszen tényleg csak mi dönthetjük el, hogy meddig mehetünk el. Senki más nem teheti meg helyettünk, a mi hitünk és kitartásunk visz előre és rombolja le azokat a falakat, amiktől nem látjuk az eget, vagy erősíti meg azokat a falakat, amikről azt hisszük, erősebbek, mint mi... Ha elindul az a valami, amit már évek óta érzek, még biztosabb leszek az érzéseimben, mint most, hiszen az élet be fogja bizonyítani, hogy semmit sem érzek véletlenül, mindennek oka van... És talán az is bebizonyosodik, hogy mindent tudunk előre, a kérdés, hogy merünk-e bízni abban az érzésben, ami mutatja az utat.. Hiszen senki sem vágyik valamire csak úgy, mindennek oka van.. 

Screen Shot 2014-03-17 at 12.56.56.png

Nem lehetek elég hálás a szülinapi ajándékomért a TAP-nak. Csak remélni tudom, hogy Ti is ellátogattok ide egyszer, és megértitek, hogy mire fel a nagy szerelem és lelkesedés. :)  

komment tovább
mindennek oka van

mindennek oka van

By: ON 2014. március 16.

Épp reggelizem, ezzel a látvánnyal, miközben a szülinapi posztomat írom.. El sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok az életnek azért, hogy az elmúlt 25 évet így és itt ünnepelhetem...

1798564_3964098638212_564099041_n.jpg

Hosszú volt a tegnapi nap is, a végére még a sok latte ellenére is elfáradtam, úgyhogy az ünneplés végül egy picit lightosabbra sikeredett, mint ahogy terveztük. Miután megírtam a reggeli posztomat, Filipe kivitt az óceán partjára reggelizni (Gaia), ahol a part legszuperebb helyére mentünk (Malibu Escola de Surf), hogy aztán kétségkívül életem egyik legjobb gofriját fogyaszthassam el, miközben az óceánt bámuljuk. Zseniális volt, talán még a híres brüsszeli gofritól is jobb volt, pedig azt soha nem fogom elfelejteni...

Screen Shot 2014-03-16 at 11.19.40.png

Screen Shot 2014-03-16 at 11.19.33.png

Screen Shot 2014-03-16 at 11.19.26.png

Screen Shot 2014-03-16 at 11.06.54.png

Még sétálgattunk a parton, csináltunk pár fotót, aztán Filipe családjával ebédeltünk a városban, ahol megkóstolhattam a portugál konyha különlegességeit. Majd ismét nyakunkba vettük a várost, és egészen hajnalig haza sem értünk. Sétáltunk a városban, és bár nem vagyok oda meg vissza a borokért, megkóstoltam a híres Portói bort, mert ha már itt vagyok, akkor nem mehetek úgy haza, hogy nem kóstoltam meg. :)

Screen Shot 2014-03-16 at 11.19.53_1.png

Tegnap is próbáltuk megfejteni az élet nagy titkait Porto utcáin sétálva a magunk módján, így hamar előkerültek kérdések, mint például az, hogy mi miért történik, mit kérdeznél Istentől, ha találkoznál vele?.. stb. Egyikünk sem vallásos, mindkettőnk hisz valamiben a maga módján, arról is beszéltünk, hogy vannak-e csodák, vagy egyszerűen minden megmagyarázható, hogy miért van szükségünk arra, hogy valamibe kapaszkodjunk.. Mindenesetre érdekes volt látni, hogy a kérdés lehetősége belőlem és belőle is teljesen mást váltott ki. Érdemes elgondolkodni rajta, hiszen valójában minden kérdésedre tudod a választ már akkor, amikor feltennéd.. Majdnem mindre.. Amire pedig nem, az majd kiderül, és megfelelő távlatból biztosan érthető lesz.. A válaszomon viszont meglepődött, ugyanis csak annyit mondtam, hogy semmit sem kérdeznék, én csak megköszönnék mindent, ami velem történt az elmúlt 25 évben. Hálát adnék érte, a rosszért, a jóért, azokért a pillanatokért, amikor úgy éreztem, nem megy tovább, és azokért, amikor megkaptam azt a löketet, ami tovább vitt. Azokérta pillanatokért, amikor valaki jött, és megmutatta, hogy lehet másképp is élni, meg azokért, amikor ez a valaki ahogy lerakta elém a leckét, el is tűnt, mert ennyi volt a dolga.. Hálát adnék azért, hogy megtanultam elengedni másokat, nem ragaszkodni, élni az életet, élvezni, és tudni, hogy mi a fontos és mi az, amit akármennyire is üldözöl, sohasem tenne boldoggá. 

