“Én nem tudom eladni magam! Neked egyszerű, de nekem ez nem megy!” – naponta hallom ezt a mondatot. Megértem, persze, ők azt gondolják, hogy én úgy születtem, hogy hatással vagyok az emberekre. Megszülettem, pislogtam kettőt, és amikor egy évvel később kiejtettem az első szavamat az emberek kitágult pupillákkal néztek rám, hogy “ez a lány el tudja adni magát!” Na persze.

kepernyofoto_2017-03-25_21_07_22.png

Bár így történt volna.. De mivel lenőtt nyelvvel születtem, ezért éveken át azt sem értették, hogy mit akarok mondani. Az ezt követő években meg épp azzal voltam elfoglalva az operáció után (igen, tényleg felvágták a nyelvemet), hogy miután 5 évesen megtanultam végre beszélni egy logopédus segítségével behozzam a lemaradást. Feltűnőséget keltettem, hangos voltam, minden létező hibát elkövettem, mert azt éreztem, egy szürke egér vagyok, és ez bizony mindennél jobban bosszantott. Hiszen láttam olyanokat, akik nem voltak azok.. Beléptek az osztályterembe, és nem tudtál másra figyelni.. Nem azért, mert annyira szépek voltak.. Valami más volt a titok.

Úgy gondolom hogy majd 20 évnyi tesztelés után (igen, úgy 8 éves korom óta érdekel, hogy mi tesz valakit karizmatikussá), rengeteg arcpirító szituáció után bátran írhatok erről a témáról. Ma már el tudom érni azt, amit szeretnék - az esetek többségében. Ugyanis van itt valami: az tud jó lenni kapcsolatépítésben, aki FOLYAMATOSAN éles helyzetekben teszteli magát..  Hamarosan készítek ezzel kapcsolatban egy podcast sorozatot, egyrészt azért, mert sok a vicces, ám iszonyatosan tanulságos sztori, meg az olyan is, amikor hülyeséget csináltam. A cél, hogy te ne kövesd el azokat a hibákat, amiket én már elkövettem, szóval boldogan felvállalom, ahogy azokat a sztorikat is, ahol elértem, amit szerettem volna, és bevált a taktikám.

Azt sem szeretném, ha azt hinnéd, hogy nekem mindenki mindig igent mond mindenre, legyen szó egy interjú felkérésre a HuffPostra. Ó, dehogy. Tény, 10-ből 9 alkalommal elérem amit akarok, de ez hosszú évek tesztelése volt. Nem könyvekből tanultam meg, hogy hogyan adjam el magam, hanem próbálgattam, hogy mi működik és mi nem. Ha kellett olyanná alakítottam a személyiségemet, ami ahhoz kellett, hogy elérjem a célt - gondolok itt arra, hogy odamenni egy idegenhez, szóba elegyedni vele, stb. Ugyanis ezt is útközben tanultam meg.. Talán pontosan ezért alakult ki egy olyan módszerem, ami beválik. Egyszerű, ám mégsem használja szinte senki sem, szóval úgy döntöttem, ideje ezzel a témával is foglalkozni, ugyanis:

Nem agysebészet vagy kvantumfizika: 
az, hogy nyomot hagyj másokban, TANULHATÓ

77c68c542c19584f3873eeb4a0824458.jpg

Mielőtt elkezdeném.. A fenti idézet tökéletesen leírja azt, ahogyan élek. Ez a filozófia segít abban, hogy stressz és görcsösség nélkül tudjak ismerkedni. Tudom ajánlani, hogy próbáld ki. Ehhez persze "merni kell" egyedül lenni, és megtanulni, hogy milyen az, amikor senki nincs bizony körülötted, és te akkor is jól tudod érezni magad, ugyanis a boldogságodat nem kötöd mások jelenlétéhez.. Az emberek ragadni fognak rád, ugyanis nem akarod és követeled a figyelmet, helyette inkább magadhoz vonzod azt.. Hiszen mindenki számára érdekes az, aki önmagában is valami megmagyarázhatatlant sugároz.

