Belegondoltál már abba, hogy mi történne, ha ma azt mondanám neked, holnap fel kell szállnod egy gépre, ami egy olyan városban tesz le, ahol senkit sem ismersz és ott kell maradnod 6 hónapig. Vissza kell mondanod az itthoni albérletedet, el kell búcsúznod a szeretteidtől, mert nem fogod őket látni egy ideig.

katy-belcher-674803-unsplash.jpg

A pénzedből lefoglalhatsz egy szobát egy hónapra (nem egy teljes lakást), félretehetsz annyit, amennyi elég lesz az alapvető szükségleteidre, de ennyi. Nem nyúlhatsz a tartalékaidhoz, és ott kell megteremtened mindent ahhoz, hogy maradni tudj. Magyarul 1 hónapod van, hogy ügyfeleket találj, mert másképp gondban leszel. Azt gondolod, hogy ez lehetetlen? Azt gondolod, hogy álomvilágban élek, amikor azt mondom neked, hogy egyetlen hét alatt is találhatsz annyi ügyfelet, amennyi elég ahhoz, hogy 6 hónapra az adott városban maradj? Sőt, ahhoz, hogy pár hetet San Franciscóban és pár napot Párizsban tölthess? Nekem sikerült. Ha érdekel, hogy én hogyan csináltam, ezt a posztot imádni fogod.

Pontosan 2 éve annak, hogy váratlanul kaptam egy e-mailt egy amerikai befektető ismerősömtől, aki épp Lisszabonban adott elő:

"Mit csinálsz a következő 3 hónapban? Lehet, hogy érdemes lenne rászánnod a nyaradat arra, hogy megnézd, mi a helyzet Lisszabonban. Hatalmas piac van arra, amit  te csinálsz. "

Jól tudta, hogy hogyan dolgozom, tekintve, hogy írt egy könyvet, amin nagyon sokat dolgoztam, végül a Kickstarter- en kapott is elég pénzt ahhoz, hogy kinyomja pár ezer példányban (az okos befektető nem költ feleslegesen, megnézi, hogy a piacnak van-e szüksége arra, amit csinál.. ). A kampány összejött, amikor pedig Lisszabonban az előadása után több startup is panaszkodott, hogy nincs jó tartalomgyártó, aki értene ahhoz, hogy hogyan érdemes megszólítani a közönségüket a social média felületeken, ő rögtön rám gondolt.

Még aznap beszéltünk Skype-on. Mondta, hogy NEM ígér semmit, ad két kontaktot, induljak el ezen a vonalon. A többi már rajtam múlik. Az egyik szintén befektető volt, a másik az egyik co-working irodát + inkubátort vezette. Előtte soha nem találkoztam velük. Gondolhatnád, hogy na jó, így könnyű, megérkezel, és rögtön van két ember, akivel le tudsz ülni beszélni.

Te csak azt hiszed.

Itt áll vagy bukik minden. Ha nem tudom eladni magam, ha nem tudok hiteles lenni, és nem látnak bennem fantáziát, ott van vége. Pontosan azért, mert ők állnak a helyi startup hierarchia élén, a pletyka pedig ezen a területen is gyorsan terjed. Szóval egy esélyem volt.

1. Csak vágj bele

A San Franciscóban töltött 3 hónap óta vártam egy hasonló kalandra. Bepakolni két bőröndbe, felszállni egy gépre, és akár azt sem tudni, hogy mikor jövök vissza. Őszintén szólva itthon mindent elértem, amire valaha vágytam - még azt is, amiről álmodni sem mertem .. -, és szükségem volt némi kihívásra. Látni akartam, hogy bárhol megállom a helyemet. Azáltal, hogy kimentem hirtelen nem volt több előadás, mi több, a szponzori megkeresések is lecsökkentek (hiszen külföldön voltam), így teljesen elszakadtam az addigi bevételi forrásaimtól. Őszinte leszek: nem bántam.