Screen Shot 2014-03-16 at 11.46.16.png

Screen Shot 2014-03-16 at 11.46.45.png

Persze a fenti beszélgetésből egész hamar a kérdéshez értünk, ami csupán annyiról szól, hogy miért történnek rossz dolgok a jó emberekkel, és miért van szükség arra, hogy fájdalmakat éljünk át... Aztán hamar a megoldáshoz jutottunk, ugyanis az élet az egyensúlyról szól. Nincs olyan, hogy csak a jót tapasztalod meg... Vagy tudod mit? Talán mégis lehet.. Csak ahhoz nagyon sok türelem kell, hiszen egyensúlyt kapkodva képtelenség teremteni, hiszen úgy csak összeroppantod és megölöd a lehetőségét annak, hogy megszülethessen az életedben... 

Screen Shot 2014-03-16 at 11.46.51.png

Végül Filipe megmutatta a belvárosi lakásukat, amit terveznek felújítani. Nemcsak stílusukban, de méretükben is teljesen más felépítése van itt a házaknak, mint nálunk otthon. A keskeny és meredek lépcsők olyanok, mint amilyenekkel Hollandiában találkoztam a kint töltött négy hónapom alatt, azok nem épp a kedvenceim.. Ezt leszámítva a látvány a lakásból egyébként a fenti híd, ami este kivilágítva meseszerű az egész, olyan valami, amit csak bámulsz, és képtelen vagy megszólalni.

fotó 2-2_1.JPG

Az estét pedig a belvárosban töltöttük, ott, ahol a fiatalok a hétvégéiket töltik esténként, miután hatalmas üveg Sangriakkal és Portói borral kísért vacsorát töltenek a barátaikkal. Most viszont nemsokára ebédelünk egy utolsót itt, Portoban, és átvonatozzuk fél Portugáliát, hogy megnézzük, mi a helyzet Lisszabonba - ugyanis külön kérésem volt, hogy legalább másfél napot hadd tölthessek ott.. :) Úgyhogy legközelebb már Lisszabonból jelentkezem. 

komment tovább
egyedül a világban

egyedül a világban

By: ON 2014. március 15.

Tévedj el ahányszor csak tudsz, menj rá a rossz útra, ismerd meg minden lépcsőjét, hiszen abban a pillanatban, hogy rájössz, ez nem az a hely, ahol lenned kell, többé a közelébe sem fogsz menni. Valójában minden eltévedés időt spórol, tanít, megmutatja azt, hogy mi az, ami nem működik. Azt is látnod kell, nem élhetsz egy olyan világban, ahol minden működik, ahol mindig az utadon vagy. Másképp nem tudnád, hogy mi tartozik hozzád, hogy mi vagy te. 

105b_be2584068bf4bfbf319f73c-post.jpg

Idén Portugáliában ünnepelem a szülinapomat. A huszonötödiket. Emlékszem, régen mindig arról álmodoztam, hogy a 25. az különleges lesz, az óceán partján sétálgatok, kagylókat szedek, meg kavicsokat, amiket aztán amilyen gyorsan felkapkodtam a földről, ugyanolyan gyorsan vissza is rakom a helyére, hiszen az ő helye ott van... Aztán sétálok tovább, és azon gondolkodom, hogy vajon még meddig keressük a helyünket, és eljön-e valaha az a pillanat, hogy azt érzed, végre megtaláltad? Nem tudom.. De egy dologban biztos vagyok. Az életem jelen szakasza kizárólagosságot kötött a világra kiterjedő felfedezéssel a cél elérésének érdekében. 

Aztán egy álom valóra vált. Pár hónapja a TAP Portugalnál jártam, és beszélgettünk arról, hogy mennyire imádtam Lisszabont. A legszeretetteljesebb város, elvarázsol, magával ragad, függővé tesz. Aztán eldöntöttem, hogy a szülinapomat kint szeretném tölteni, a TAP pedig pont akkor invitált meg Porto-ba. Elképzelni sem tudjátok, hogy mennyire boldog voltam, hiszen nekem ez nemcsak egy újabb Portugália, ami egyébként is hatalmas szerelem, hanem egy gyerekkori álom megvalósulását jelenti. Arról nem is beszélve, hogy a múltkori lisszaboni túrán megismert fiú, Filipe is ott nőtt fel, úgyhogy rögtön is ment az üzi neki iMessage-en, hogy jövök, és tegye magát szabaddá -  ő meg szabaddá tette magát. Meginvitáltak magukhoz, úgyhogy most náluk töltök pár napot, vasárnap pedig, a szülinapomon átutazunk Lisszabonba, és kedden reggel onnan érkezem vissza Budapestre. 