 TÉVHIT: “én nem vagyok olyan..”, "én unalmas vagyok", "én nem vagyok nyomulós"

Nem vagy milyen? Te nem beszélgetsz emberekkel? Amikor bemész egy kávézóba, nem mosolyogsz rá arra, aki a kávét - érted, kávét! - adja neked? Nem köszönöd meg? Nem kérdezed meg, hogy milyen napja volt? Akkor megértem, ha depresszív és szomorú vagy. Folyton ugyanazokkal az emberekkel körbevenni magad halál unalmas még akkor is, hogyha a barátaid a legjobb fejek a világon. Legyél nyitott másokra.. Tedd félre az összes negatív berögződést ezzel a témával kapcsolatban, és lehetőleg ne azokból indulj ki, akik nyomulnak, rámenősek, akiknél érzed, hogy csak azért kedves, mert akar tőled valamit – tudom, van belőlük millió. Igen, az a fajta "eladom magam" elég visszataszító. De van egy másik módja is annak, hogy megismerd és megnyerd magadnak azokat, akikre szükséged van, akik inspirálnak, vagy akiket magad körül szeretnél tudni. Felejtsd el azt az összes negatív dolgot, amit eddig az "add el magad" sztoriról tudtál, és gondolkodj egy picit velem.. A kapcsolatépítés nem arról szól, hogy nyomulsz, vagy bármit rátukmálsz másra.. Remélem ez a bejegyzés átfordít benned valamit, és megérted a networking lényegét.

Nincs olyan, hogy én ilyen típus vagyok, te meg olyan. Egyik nap extrovertált vagyok, és mindenkivel beszélgetek, a másik nap meg messze elkerülök mindenkit, jobb esetben ki sem mozdulok otthonról. Nem állíthatod ennyire feketén vagy fehéren, hogy én bizony szangvinikus vagyok, amikor nem vagy a nap minden percében az. Szóval ideje túllépni ezeken a dolgokon, mielőtt bármihez is kezdesz. Formáld a személyiségedet bátran ahelyett, hogy bizonyos személyiségjegyeket aggatnál magadra. Hosszabb távon csak akadályozni fog.. 

Tipp: vegyél erőt magadon. Amikor kimozdulsz otthonról, fogadd meg, hogy hetente legalább párszor kipróbálod azt, amit én. Folyton tesztelek: bárhova megyek, idegenekkel kommunikálok. Gyakorlat teszi a mestert.. Nyilván célszerű ezt olyankor kipróbálni, amikor a toppon vagy, de az ellenkezőjére is van egy jó példám.

Úgy két hete úgy döntöttem, hogy végigsétálok az Akácfa utcán, ahol az egyik legjobb barátnőm, Füri lakott. Mióta nincs közöttünk ha tehetem, kerülöm az utcát, csak egyszer volt lelki erőm ahhoz, hogy végigsétáljak ott, akkor is végigzokogtam. Most mégis úgy döntöttem, erőt veszek magamon, és bár majd megszakadt a szívem, elmegyek a Stikáig, addig lenyugszom, és kérek egy kávét. A kávé volt a jutalom, tudtam, hogy segíteni fog. Amikor kinyitottam az ajtót, úgy döntöttem, hogy csakazértis - így egyben - mosolyogni fogok. A pultos srác meg csak nézett rám furcsálló tekintettel. Meg is kérdeztem, hogy mi az. Aztán tök kedvesen megjegyezte, hogy "mosolyogsz". Nyilván, egyébként sem ritka dolog ez (mármint hogy mosolygok), de ő például nem tudta, hogy mi történt 5 perccel előtte. Soha nem volt olyan nehéz mosolyogni, mint akkor, mégis megérte. Az pedig, hogy kedves volt, az én kedvemet tette jobbá. (Füri meg gondolom fentről mosolygott.. )

FONTOS:

93e8945cf5287d9614c93ec825b134b0.jpg

Hozzátevők:

1. Kedvesség

Ha anélkül is nyomot tudsz hagyni másokban, hogy BÁRMIT tudnának arról, hogy mit értél el, jó úton jársz. Budapesten éveken keresztül sokan csak úgy ismertek, mint "a mosolygós lány", utólag többen el is mondták, hogy alig várták, hogy jöjjek (felszolgálók éttermekben, baristák kávézókban :D), mert mindig feldobtam a napjukat. Sokszor meg sem szólaltam, csak kedves voltam. Lisszabonban a barátaim egy jelentős része sokáig semmit sem tudott a hátteremről, mégis mindig azt hajtogatták, hogy "te egyszer sokra viszed", vagy hogy "különleges vagy". 