Csak arra tudtam gondolni, amikor a Metallica tagjai a dokumentumfilmben (Some Kind Of Monster) arról mesélnek, hogy direkt egy lepukkant stúdiót rendeztek be maguknak az említett album felvételére.. Emlékezni akartak a kezdetekre, azokra az időkre, amikor egy dohos teremben próbáltak, és semmi sem volt kényelmes.. Ezzel tudtam azonosulni, ugyanis az azt megelőző években volt bőven kiszámíthatóságból (könyv- turné - könyv- turné ..). Megfogadtam, hogy nem nyúlok a tartalékaimhoz, és kint teremtek meg mindent ahhoz, hogy maradni tudjak. Látni akartam, hogy bennem van-e még az a Nóri, aki régen vasakarattal elért mindent, amit kitűzött.

Egy vasárnapi napon érkeztem meg Lisszabonba. Átvettem az Airbnb-m kulcsát, aztán mentem is egy délutáni megbeszélésre. A befektetőről hamar kiderült, hogy valóban mindenkit ismer. Nem mondtam neki, hogy 6 hónap múlva már mennék is haza, ugyanis azzal csökkentettem volna az esélyeimet. Pár nappal később kaptam egy e-mailt, amiben bemutatott az egyik app csapatának, akikkel még azon a héten találkoztam. Közben meg áldottam az eget, hogy annak idején minden szabad percemet angolozással töltöttem..

14724535_10202345884645801_6522756758154446722_n.jpg

2. Tudd, hogy miben vagy jó

Mivel pontosan tudtam, hogy mik az erősségeim, könnyű volt eladnom magam. Nem hazudtam azt, hogy mindenhez értek (ahogy azt sokan csinálják), nem mondtam azt, hogy szeretek valamit csinálni, ha valójában nem. Pl. nem állítottam, hogy tudom, hogy hogyan kell összerakni egy FB hirdetést, hiszen halvány lila gőzöm sincs róla. Én hirdetés nélkül dolgozom - ez pedig valami, amire szükségük volt. Tudtam, hogy nyerő helyzetben vagyok, ugyanis a jó kivitelezőkből hiány van kint - is. Arról nem is beszélve, hogy a legtöbben nem beszélnek angolul - ezek a startupok pedig nemzetközi piacra dolgoznak.

Összeírtam nekik, hogy mihez értek, és csak arra szerződtünk. Sokan azt gondolják, hogy amennyiben nem vállalják a hagyományos értelemben vett social media manager összes feladatát, akkor senkit sem fognak érdekelni. Az igazság viszont az, hogy van, ahol a csapat jól tud írni, viszont fotósra van szükségük. Van, ahol nem értenek az instagramhoz, és erre kell valaki. Sőt, van, aki csak bejegyzéseket szeretne a blogjára, vagy csak azért akar neked fizetni 100 dollárt/óra, hogy ellenőrizd a szövegét.

TIPP: Ha ezen a területen mozogsz, és túl nagy azoknak az ügyfeleknek az aránya, akik pár hónapon belül lelépnek, akkor érdemes megnézni, hogy miért csalódnak benned. Talán azért, mert azt gondolod, hogy olyan feladatokat is be kell vállalnod, amihez valójában nem értesz? Én a helyedben megnézném, hogy milyen területek érdekelnek, és mik az erősségeid, és ezekre építeném a tevékenységedet. Nyugodtan szűkíthetsz környezetvédelemre, gasztro területre, helyi termelőkre, influencer marketinggel foglalkozó startupokra, és így tovább. Mondhatod, hogy zárt csoportban vagy erős, vagy mondjuk tartalomfejlesztésben, vagy influencer kapcsolatokban. De ne legyél általános és egy a sok közül.