Screen Shot 2014-03-15 at 09.29.49.png

Tegnap hajnalban indult a gépem - pont a TAP 69. szülinapján, happy birthday TAP! - , így már egész korán kint kellett lennem a reptéren, az egész korán csak annyit jelent, hogy 2.3O-kor már az Airport shuttle-es kisbusz az utcámban várt. Tipp: ha reptérre kell menned, soha ne taxit rendelj, az majd 1O OOO forintodba fog kerülni, az Airport shuttle viszont csak valami háromezer forint.. Félreértés ne essék, nem fizettek azért, hogy írjak erről, ez csak tanács, mert jártam már úgy, hogy egy egyszerű reptéri transzferért 9OOO Ft-ot kellett otthagynom.. Szóval csak tessék okosan. 

Screen Shot 2014-03-15 at 09.30.03.png

Akkor aztán jött a nap első kávéja, hiszen tudtam, hogy nem fogok tudni aludni a gépen. Bekuckóztam az ablak mellé, és jöhet a több, mint három órás út, majd az átszállás Lisszabonból Portoba, ami életem első átszállása volt, ám ennek ellenére is zökkenőmentesen sikerült. Filipe már Portoban várt, aztán hazavitt, bemutatott a szüleinek, lepakoltam, aztán a nyakunkba vettük a várost és a tengerpartot.

Screen Shot 2014-03-15 at 09.55.51.png

Ha a neten rákeresel Portora, számomra teljesen más az, amit itt kapok.. Elmondhatatlanul gyönyörű, sokszínű, egymástól teljesen eltérő stílusú épületek az utcákon, ugyanakkor a már Lisszabonban látott jellegzetességek - pl. a kék csempe külső borításként - itt is visszaköszönnek néhol. Az pedig kifejezetten szerelem számomra, hogy mész az úton, és amerre a szem ellát pálmafákat látsz, ezt a képet pl. az autóból készítettem. Egy csoda. 

Screen Shot 2014-03-15 at 09.28.13.png

Már hetek óta az adott erőt, hogy mindjárt érezhetem a homokot a talpam alatt, ülhetünk a parton, beszélgetünk, és minden megszűnik legalább pár napra. Aztán amikor ott vagy, csak azt érzed, hogy nem akarsz hazamenni, hogy szeretnéd, ha a csoda még tovább tartana. Valahogy Portugália engem mindig teljesen ki tud kapcsolni. Nem pörög az agyam semmin sem, nyugodt vagyok, ráadásul ha nem lennék az, Filipe mindig figyelmeztet, hogy Keep calm, it's Porto. :D És tényleg: már el is felejtettem, hogy a portugálok - pl. a máltaiakkal szemben - milyen nyugodtan közlekednek az utakon, hogy az emberek mennyire mosolygósak, és fogadni mernék, hogy van valami a levegőben, ami függőséget okoz, mert az is biztos, hogy ide újra meg újra vissza akarok majd jönni. 

Screen Shot 2014-03-15 at 09.28.35.png

Screen Shot 2014-03-15 at 09.28.22.png

Az, amikor víz közelében vagyok mindig megnyit.. Olyan dolgokat hoz elő belőlem, amiről egyébként nem túl egyszerű beszélni. Sokat beszélgettünk arról, hogy vajon még meddig tart az az időszak, amikor keresed a helyedet, hogy lesz-e vajon olyan, hogy valaki ebbe az életformába be tud csatlakozni anélkül, hogy kevésnek érezné magát, vagy egyszerűen csak el tudná fogadni azt, hogy van egy különálló életed.. Hiszen a pasik egy része azt keresi, aki önálló, akinek van saját élete, aki független.. Aztán valahogy mégis más mellett kötnek ki. Amellett, aki egyszerűbb, akivel nincsenek gondok, aki kiszámítható, aki nem utazgat a világban... Ám aki egyedül is egész és boldog az hatalmas kockázatot jelent.. Gondolj csak bele.. Ha nem tudod boldoggá tenni, már lép is tovább. Hiszen aki elég stabil egyedül, nem fog ott maradni valamiben, ami neki egyáltalán nem okoz boldogságot. Elég szépen sikerült kivesézni ezt a témát a saját életünkre lebontva, és milyen érdekes.. Bár nem mondanám, hogy érdekes, hiszen az én életem - és valójában mindenkié - ilyen: mindig olyan embereket sodor az élet az utadba, akivel az utatok abban a pillanatban épp egész sok hasonlóságot hordoz magában.. Milyen érdekes több nézőpontból látni ugyanazt a szituációt, és megérteni, hogy miért az a nehézség, ami .. 

fotó 1-3.JPG

Screen Shot 2014-03-15 at 10.19.55.png

Screen Shot 2014-03-15 at 10.20.11.png

Screen Shot 2014-03-15 at 10.20.22.png

Az egyik pillanatban még Porto utcáin sétálunk, a másikban meg már a barokk Clérigos-templom lépcsőit másszuk meg, hiszen a legszebb kilátás egyértelműen innen nyílik a városra. Elképesztő a látvány, sokkolóan gyönyörű a város fentről is.