A WebSummit backstage-ben ismerkedtem meg a 500startups egyik VC'-jével, Saalim Chowdhury-val, aki komoly pénzek sorsáról dönt. Hogy mit mondott, mi alapján döntik el, hogy ki kap pénzt és ki nem? Nyilván, fontos dolog, hogy legyen egy jó terméked.. De náluk még a profittól is fontosabb a "no asshole policy", ami csak annyit jelent, hogy nem dolgoznak seggfejekkel. Ha egy mérgezett magot ültetsz el, abból bizony mérgező növény lesz, ami megöl. Ezért fontos, hogyha a szenvedélyeden dolgozol, egy olyan terméken/szolgáltatáson, ami számodra a minden, még véletlenül se vegyél be olyat, akinek nem tiszták a szándékai, és nem hisz a projektben ugyanannyira, mint te. Saalim vagy egy fél órán át beszélt nekem a kedvesség fontosságáról. Arról, hogy mennyire fontos, hogy egy befektetőt is emberként kezelj, és ne csak lerohand, és elmondd az ötleted neki, hogy adjon pénzt. Láttam már olyat, amikor valaki így szerzett befektetőt, elég nagy bukás is lett a vége.. Nyilván, ha alkalmazott vagy, ezt nehéz betartani, viszont a magánéletedben és a privát projektjeidnél ezt még mindig betarthatod.. 

2. Mintha ismernéd

Ezt a pontot azért célszerű tesztelni.. Előny, hogyha elég sokszínű a baráti köröd, és mindenféle pozícióból és élethelyzetből ismersz embereket - ugyanis így bárkivel pikk-pakk tudsz kapcsolódni.. Fogod tudni, hogy milyen nehézségek, szituációk vannak az életében, és tudsz beszélgetni vele.. Ha ez nincs meg, akkor például gondolj bele a helyzetébe. Tegyük fel ha a nap végén mentem be, tudtam, hogy már millió kávét csinálhatott, és megkérdeztem, hogy hogy bírja. Pénteken mindig tudod arról beszéltetni, hogy milyen volt a hete, fáradt-e, és mit csinál majd a hétvégén? Az empátia nagyon fontos. Meg kell tanulnod jól és gyorsan olvasni az embereket, hogy a lehető leggyorsabban tudj hozzájuk kapcsolódni. Ezért imádok egyedül utazni, mert mindig kerül egy idegen mellém vagy a várótermekben, vagy a repülőn, a metrón, egy bárban, bárhol. Ha egy picit jobban megfigyeled őt, azt, ahogyan viselkedik, ahogy törődik másokkal, ahogy beszél, pár perc alatt meg tudod találni a közös hangot. Ehhez viszont nagyon sokat kell tesztelni. Viszont! A mai napig vannak emberek, akiket nem tudok olvasni, és egyszerűen nem tudok hozzájuk kapcsolódni, de nem is véletlenül.. Ezek az emberek többnyire abból a típusból kerülnek ki, akik mindenkitől jobban tudnak mindent (anélkül, hogy igazából lenne tudásuk :D ), vagy egyszerűen csak el vannak szállva maguktól. Nyilván nem sírom tele a párnámat esténként emiatt, ugyanis tudom, hogy velük egyszerűen nincs miről beszélnem (hálistennek). 

3. Beszéltesd és hallgass 

Erre a pontra a Saalimmal történő találkozásom az egyik legjobb példa. Hamar kiszúrtam, ugyanis volt egy SF-i befektető, akinek segítettem felhúzni a könyve kampányát, és ő gyakran tartott előadásokat a 500startups csapatával. Így már ismertem Saalim arcát Facebookról. Ő egy olyan jelenség, akit a terem másik pontjából kiszúrsz. Lelkesen magyaráz, mindenki szeme rajta, gesztikulál, nem lehet elmenni mellette. Olyan energiája van, amivel ritkán találkozol.

Egy órán át kellett várnom arra, hogy levegőt vegyen, addig ott álltam felette. Utána rögtön le is csaptam rá. Megérte. Később amikor vittem egy üveg vizet David Schneidernek (a That Lot social media ügynökség Londonban, emellett színész, komikus), ő kérdezte, hogy "Miért álltál ott addig?" .. Hát mert tudtam, hogy ez egy okos ember, és biztos sok izgalmas dolgot fog mondani! :D Nos, ezzel már az ő figyelmét is felkeltettem. Akkor már három napja kerülgettük egymást, max 100 ember volt egyszerre ebben a teremben, szóval az arcokat hamar memorizáltad. Egy-két szót váltottunk Daviddel, de semmi komoly. Az első nap alapoztam, megkérdeztem, hogy lesz-e másnap rám ideje, másnap már megkérdeztem az előadása előtt, hogy izgul-e, aztán harmadnap amikor leraktam a vizet az asztalához, rámparancsolt, hogy üljek már le. Akkor kérdezte, hogy mi alapján választom ki azt, akivel interjúzok a helyszínen. Ő, mint tartalomgyártó kíváncsi volt, hogy mi a titkom. (Ugye-ugye, kihez hogyan lehet kapcsolódni.. Kinek hogy tudod elkapni a figyelmét.. )

