Érzésektől való rettegés - már megint ez az a téma, ami a legjobban foglalkoztatta azokat, akik elküldték a sztorijukat júniusban IDE. Már vagy egy hónapja annak, hogy feltettem a kérdést: mi foglalkoztat mostanában a leginkább? A beérkező válaszok hasonlósága megdöbbentő volt. Szerelem témára levetítve összegyűjtöttem az összes olyan frusztrációt, félelmet, és kérdést, amik terítékre kerültek.

kepernyofoto_2016-07-12_19_59_23.png

1. "Félek attól, hogy egy napon eltávolodunk egymástól" 

A sztoriban szó esik egy lányról, aki pár hete találkozott - állítása szerint - élete szerelmével. Az első hét alatt minden jól működött, aztán ahogy elmúlt az újdonság varázsa, már be is kapcsolt a védelmi rendszer az összes létező félelmét aktivizálva. Hogy miért félünk már az elején attól a valamitől, ami még meg sem történt? Jó kérdés. Lehet, hogy érdemes lenne csak élvezni az adott pillanatot, és nem azon agyalni, hogy mi lesz holnap. Honnan tudhatnád. Viszont minél többet élsz a félelmeiddel összezárva, annál nagyobb eséllyel veszik át a szavaid felett az uralmat, aminek a következménye nem más, mint egy önbeteljesítő jóslat. 

"Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nemigazad lesz." - na ugye. 

2. "Az a baj, hogy nem hiszem el, hogy megérdemlem.." 

Volt már, hogy folyton szabotáltad a kapcsolataidat? ... Nem direkt, tudom én.. Az egyik üzenet arról szólt, hogy főszereplőnk megismerkedett egy fiúval, nagyon jól kijöttek - ő meg szépen megijedt, és elkezdte szabotálni a kapcsolatot. Hogy miért? Rettegett attól, hogy "mi lesz, ha kiderül, ez a fiú is olyan, mint a többi". Egy dolgot nem értettem a sztoriban: főhősünk egész önálló, és ahogy írta, imádta az életét egyedül. Akkor miért is retteg attól, hogy újra a régi életében találja magát? Talán azért, mert senki sem szereti azt érezni, hogy nem elég a másiknak.. 

Tipp: ha ennél a kérdéskörnél találod magad újra meg újra, kezdj el magadra fókuszálni. Addig, amíg nincs önbizalmad, amíg nem fogadod el a tényt, hogy bárkinek elég lehetsz, nem fogsz sikerrel járni - vagy ha úgy nézne ki, hogy mégis, azt is szabotálni fogod. Tudod, a lényeg, hogy mindig igazad legyen. (Idővel majd megtanulod, hogy néha csak jó hallgatni, és nem azzal foglalkozni, hogy igazad van..)

3. "Már megint nem fogok tudni a munkámra fókuszálni!"

Ó igen, ez ismerős. Elveszni azokban a bizonyos érzésekben jó, egészen addig, amíg azon nem kapod magad, hogy képtelen vagy az addigi életedre fókuszálni. Mindig vele vagy, és az életed teljesen felborul. Tippként visszaugranék a 2. ponthoz: alakítsd ki a szokásaidat, a rituáléidat, a fix életedet, azt a valamit, amiben boldog vagy, de mégis tedd rugalmassá, és formálhatóvá, hogy más is a részesévé tudjon válni. Körülöttem csak azok a kapcsolatok működnek jól, ahol két egész találkozik egymással anélkül, hogy az egyik túlságosan befolyásolná a másik szokásait. Dolgozz még egy picit az életeden, és tudod, Csernus is megmondta: hasonló a hasonlót vonzza magához. 

kepernyofoto_2016-07-12_20_04_03.png

4. "Mi van, ha elrontok valamit?"

Ha a megfelelő ember mellett vagy, ez a kérdés fel sem merül benned - ugyanis a másik nem hagyja. Volt szerencsém olyan valakihez, aki nem félt újra meg újra elmondani, hogy nem kell aggódnom, bármit elmondhatok neki, semmi sem sok. Ő tényleg így gondolja, és ezt minden helyzetben be is bizonyította. Ez pedig bőven elég volt ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam mellette. A szerelem nem arról szól, hogy csak azokat a dolgokat szereted a másikban, ami tetszik benne.. Inkább arról, hogy a tökéletlenségeket is tudod szeretni, és elfogadod a másikat úgy, ahogy van.

(Feltétel nélküli szeretet - először gyakorold magaddal szemben, aztán másoknál is kipróbálhatod. Imádni fogod.)

5. "Nincs szükségem támogatásra!"