3. Amikor valaki úgy segít, hogy nem is tud róla

Hétfőn egy turizmus köré épített konferenciára voltam hivatalos. A másik kontaktom hívott meg, hogy találkozzunk ott. Na ő volt az, akitől úgy jöttem el, hogy na itt van vége, csomagolhatok, és mehetek haza. Ugyanis elmeséltem neki, hogy mivel foglalkozom, de teljes érdektelenséggel ült ott. Ő az a típus, akinek látnia kellett minden héten legalább 3x a co-working irodában (felajánlotta, hogy ingyen használhatom), hogy lássa, tényleg eltökélt vagyok. Gondolom mindenki akar tőle valamit, és már elege van belőle - valahol megértem.

TIPP: Ha szeretnél valamelyik co-working irodából dolgozni, érdemes kapcsolatba kerülni velük, és felajánlani a szolgáltatásaidat. Lehet, hogy meghívnak előadónak az egyik programra, amit szerveznek, de még az sem kizárt, hogy felajánlják, hogy dolgozz tőlük. Külföldön azért egy ilyen havi bérlet húzós tud lenni, és gondolj csak a fenti fogadalomra.

13567206_10201869872585797_3027281858796376258_n.jpg

4. Tedd félre a fáradtságot

Akkor már harmadik napja alig aludtam. Hétfőn ugye a konferencián voltam, kedden bementem a co-working irodába, ahol persze senkit sem ismertem. Az iroda vezetője, Marta bemutatott pár embernek, mindenkivel töltöttem egy órát. A sokadik ilyen beszélgetés után azt hittem, hogy elalszom a fáradtságtól, borzasztóan kimerültem. Ám Marta azonnal felajánlotta a segítségét, és hozzátette: "este az egyik startup verseny nyertesei vacsoráznak a városban, tartsak velük." - na jó, gondoltam, miért ne.

+ TIPP: Ha szállásról van szó, érdemes több környéket kipróbálni. Az első két hónapban a város különböző negyedeiben laktam, csak hogy lássam, hol érzem jól magam. Rengeteg időt töltöttem felfedezéssel, végül a kedvenc környékemen szereztem egy elég menő kis apartmant, ahol viszont már egyedül voltam. Ezt sem találtam volna meg, ha nem vagyok a co-working irodában.. Egyébként azért engedtem meg azt az enyhítést, hogy újra egyedül lakhassak, mert az épületben csak Erasmusos diákok béreltek lakásokat (szoba + konyha + fürdő + erkély kb. 35 nm), és tudtam, hogy nincs esélyem arra, hogy elzárkózzak a külvilágtól - míg az első hónapokban amikor senkit sem ismertem jó volt, hogy amikor hazamentem, mindig volt ott valaki.

Ez volt az a bizonyos albérlet:

14238289_10202145842084862_6247317635831193277_n.jpg

14291670_10202128036039722_3079990648175475803_n.jpg

5. MINDIG menj el a megfelelő eseményekre

Nagy nehezen megtaláltam az éttermet. Ahogy besétáltam, egy hosszú asztal mellett ültek páran, megkérdeztem, hogy jó helyen járok-e. Leültem, aztán vártam, hogy megtörténjen a csoda, és végre leüljön valaki mellém. Jött két német pasi, az egyikük mellettem, a másikuk velem szemben foglalt helyet. Beszélgetni kezdtünk, valahogy feljött a közösségi média. Nem mondtam, hogy mivel foglalkozom, csak annyit, hogy nekem még nem volt vele problémám, pedig én nem is használok hirdetést. Beszélgetni kezdtünk arról, hogy ez hogyan lehet, és érdekessé váltam számukra. Olvasd csak el újra: igen, nem arról beszéltem, hogy mennyire fasza gyerek vagyok, és meg tudom oldani a problémájukat. Csak elmondtam, hogy én még nem tapasztaltam meg azt, amit ők.