Akkor elmeséltem neki, hogy először kinézem magamnak a karizmatikus embereket. Saalimnál pl. be is bizonyítottam az elméletemet: ahogy odamentem, és elmondtam neki, hogy miről akarom, hogy beszéljem, jegyzetelni kezdett, kért 5 percet, és felkészült. Az egészben az érdekes az volt, hogy bár eszméletlen stílusa van, és magabiztosan ült a kamera előtt, azért a végén ő is megkérdezte: "Jó voltam?" 

4. DÍCSÉRJ! 

"Dehát mi szüksége van rá, tudja, hogy jó!" A francokat. Ez nem erről szól. Ha tudnád, hogy mennyire fontos a visszacsatolás. Lásd 3. pont. Minden interjúm végén megdícsérem az illetőt, sőt, a munkám során is gyakori eszközöm a dícséret. De ez a hétköznapi életben sincs másképp. Tegyük fel ha én nem tudok szívet rajzolni a kávéba - márpedig nem megy :D - (bocsi a kávés példákért :D), akkor azért hetente egyszer előjön belőlem a gyerek, és őszintén-lelkesen megdícsérem, hogy "de szép szívet rajzoltál nekem!". Erre lehet, hogy azt mondanád, hogy "viselkedj már Nóri", de tudod mit? Én nem akarok viselkedni, ugyanis azzal beállnék a sorba, az meg nekem nem működik - ez a módszer meg még mindenkinél bejött. Garantált a mosoly. Ezalól nem kivétel akár egy befektető vagy egy híresség sem.. Hogy miért működik? Azért, mert akár egy komoly vállalkozóból is előhozod az embert, aki mosolyogni fog a reakciódon, amikor kihozzák a furcsa színű teádat, és rácsodálkozol, mint egy 5 éves. Hozd ki minél többször a szerepéből, érezze embernek magát melletted, és nyert ügyed van.

5edae4241ff51040433c1a2c46a207d1.jpg

5. Lásd azt, aki lehetne 

Az alap ugyanis a következő: a nap végén mindenki ember. Tedd félre a sikereket, kapargass le róla minden külsőséget, maszkot, címkét, és próbáld anélkül látni. Ha ezen a szemüvegen keresztül látod, így fogsz vele kommunikálni, ő azt érzi majd, hogy amíg veled van Ő az tud lenni, akivé válni szeretne, és szép lassan elkezded kihozni belőled a legtöbbet - szimplán a jelenléteddel. Ha jobban belegondolsz, még mindig nem beszéltél magadról. Még mindig nem mondtad el, hogy mivel foglalkozol, vagy hogy mit szeretnél. Egyetlen egy dologra építkeztél: az embereknek igénye van arra, hogy olyan emberek között legyenek, akik mellett azt érzik, bármire képesek és odafigyelnek rájuk, megértik őket... Kevés van belőlük.

Viszont David Schneider reakciója volt a legjobb példa arra, hogy a hallgatás érdeklődést vált ki még a legbefolyásosabb emberekből is. Amikor leültetett magához az utolsó napon csak annyit mondott "Na most akkor tessék leülni. Te itt mindenkit kérdezgetsz napok óta, iszonyat taktikusan és kidolgozottan, terv szerint. Mi alapján választasz?" Amikor elmeséltem neki, rögtön elkérte az e-mail címemet. Még mindig nem én kértem tőle, hanem én ajánlottam fel, hogy írnék róla a HuffPostra, mert biztosan van mit tanulni tőle (igazam lett). Amikor később meglátogattam Londonban, kérte, hogy konzultáljak már a csapatával (egyébként díjnyertes social media ügynökség), majd felkértek, hogy szerepeljek az egyik HSBC kampányban a sztorimmal, majd beültünk a közeli bárba Daviddel, ahol már alig várta, hogy megismerjen. Azóta mondhatom, hogy barátok vagyunk, és imádom. 