Screen Shot 2014-03-15 at 10.14.32.png

 

Screen Shot 2014-03-15 at 10.19.45.png

 

Screen Shot 2014-03-15 at 10.19.35.png

Screen Shot 2014-03-15 at 10.26.28.png

Utána még tettünk egy sétát a városban, közben rengeteget beszélgettünk, végül elmentünk vacsizni a városba. Meséltem neki valamiről, ami mindent meg fog változtatni.. Ami teljesen át fogja írni az életemet. Ugyanis van valami nagyon nagy kilátásban, amiről nem mesélhetek, de a nagy alatt ne valami hazai nagy dologra gondoljatok, hanem még annál is nagyobbra. Tényleg nagyra. Tudjátok, ha az úgy jön össze, ahogy szeretném, és az biztos, hogy beleadok apait-anyait, akkor még inkább meg fog változni az életem. Sokat beszéltünk arról, hogy az, hogy a kapuk megnyílnak előtted, mert az utadon jársz, milyen lemondásokkal jár. Hiszen olyan nincs, hogy valaminek nincs ára. Az van, hogy te valamit nagyon akarsz, mindennél jobban hiszel benne, közben meg beleadsz mindent, mert meg kell csinálnod, el kell érned, hiszen addig, amíg nem hoztad ki magadból a legtöbbet, azt, amit mindig is sejtettél, hogy benned van, addig csak frusztráltan tudsz élni. Boldogtalanul, boldogságot tettetve. Ám a játék utána kezd egyre nagyobb tétre menni: még nagyobb célok, még újabb és újabb lehetőségek, kapuk nyílnak meg, lehetetlenek ajtajai dobják le magukról a lakatokat, .. a kérdés, hogy mit adsz fel azért, ha belépsz az ajtón. Hiszen mindennek ára van. MINDENNEK. 

komment tovább
bántanak. na és?

bántanak. na és?

By: ON 2014. március 09.

Néha egyszerűen csak átrajzolódik minden. Mintha új időszámítás kezdődne. Új motivációk, új célok, új körülmények, a régi elengedése, búcsú, hiszen van, amikor a régi kapcsolataid már csak visszahúznak és a földön tartanak. Ne felejtsd el, hogy valaha szárnyalni akartál. Szabadítsd meg magad azoktól, akik a földön tartanak, és hidd el, a helyükre jönnek majd azok, akik szárnyakat adnak, akik hozzád hasonlóan nagyban gondolkodnak, mert ők is tudják, hogy korlátok nincsenek, csak azok léteznek, amiket te szabsz magadnak - vagy a körülötted lévők maguknak. Hiszen tölts sok időt korlátolt emberekkel, és előbb vagy utóbb valahogy te is azzá válsz. Észre sem veszed, de úgy gondolod majd, hogy nehéz haladni, előbbre jutni, közben meg csak annyi van, hogy ki kell nyitnod a szemed, és rá kell jönnöd, hogy miért érzed a korlátokat magad körül.. Hogy vajon mitől félsz, vagy ki aggatta rád a saját maga félelmét? Hogy miért foglalkozol annyit másokkal?

5018316400b705b5f890d31e8c7d-post.jpg

El kell döntened, hogy fejlődni akarsz, vagy egy helyben maradni, miközben folyton azon agyalsz, hogy vajon a másik mit miért tesz. Ne foglalkozz vele. Az az eneriga, amit másokra fordítasz bőven elég lenne ahhoz, hogy elérhesd az álmaidat, csak éppen magadba kellene fektetned, helyesen kezelned, és nem másra pazarolnod.. Félre a rosszindulatot, a gonoszságot, egyszerűen csak haladj az utadon, alázattal, hálával azért, mert már ott vagy, ahol kell lenned. Rengetegen nem jutnak el idáig.. De ha egyszer sikerül, KÖTELESSÉGED rajta maradni még akkor is, amikor úgy gondolnád, hogy már nem megy, és legszívesebben engednél a lehúzó karoknak, akik csak arra vágynak, hogy elbukj. De tudod.. azt, aki arra a hangra hallgat, ami az álmaihoz vezeti, védik. Őt nem bánthatják, nem árthatnak neki - vagy ha mégis úgy tűnik, hogy igen, csak ki kell nyitni a szemedet, hogy meglásd, azt, aki mer, burokkal védik, olyannal, ami a támadásokat, a rosszindulatot lecsapja róla, a lepergő rosszindulat pedig egyszerűen csak az álmaiig repíti... 