Faggatni kezdtek, ugyanis pont az volt a kezemben, amire szükségük volt. Végül megkérdezték, hogy miért vagyok itt és mivel foglalkozom. Akkor mondtam nekik, hogy egy ismerősöm szerint lenne itt pár startup, akinek pont az én bloggerként és social media managerként szerzett tudásomra lenne szüksége, én meg otthagytam mindent Budapesten és jöttem, ugyanis kellett a kihívás. Akkor aztán összerakta a képet az alapító, és felcsillant a szeme: "ez azt jelenti, hogy..?" .. Igen.

6. Tudd, hogy mikor kell távozni

Tudtam, hogy akkor kell lelépnem. Felkeltettem az érdeklődést, leegyeztettünk egy másnap reggeli meetinget, ugyanis délután már mentek is vissza Münchenbe. Elértem, amit szerettem volna, ilyenkor kell lelépni, arról nem is beszélve, hogy borzasztóan fáradt voltam, és másnap sem aludhattam, hiszen velük volt találkozóm. Sokan ott rontják el, hogy egy erős beszélgetés után is maradnak, és lehet, hogy hirtelen túl lelkesek lesznek, és rontják a saját helyzetüket, mert mondjuk túl nyomulóssá válnak..

Másnap reggel együtt reggeliztünk, kiderült, hogy pont annyi büdzséjük volt erre elkülönítve, amennyit kértem volna, és ahogy visszaértek jött is az e-mail: "Üdv, a csapatban!". Majd egy éven át dolgoztunk, és azért ért véget az együttműködésünk, mert a tartalékaik végül kifogytak - ilyenkor sajnos semmit sem számít az, hogy az eléréseik különböző stratégiáknak köszönhetően szuperek voltak, még a blogon is.. Hiszen ha nem találnak befektetőt, vége.

7. Tesztelj és taníts be valakit

Emlékszel még a portugál befektető srácra, aki össze is kötött egy csapattal? A találkozóra felkészülten mentem, ismertem a felületeiket, az appot leteszteltem, láttam, hogy mi a hiányosság a kommunikációban, és mit tudnék én hozzátenni az egészhez. Nekik arra volt szükségük, hogy pár hónap alatt teszteljem ki, hogy mi működik, majd tanítsam be a marketingest. Addig nem is gondoltam arra, hogy ez egy szuper koncepció lehet, amit érdemes használni - ráadásul engem is jobban lázba hozott, mint éveken át dolgozni valakinek. Így legalább tiszta az egész, és nem lesz az, hogy a főnök azt mondja miután kialakítom a stratégiát és a kommunikációt, hogy köszi, ezt most már a lánya is tudja csinálni (ezt szerintem mindannyiunk megtapasztalta legalább egyszer ebben a szakmában).

Szóval 3 hónap teszt, tartalom- és stratégiagyártás, majd 3 hónap betanítás.

Tökéletes.

Az általam kért árba is belementek.

Már két szerződésnél járunk.

8. Vedd a kezedbe az irányítást!

Tudom, mondhatnád, hogy "egyszerű neked, mert volt kapcsolatod". Én meg azt tudom mondani, hogy kellő talpraesettséggel te is megismerheted ezeket az embereket (akikkel amúgy akkor találkoztam én is először..). Egyszerűen csak használd a Google-t, és kutass egy picit. Regisztrálj be az AngelListre, figyeld a zárt csoportokat (pl. digitális nomád csoportok), a LinkedIn-t, és keress ott is ügyfeleket. Az inkubátorokkal és a co-working irodákkal van értelme kapcsolatba kerülni, ugyanis ott lesz az ügyfélköröd. Te is be tudsz jutni ezekre a helyekre, a marketingeseik elérhetőek.. A Happy Hour estékre meg érdemes elmenni (ilyen kint pl. mindegyik helyen volt csütörtök/péntek), mert ott van mindenki - igen, a befektetők is. Annyira kicsi a város és a piac, hogy pár hét alatt mindenkit meg tudsz ismerni, aki számít. Csak nyitottnak és bátornak kell lenned. Ha kitalálod, hogy kutatást végzel a területeden, mert arról akarsz írni, akkor meg boldogan kötnek össze bárkivel, akit kinézel magadnak - tapasztalat. Az pedig, hogy utána mit kezdesz a kapcsolataiddal, csak rajtad múlik.