6. Türelem.

A networking nem valami, ami egyik napról a másikra hoz eredményt. Van, hogy hosszú évek munkája az, hogy eredményed lehessen. Okkal fektetek ennyi energiát és pénzt az utazásaimba, ugyanis tudom, meg fog térülni. Te tudsz annyira magabiztos lenni, hogy amikor James Chardon, Kristina Bazan menedzsere azt mondja, ad interjút, te válaszként azt írod, hogy csak miattad átmegyek LA-be? A bevételem egy jelentős részét ezért fektetem utazásba, mert ebből lesz eredmény. Nincs házam, vagy autóm, nem is érdekel, hogy legyen. Gyakorlatilag amit keresek egy az egyben repjegyekre és szállásokra költöm. Nem is gondoltad volna, mi? Nálam nem fogsz Gucci táskákat látni az instagrammon, az úgy kb. 1 hónapnyi SF, az meg jóval többet ér nekem..

Visszatérve.. Legrosszabb esetben egy ilyen interjú tartalomként fog szolgálni az angol könyvemhez vagy a bloghoz, inspiráció a konzultációkhoz, ennél egy fokkal jobb esetben lesz egy újabb tag az "advisory boardomon" a nemzetközi projektemhez, de legjobb esetben azt mondja majd évek múlva, hogy nézzük már meg, hogy mit tudunk ebből kihozni, de az is lehet, hogy szerzek egy új barátot. Tök mindegy, hogy mi az outcome, ez nem is számít, ugyanis bőven van segítségem, nincs rajtam nyomás. Olyan szakemberek vannak mellettem, akikkel bármit felépítünk, nem erről van szó. Az én hajtóerőm az inspiráló emberek, és bizony ha kell, akkor még 3 évig fogom "üldözni" Jamest. Te ki tudnál tartani valami mellett ennyi ideig? 

7. Jó megközelítés: mi a motivációja? Mire van szüksége? 

Egyébként ez a sztori is egy jó példa arra, hogy 2,5 éven át rossz oldalról közelítettem meg őt. Azt hittem, hogy számára érdekes lehet egy HuffPost anyag, de valahogy csak nem klikkelt az egész. Felületesen kezelt, mert gondolom millióan megkeresték már.. A világ egyik legsikeresebb és legfiatalabb talent managere, Kristina Bazan az első blogger, aki 1 millió dolláros dealt kapott.. Gondolhatod, hogy milyen tudás és tapasztalat van mögötte. Tavaly karácsonyig 3 havonta megjelentem az életében, és elmondtam, hogy visszajövök úgyis. Minden SF-i utam során felajánlottam, hogy miatta átmegyek (ez nyilván megint nekem kiadás). De bevállaltam volna, viszont valahogy mindig elkerültük egymást. Karácsonykor már megírtam neki, hogy feladtam. Ha most igent mond, oké, ha nem, elfelejtem.

Rögtön válaszolt.

Elküldte a számát, azóta egyeztetünk. De éreztem, még mindig nem vagyok a célegyenesben. A következő pillanatban viszont az egyik üzenetbe valahogy belekerült, hogy épp könyvet írok, ő meg döbbenten kérdezte, "Könyvet írsz???????", mondom, hogy ja, már nem az első. Írtam 7-et, és mind bestseller, mindezt 3 év leforgása alatt. "WOW!!! 3 év????? 7 könyv????? Ez nem semmi." Ennyi kellett. Ez volt az ő érzékeny pontja. Mit is gondoltam: valaki, aki tehetségekkel dolgozik, egyértelműen akkor "indul be", ha tehetséget lát. Jövő hónapban ha épp nem kell elutaznia, találkozunk LA-ben. Őszintén szólva, jelenleg minden vágyam az, hogy ez a meeting összejöjjön. (Viszont ha a szorgalom és ez a típusú attitűd társul - "ha kell átutazom a fél világot, csak üljünk már le, mert meg akarom érteni, hogy ez most így hogy"-, idővel sikerrel fogsz járni. )

8. Kezeld őket emberként

James sztorija kapcsán gondolhatnád, hogy nyomulós vagyok, de én csak a munkámat végzem. Fogok majd arról is írni, hogy milyen szavakat célszerű használni a felkérő e-mailben használni, hogyan kommunikálj velük, hogyan érd el, hogy egy elismert szakember akár a mentorod, vagy nagyon jó barátod legyen.. Ez egy folyamat, és minden tanulható, és a nyomulás szó nem is igaz arra, amit csinálok, ugyanis eszméletlenül emberien, szerethetően építkezem (ez az ő visszajelzésük).  A kinti kapcsolataim mind azért működnek jól, mert tökéletesen fel van építve a folyamat, amin végighaladok. Erről egy következő bejegyzésben fogok írni, ugyanis tudom, hogy sokakat ez érdekel a leginkább. Hogyan szerzel mentorokat? Ugye? 