0_673ed6f5555f9d1bc4f5_e4085-post.jpg

Vedd magad körül azokkal, akik húznak, de nem hátra, hanem előre, oda, ahol az álmaid várnak rád. Tudod, ha kinyitod a szemed, észre fogod venni, hogy néha átrajzolódik körülötted minden. Ha nagy dolgod van és hiszel benne, az élet támogatni fog: olyanok érkeznek majd az életedbe, akik miatt a legtöbbet akarod lerakni az asztalra, akik miatt tudod, hogy megy, hogy képes vagy rá, hogy nincs akadály, mert minden nap elmondják, és bizony bennük is ott az energia, ami téged is hajt, visz előre, és tudod a hasonló energiák őrületes dolgokat eredményezhetnek: vedd magad körül energiabombákkal, olyanokkal, akik tudják, hogy mit akarnak az élettől, akiknek van egy álma, egy késztetés a szívükben, és bizony nem lesz olyan perc, amikor nem lennél biztos abban, hogy beteljesítheted azt a valamit, amit évek óta magadban érzel. .. ha mégis lenne, hidd el, ott lesznek, és már csak a jelenlétükkel visszaadják azt, ami valahol elveszett félúton. Az utadon tartanak, emlékeztetnek rá, hogy ott kell maradnod, mert csak annak van értelme. Semmi másnak.

b47d56b8_9c62402f41cd_1bf_9b-post.jpg

 A te életedről csak te dönthetsz, és ha már döntesz, dönts jól. Dönts úgy, hogy legyen belőle valami, amiért érdemes felkelni. Amiért felhúzod reggel a redőnyt, amiért az esőcseppekre is mosolyogva tudsz nézni, .. Miért ne lehetne úgy élni, hogy az a gondolat, amivel már annyiszor eljátszadoztál, kilépne a 'mi lenne ha' keretéből, és megvalósulna? Mi lenne, ha nem törődnél azokkal, akik folyton le akarnak húzni, hiszen ők egyszerűen csak rosszul érzik magukat attól, ha neked jó, nekik meg nem.. Az életedről csak te  dönthetsz, dönts úgy, hogy az ilyenek embereket távol tartod magadtól, hiszen sohasem lesznek őszinték veled. Az első adandó alkalommal a hátadba fogják szúrni a kést, és bizony erre nincs szükséged. Járj nyitott szemmel, és ne hagyd, hogy hülyét csináljanak belőled.. Nincs rá szükséged.

0c66e1d4bbe_58557e376238bd4_-post.jpg 

 A mai napig rengetegen bántanak, de nem érdekel. Kiderül emberekről, akik a szemembe eddig tették a szépet, hogy valójában egy percig sem támogattak. Szerintetek fogok velük törődni? Nem. Nincs rájuk szükségem.

Az nem engem ír le, hogy a Facebook konferencián beszélnek rólam, szépeket, jókat mondanak, aztán meg az ismerősöm odamegy az előadóhoz, hogy dumáljanak, az meg gusztustalan, minősíthetetlen stílusban kezd el fröcsögni rólam, mert úgy gondolja, hogy húdemenő az hogy az előadásban felmagasztal, miközben ő ezzel csak azt akarta elérni, hogy megmutassa az embereknek, hogy mennyire szánalmas vagyok.. és szerinte teljesen rendben van az egész. Szerintem is, hiszen ez őt minősíti. Az, hogy egy felnőtt férfi egy ilyen nívós konferencián arra szán időt, hogy támadjon engem? Engem ez növeszt, ez tesz naggyá, ezt az elmúlt 8 hónap tökéletesen bebizonyította, így hálás vagyok neki azért, hogy az itthon Facebook konferencián még több embernek megmutatta az oldalamat. De szerintetek mennyire elkeseredett lehet ő? Szerintem nagyon. Mindenesetre pontosan ezért nem foglalkozom az ehhez hasonló dolgokkal, semmi értelme, ez mind az ő játszmája. Hozzászoktam már, csak pont azért írtam le, hogy lássátok, nincs hét, hogy ne kapnék éles támadást, de szerintetek érdekel? Nekem annyi a dolgom, hogy kitegyem az életemet, álmodjak nagyokat, elérjem őket, közben az, amit kreálok eközben százezreknek ad erőt. Nekem csak ez számít. Soha ne felejtsd el, hogy neked csak a te életedre kell fókuszálnod. És miközben az ilyen emberek a negatív spiráljaikba üldözik vissza meg vissza magukat, én boldogan élek, elérem az álmaimat, haladok előre, és nem értik, hogy miért vannak sikereim. Pont azért, mert nem rugdosok másokat. Az én fókuszom a boldogságon van... Az összes álmom valóra vált, azért, mert kitartottam, és azért, mert TI ITT VAGYTOK, és ezért nem győzök elégszer hálát adni Nektek. Innentől kezdve más meg nem számít. SZERINTEM.

komment tovább
Boston újra nyaral

Boston újra nyaral

By: ON 2014. március 08.