9. Attitűd

Ám itt a legfontosabb az attitűd. Lehetne bármilyen tudásom és tapasztalatom, ha nem vagyok magabiztos és határozott, akkor semmi értelme az egésznek. Nem hagytam más opciót magamnak, nem volt idő hisztire, meg arra, hogy "de ez lehetetlen". Pontosan tisztában voltam az erősségeimmel, láttam, hogy nekik milyen hiányosságaik vannak, és tudtam, hogy pont rám van szükségük, hiszen nem akarnak pénzt költeni - én meg ahhoz értek..

A harmadik ügyfelemnek semmi köze sem volt Lisszabonhoz. Valamikor 2 éve februárban ismertem meg egy influencerekre építő startup alapítóját. A találkozónk után többször is beszéltünk, és felmerült, hogy akár dolgozhatnánk is együtt. Érdekes volt, mert kb. pont azon a héten kerültünk újra kapcsolatban, amikor megérkeztem Lisszabonba. Ő lett a következő ügyfelem. Nem kellett győzködnöm, tudta, hogy mire vagyok képes, és eredményesen tudtunk dolgozni addig, amíg a befektetője ki nem rakta a saját startupjából.

14039925_10202039218859348_4260042587005467939_n_1.jpg

Zárásként..

Túl sok dologra nem emlékszem az első hétből, ugyanis megállás nélkül meetingeken voltam, e-maileket írtam a többi co-working iroda vezetőjének, ajánlatokat gyártottam, és kezdtem összeomlani az első hét végére - pedig még csak másnap, hétfőn kezdődött az igazi munka. 3 ügyfél volt a cél, szóval mostantól bele is vethettem magamat a munkába.

Ha azt gondolnád, erre nem lennék képes más városban, tévedsz. Vancouverben ugyanezzel a stratégiával tudnám építeni a karrieremet. Amikor ősszel kint jártam, az egyik helyi legbefolyásosabb nővel találkoztam (startup terület), aki már akkor is azt mondta, ha egyszer úgy döntök, hogy kimegyek, mindenképp szóljak neki, mert szükség van a tudásomra. Kérdezhetnéd, hogy "jó, de miért nem vagy akkor kint?". Azért, mert stratégia alapján haladok. Itthon behozhatatlan előnyre tehetek szert, ugyanis rengeteg konzultációt tartok. Itt ismernek, egyszerűbb haladnom. A több száz órával, ami mögöttem van kint nem hiszem, hogy sokan fognak tudni versenyezni. Arról nem is beszélve, hogy minden konzultáció segít niche kurzusokat kidolgozni. Olyanokat, amikre azok nem is gondolnak azok, akik mögött nincs 500 óra konzultáció. Hosszú távon gondolkozz, soha ne hagyd, hogy megrészegítsen egy lehetőség, amikor még nem jött el annak az ideje.. A cél az, hogy először itt tesztelek mindent, aztán bejárom a teljes anyaggal a világot. Vancouver, London, Japán, Ausztrália.. 29 éves vagyok, előttem az élet. Sehova sem sietek.

A legjobb az egészben, hogy a fenti stratégia működik énmárka és branding területen is.. A kérdés, hogy te vajon elég bátor vagy-e ahhoz, hogy ezt bevállald? Gondolj csak bele.. Képes lennél erre? Hiszel annyira magadban és a tudásodban, hogy ezzel is meg tudnál birkózni? Ha igen, keress meg, ugyanis a Brandépítő képzés során hozzád hasonlóknak mutatom meg, hogy hogyan tudnak még többet kihozni a social médiás vállalkozásukból itthon, vagy akár a világ bármely pontján - ma valaki épp Londonban szerezte meg az első ügyfelét. :)