9. Integráld a mindennapokba

Úgy gondolom, hogy kezdetnek ez a poszt épp elég ahhoz, hogy el tudj indulni, és tesztelj. Tedd a hétköznapi életed részévé a fenti tulajdonságokat, és tök egyszerű dolgod lesz akkor, amikor egy komolyabb ember áll előtted. Nem fogsz izgulni, mert ugyanolyan lesz beszélgetni Paddy-vel, a WebSummit nagyfőnökével, mint egy idegennel a metrón. És egy szép napon úgy fogsz járni, mint én, amikor a szuperbefolyásos Jeff Schumacher áll előttem a WebSummiton (BCG), aki végignézi, ahogy én figyelem egy napon át, hogy 30 percenként más újságíró interjúztatja, aztán meg megkopogtatom a vállát (kb. már várta, hogy ez mikor következik be), hogy "Figyelj, nagyon ügyes vagy. Elképzelni nem tudom, hogy ezt hogy bírtad ki.. Holnap majd lehet, hogy megkeresnélek egy percre, lesz időd?" Mosolyog és igent mond, mert kiszedtem abból a 8 órából, amikor mindig ugyanazokat a kérdéseket tették fel neki.. Másnap amikor megkérdeztem tőle, hogy mik azok a hibák, amit azok követnek el, akik betámadják, hogy beléjük fektessen, hogy mi idegesíti fel a legjobban, akkor mosolyogva mesélt, mert senki sem kérdez így. Én érzésekre és élethelyzetekre koncentrálok, mert azzal tudok és tud más is azonosulni, az újságírók többsége meg rideg kérdéseket tesznek fel, anélkül, hogy ismernének egy CEO-t, színészt, énekest személyesen, hogy legyen miből merítkezni, amikor felmerül egy téma. Emiatt van az, hogy az interjúim során olyan dolgokat tudok kiszedni emberekből, amit rideg, előre legyártott kérdésekkel senki sem tudna. Arról nem is beszélve, hogy mivel több területen dolgozom (blogger, író, előadó, tréner, tanácsadó, social media manager, tartalomgyártó), ezért nagyon sok olyan élethelyzetet, szituációt ismerek, amikben ők napi szinten benne vannak. 

Tessék tesztelni. Zárásképp pedig íme a WebSummit-os munkám egy minimális kivonata, valami, amit egyébként el sem készíthettem volna: mégis "beszöktem" abba a terembe, ahol az összes előadó és befektető töltötte a napjait, bekapcsoltam a kamerámat, és sorra mentem oda mindenkihez.. A "főnökeim" azt mondták, hogy csináljam, de visszafogottan, ám a harmadik nap kiderült, hogy még annak ellenére sem forgathattam volna ott, hogy a LIVE TEAM csapatkapitánya voltam, és történetesen videós tartalmakat gyártottunk. :D Nos, addigra én már elvégeztem a munkámat, szóval pont nem izgatott. Most elküldtem nekik ezt a videót, imádták, és visszahívtak az idei WebSummitra, és hozzátették, hogy nem önkéntesként akarnak. Adnak kamerát, mikrofont, és persze hozzáférést BÁRKIHEZ. Nos, nekem ez a kánaán.

Szerintem néha érdemes bátornak lenni, és olyat csinálni, amit senki sem mer.. 

Lábjegyzet: Nyilván, akkor tudsz ennyire határozott lenni, ha tudod, hogy ki vagy, ha biztos vagy a tudásodban, tudod, hogy mi a cél, milyen emberekre van szükséged ahhoz, hogy elérd, amit szeretnél, milyen támogatókat szeretnél magad mellé, kire miért van szükséged, kitől mit tanulnál.. De leginkább azt kell tudnod végig, hogy ezek az emberek hogyan tudnak profitálni belőled. Ha így lépsz be egy ilyen közegbe, teljesen máshogy fog sikerülni minden, ugyanis célzottan tudsz networkingelni, és nem lősz félre.. Viszont erről egy következő posztban. 

Énmárkát építesz? Segítségre és támogatásra van szükséged? Dolgozz velem!
Itt írhatod be magad a naptáramba: https://oravecznora.typeform.com/to/zA181a