Már többen találkozhattatok Bostonnal az utóbbi hónapokban, ugyanis a hosszabb utakra mindig magunkkal visszük őt is (Pécs, Püspökladány, stb.). A kezdetben mindentől rettegő kutya ma már tök nyugodtan flangál a tömegben, aminek viszont leginkább örülök, hogy nagyon jól viselkedik. Nincs vele probléma, nem nyüszít, nem csinálja a műsort: amikor én eltűnök, akkor nyugodtan lefekszik és vár addig, amíg visszajövök - addig meg persze a #connectedteam-es mini csapat szórakoztatja őt.

Screen Shot 2014-03-08 at 09.17.43.png

Sümegen például már tökéletesen tisztában volt azzal, hogy mikor megyünk le úgy, hogy ő bizony nem jön velünk, és mikor lesz közös séta. Sokszor tényleg úgy érzem, hogy a fejemben olvas.. :D Az elmúlt hetek hajtásában elkerülte a figyelmemet, hogy már alig van Boston tápjából, úgyhogy mire Sümegre mentünk, pont elfogyott a Bit Care-es tápja, mi meg SOS szaladtunk az egyik boltba tápot szerezni neki.. Mondanom sem kell, nagyon nem tetszett neki, hiába vettem a drágábbat, gondoltam, hogy az majd jó lesz. Ráadásul az a mennyiség, amit elfogyasztott, pár óra múlva már Sümeg rétjein hevert.. Ez is bizonyítja, hogy nem mindegy, hogy mit adsz a kutyádnak. A Bit Care-es táppal nincs baj, nem véletlenül: gazdag tápanyagban, amit Boston tud hasznosítani, így nem kell azonnal megszabadulnia tőle. Ha tehetitek, válasszatok minőségi tápot, ne éheztesd a kutyád...

unnamed_3.jpg

táp: Bit Care
jutalomfalat: Fish 4 Dogs

Emlékszem, amikor Lisszabonban voltam és a szüleim vigyáztak rá, vittem haza nekik a halas jutalomfalatból, hogy adjanak belőle majd Bostonnak - aki rendszerint csak a szőnyegen hajlandó MINDENT elfogyasztani, és ez otthon sem volt másképp: a szüleim mellett a szobában ropogtatta szét a falatot, aminek persze az illata mondanom sem kell, hogy egész erős tud lenni.. :D Apa azóta is emlegeti. 

photo-3_2.JPG

Jövő héten újra meglátogatja a 'nagyszüleit' Boston, ugyanis Portoba utazom, majd Lisszabonban ünnepelem a szülinapomat, így már most összepakoltam nekik mindent, amire szüksége lehet Bostonnak: Jack kutyaszalámi, és a tápja mellett most épp újdonságként tesztelem rajta a halas mousse-ok, ami igazi ínyencség, lazacból készült alutasakos finomság, ma adtam neki oda az elsőt, amit aztán pillanatok alatt elfogyasztott. 

Screen Shot 2014-03-08 at 09.18.03.png

Amit viszont mindenképp hazaküldök vele, az a kullancsriasztó, ami nemcsak megöli a kullancsokat, hanem távol is tartja őket. Ez azért nagyon fontos tényező, tekintve, hogy a kertünkben fog szaladgálni, úgyhogy nem árt, ha védekezünk a tavaszi nagy kullancstámadás ellen. 

Screen Shot 2014-03-08 at 10.02.10.png

Támogatónk:

317905_196386617167841_469402329_n.png

 

komment tovább
formába hoz

formába hoz

By: ON 2014. március 05.