Ó, dehogynem. Próbáld csak ki, hogy legalább egyszer engeded, hogy a férfi férfi legyen. Imádni fogod - ahogy ő is. Vagy mondjuk tedd le a páncélokat, amikor vele vagy, és ne játszd folyton a titokzatos dívát, aki bizony soha nem fog arról mesélni, hogy mi bántja.. Nincs férfi a világon, aki annyira kitartó lesz, hogy melletted marad akkor is, ha nem engeded be. Ideje leengedni a falakat, és elfogadni, hogy nem kell mindennel egyedül megküzdened.

Évekkel ezelőtt úgy gondoltam, majd mindent megoldok egyedül, és mindenkinek szépen bebizonyíthatom, hogy bármire képes vagyok. Ma már nem így gondolom. Biztos vagyok abban, hogy bármikor képes vagyok megváltoztatni az életemet, de abban még biztosabb, hogy az igazi változásokat nem egyedül éled túl - és meg. Kezdetben például azt hittem, hogy nehezebb lesz a következő pár hónap, ugyanis elfelejtettem valamit: azt, hogy ma már mennyien támogatnak, és mennyien szurkolnak nekem, na meg persze azt, hogy már mennyi mindent túléltem egyedül, és hányszor építettem fel valamit a nulláról. Kihívásként élem meg a jelenlegi helyzetet, és hagyom, hogy mások segítsenek - cserébe én is ott segítek, ahol tudok. (Apropó! Augusztusban online blogger workshopot indítok - már csak egy hely maradt! - , és a karma projekt keretén belül egy szerencsés ösztöndíjat nyerhet! Jelentkezz itt: miniworkshopok@gmail.com)

6. "Már azt sem tudom, hogyan nyissak.."

Még egy gyakori probléma.. Amikor ott lenne a lehetőség, sokan mégis inkább a megszokott élet mellett döntenek. Pár napja olvastam egy cikket az ambivertekről (az extrovertált és az introvertált mixe), el is küldtem az egyik srácnak, ugyanis totálisan ráillik - megjegyzem én ugyanez a típus vagyok.. Van benne egy pont, ami arról szól, hogy "lehet, hogy érdekel, hogy mi van veled, és találkozhatnánk is, de inkább maradok itthon, és nézem a Netflixet, mert most ahhoz van kedvem." Ha nem ismered ezt a típust, még a végén magadra veheted, és leírhatod őt, miközben egyszerűen ő ilyen. Nyilván, ha valaki akar látni, akkor megoldja, de sajnos az ambivertek másképp működnek. 

kepernyofoto_2016-07-12_20_00_07.png

Fontos: előbb ismerd meg a másikat, és utána ítélkezz - ez mondjuk az élet minden területén igaz. Gondolj csak bele: neki is megvan a maga élete, az előző életéről nem is beszélve, ami lehet, hogy tele volt csalódással, fájdalommal, és bizony ennek nem tűnik csak el úgy a nyoma. 

7. "Már úgy AKARNÉK valakit, de sose jön össze!"

Ez a mondat így, ebben a formában szerepelt az üzenetben. Ezzel csak annyi baj van, hogy főszereplőnk az "akarnék" szóhoz görcsösséget kapcsol. Biztos vagy benne, hogy ez a megfelelő módja annak, hogy találj valakit? Nyilván, ha csak jól szeretnéd érezni magad, az a könnyebb dolog. Azzal nem lesz gondod. De ha párkapcsolatot szeretnél, lehet, hogy érdemes élni az életedet, és megfeledkezni róla. A szerelem nem egy Pokémon, amit keresned vagy üldöznöd kell.. Majd megtalál, amikor itt az ideje, és kész. Figyeld meg azokat, akik folyamatosan azt kutatják, hogy ki lehet a következő "áldozat". Feszültség van bennük, érzed is, ahogy a közelébe kerülsz - ahogy mindenki más is érzi. Ne legyél ilyen..

8. "A szeretetért meg kell dolgoznom."

Sokan nőttek fel úgy, hogy az életükből teljesen kimaradt a feltétel nélküli szeretet. Esetükben sajnos a szeretetért mindig tenni kellett valamit, így ők azt sem tudják, hogy milyen az, amikor a hibáink ellenére is szerethetőek vagyunk. Jó ha tudod: a szeretetért nem kell megdolgozni. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell egy kapcsolaton dolgoznod, ez inkább arról szól, hogy szerethető vagy a hibáid ellenére is. Teljesen mindegy, hogy ki mit mond. 

Téged mi foglalkoztat mostanában a leginkább? Írd meg nekem ITT!