Nézz körbe. Mindent te teremtettél magad körül, minden belőled van. A gondolatból, hogy akarod, hogy vágysz rá, hogy hiszel benne, vagy hogy félsz tőle, rettegsz, mert gyengít, hogy hagyod, hogy gyengítsen..Te alakítasz mindent, te döntöd el hogy mit engedsz be az életedbe, te döntöd el, hogy mennyi munkát teszel bele, hogy kitartasz-e még, hogy megteszed-e a következő lépést - senki másnak nincs joga hozzá, senki más sem tudja alakítani helyetted az életed, a körülményeidet csak te változtathatod előnnyé, senki más. Várhatsz arra, hogy majd minden megváltozik, ha nem teszel érte semmit, ha nem mozdulsz előre, nem változik körülötted semmi.
e9231932430_03bc94e0479d6e6e-post.jpg
Erről van szó. Hónapok óta azon dolgozom, hogy még inkább odafigyeljek magamra, hogy minél többet eljárjak edzeni, és amennyire lehet, ne egyek szemetet. Utóbbi akciómmal egész jól haladok, ám a rohanó életmódból adódóan mindig ott eszek, ahol épp megbeszélésem van, így rendszerint szuperjól beleválasztok, és rendszerint olyan fogást hoznak ki, amit aztán nem tudok megenni, mert van benne valami, ami nem ízlik. Na most ugye ez annyira nem szuper dolog, mert ebből csak annyi következik, hogy hiába járok el edzeni a World Class-ba, hiába segít a gyakorlatokban Ingrid, ha össze-vissza eszek és nem iszom elegendő folyadékot, bizony katasztrófa lesz a közérzetem.
Screen Shot 2014-03-05 at 22.15.25.png
Egy ideje mondogatom a barátaimnak, hogy mennyire jó lenne, ha valaki főzne rám, és minden reggel elém rakná az aznapi ebédet meg vacsit, olyat, ami szeretek, és ráadásul még egészséges is lenne, mert akkor tuti, hogy normálisan ennék mindig. Bele sem mertem volna gondolni, hogy előbb valósul meg a kérésem, mint gondoltam volna, ugyanis ekkor derült ki, hogy Ingridnek minden vágya az, hogy az emberek életét könnyítse meg azzal, hogy egészségeset főz, olyat, amit edzés mellé tökéletesen be tudsz illeszteni, finom, ízletes, és még meg is döbbensz, amikor meglátod, hogy a fehérjeporból milyen bevállalható nasikat dob össze percek alatt. Szívből csinálja, imádják az emberek, és nekem ez bőven elég - a jobb közérzetről nem is beszélve.
Screen Shot 2014-03-05 at 22.14.30.png
El kell fogadni, hogy vannak emberek, akik nem a konyhába valók. Nem mondom, hogy nem szeretek főzni, de a jelenlegi életem nem engedi meg, hogy órákat töltsek egy fazék fortyogó húsleves felett azért, hogy aztán öt perc alatt megegyem, majd a másik felét pár nap múlva kidobjam, ugyanis BÁRKI BÁRMIT MOND, egy főre még mindig tök felesleges főzni, tekintve, hogy én például három napig biztosan nem fogom ugyanazt enni, így úgyis minden a kukában végezné... Viszont hiszek abban, hogy mindenkit hagyni kell érvényesülni, így ha valamit nem szeretsz csinálni, ne erőltesd. Biztosan találsz valakit, akinek viszont az az élete, és szívesen segít neked. Ingridnek az étel ilyen. Mióta hozza minden reggel az aznapi kaját, és hozzáteszi, hogy csak pozitív megerősítéssel egyem meg ezt - vagy bármit -, akkor már rögtön az van bennem, hogy enni akarok. Inni sem ittam soha annyi vizet, mint mióta vele dolgozom a saját egészségemen, és furcsa módon sokkal jobban érzem magam, és tegnap például még hajnal 1-ig takarítottam úgy, hogy közben nem éreztem magam fáradtnak, pedig sokat dolgoztam, és megjártam Pécset is, ugyanis lent voltam előadni... 
Screen Shot 2014-03-05 at 22.16.12.png
bio mogyorókrémes fehérje golyók edzés utánra és napközbeni nasinak
A sütéshez szükséges fehérjeport a LIFEBODY.hu biztosítja: 
Screen Shot 2014-03-05 at 22.18.53.png

Egyébként ezt a fehérjét reggelente shake formában is használtam (most odaadtam Ingridnek a sütéshez), ugyanis nálam mostanában visszatérő probléma volt, hogy nem reggeliztem, ugyanis ébredés után rögtön nekiálltam dolgozni, aztán Boston séta, és olyankor eszembe sem jut, hogy enni kellene.. Viszont emiatt délre már nagyon éhes lettem... Viszont ha a reggeli kávé helyett shake-et ittam sokkal jobban éreztem magam, nem voltam éhes délig, jobban tudtam koncentrálni a munkámra, így gyorsabban is végeztem... Nem kell tőle félni, csak olyan dolog van benne, amire a szervezetednek szüksége van. :)

komment tovább
bátraké a boldogság

bátraké a boldogság

By: ON 2014. március 02.

A tavasz az újrakezdésé, a harcé, a napsütésé, azé, hogy benegeded-e, hogy elég bátor vagy-e ahhoz, hogy meglásd vagy épp megteremtsd az életedben a színeket - eleget voltál már a sötétben. Nyisd ki az ablakot, húzd el a függönyt, és élvezd, ahogy süt a Nap. Ne félj, hogy mi lesz, ha eltűnik - el fog. De bízz abban, hogy újra előjön és beragyogja az életedet, energiával tölt fel, boldogsággal, azzal, amire már hónapok óta szomjazol, hiszen a tavasz ilyen: beragyogja az életedet, és a legszomorúbb napokban is megvilágítja azt, amire érdemes odafigyelned. 

8_443_6254f4749169f7ff5f_b37-post.jpg

Screen Shot 2014-03-02 at 19.15.59.png

Újabb célok, újabb harcok, tűzd ki őket, mert megmozdítanak. Felpezsdítik az életedet, erőt adnak, és elvisznek oda, ahol a legboldogabb pillanatokat élheted át. Csak ennyi. Csak annyi a dolgod, hogy figyeld az érzéseidet. Figyeld azt, ha nem vagy rendben, ha valamit már nem szeretsz csinálni, és alakítsd át az életedet olyanná, ami boldoggá tesz. Figyeld magad, a jelzéseket, vedd észre, hogy mi szolgál téged, és mi az, ami már csak gyengít. Engedd el azt, ami már nem szolgál, ami gyengít, vegyél búcsút azoktól, akik minden energiádat elszívják, takaríts ki, dobj ki minden kacatot, tisztítsd ki az életedet, rendszerezd, élj aszerint, tűzz ki új célokat, és tölts magaddal több időt. 

Leginkább magadból töltődhetsz fel, bár még mindig hiszek abban, hogy vannak beszélgetések, amik valami olyan csodát tudnak az életedbe hozni, olyan érzéseket, olyan tapasztalásokat, olyan kitárulkozást a másik felé... Amire egyedül képtelen vagy. Légy nyitott a hétköznapokra, a találkozásokra, mosolyogj, ragyogj, tedd a dolgodat vidáman, és ha valaki szembesétál veled, és a tekintetedet fürkészi, vedd észre. Élvezd a pillanatot, és ne azon görcsölj, hogy mikor lesz vége. Élvezd, legyél ott a pillanatban, és tanuld meg elfogadni azt, hogy vannak, akiknek mennie kell, és örülj, hogy az élet legalább megmutatta, hogy tudd, nem vagy egyedül, és mindig hihetsz abban, hogy van valaki, akivel boldog lehetsz.

Nem gondoltam volna, hogy egy lisszaboni eltévedésből egy olyan barátság sülhet ki, ami nem ér véget azzal, hogy felszállok a repülőre novemberben, és búcsút intetk neki annál a kereszteződésnél, ahol találkoztunk. Nem gondotlam volna, hogy pont egy olyan embert szólítok le a kis térképemmel a kezemben kétségbeesett arccal, aki a következő hónapokban is motiváció, inspiráció. Erőt ad. Két hét múlva pedig bejárjuk Portugáliát, kezdjük Porto-val és folytatjuk Lisszabonnal, .. és újra a legjobbkor érkezik az életembe: imádom a hozzáállását, a céltudatosságát, azt a realitást, amit tudatossággal merítve visz végig a céljaiért.. Az én álmodozásra hajlamos, figyelemzavaros énemnek ez valami, amit imád csodálni, mert egyedül erre képtelen. Ezért is örülök, hogy ő van. Mindig lehúz egy picit a földre, de csak pont annyira, amire szükség van ahhoz, hogy higgadtan lépjek még egyet. Őszintén bízom benne, hogy mindenkinek van legalább egy ilyen ember az életében... 

Screen Shot 2014-03-02 at 19.00.37.png

Screen Shot 2014-03-02 at 19.00.27.png

Visszaértem a Hotel Kapitányból Hajnival. Imádtuk. Kipihentük magunkat, nyitott erkélyajtónál tavasz illattal a szobában aludtunk, finomakat ettünk a Várcsárdában, lovagi tornát néztünk, majd megkóstoltuk a lovagi vacsorát is... Eszméletlen volt. Időutazás volt a javából, olyan, amiben néha bizony kirázott a hideg minket - főleg, a lovagi tornán. Annyira korhű volt, hogy folyton arról beszéltünk a műsor alatt, hogy mennyire éltünk volna abban a korban, és bizony ha hiszünk a reinkarnációban, még az is lehet, hogy értünk is kardoztak a lovagok. Aztán persze azt is megvitattuk, hogy mennyire imádjuk, hogy magyarnak születtünk, odáig vagyunk a magyar konyháért, a Várcsárdában olyan húslevest ettünk, amilyet a nagyim csinált régen a családi ebédeken, a gulyásról nem is beszélve..

Screen Shot 2014-03-02 at 19.01.20.png

Screen Shot 2014-03-02 at 19.01.10.png

A lovagi torna lovagjait egy élmény volt nézni, főleg a köpcös-bajszos bácsit, aki úgy vágtatott a lóval, hogy csak pislogtunk, még szegfűt is kaptam tőle. Mindenesetre érdekes volt visszaérkezni a középkorból Budapest utcáira, ahol már nem a messzemenően férfias-borostás férfiak sétálgatnak, hanem a metroszexuális, épp, hogy nem nőiesen öltözködő pasik... 

Screen Shot 2014-03-02 at 19.01.01.png

.. és néhány pillanatkép:

Screen Shot 2014-03-02 at 19.01.37.png

Screen Shot 2014-03-02 at 19.01.29.png

arckrém: Bilka Bio
kézkrém: Health and Beauty
parfüm: Bodyshop
könyv: Brené Brown - Bátraké a boldogság

Screen Shot 2014-03-02 at 19.00.48.png

komment tovább