"Sose hagyd, hogy mások szeretete vagy gyűlölete befolyásoljon." - mondta pár napja a UniPlaces HR-ese, akivel épp Lisszabon egyik leggyönyörűbb terén beszélgettünk. Ő arról mesélt, hogy hol tart az élete, én meg arról, hogy enyém hol. Ám ezzel az mondattal egy olyan kimondatlan alapszabályt villantott fel előttem, amiről néha megfeledkezünk.. Hiszen idővel hozzászoksz a kiszámítható stílusú és tartalmú negatív hozzászólásokhoz, és nem hagyod, hogy befolyásoljanak abban, amit csinálsz. Viszont arról senki sem beszél, hogy mások szeretete hogyan tud befolyásolni és visszatartani attól, ami valóban boldoggá tenne.

kepernyofoto_2016-07-08_14_38_24.png

A mai bejegyzés azoknak szól, akiknek ideje megtanulni igent mondani a saját boldogságukra.

1. Eléggé akarod? 

Tudom, ahhoz, amire annyira vágysz rengeteg pénzre van szükséged, aztán ott a másik probléma, senkit sem ismersz, aki tudna segíteni, szóval igazából jó az, ami van.. de gondold csak végig: valóban ezekre a dolgokra van szükséged hozzá? Valóban képtelen vagy megteremteni a szükséges eszközöket? Érdemes néha inkább megnézni azt, hogy mik azok a képességeid, amik alkalmassá tesznek arra, hogy a nehézségek ellenére is képes legyél változtatni. 

A legjobb példa erre egy fiatal srác, akivel a BIG smart cities rendezvényén találkoztam kedden, ahol az appjukkal megnyerték a fődíjat, 10 000 eurót. Tegnap este mesélt arról, hogy eddig bizony nem volt befektetőjük, és elakadtak, de végre, itt a lehetőség - arról nem is beszélve, hogy azóta több befektető is megkereste őket.. Szóval néha érdemes csak kitartani.. Soha nem lehet tudni. Talán Te leszel a következő Parqly.

2. Beválllalod vagy sem? 

Vagy két hónapja annak, hogy a coachom feltette a kérdést: 

Ha most bármit tehetnél, mi lenne az? 

Nem mertem kimondani, ugyanis még nem jött el az ideje, előttem állt egy könyv promó, úgyhogy inkább némán hallgattam, legbelül viszont hangosan visszhangzott a következő mondat: új életet kezdenék! Tudtam, hogy júniustól jó pár hónapra szabad leszek, és onnantól rajtam áll, hogy mit kezdek az életemmel.

Mióta 2014-ben visszaértem a 3 hónapos San Franciscó-i utamról tudtam, hogy a következő két év intenzív lesz, és olyan tudást, speciális gyakorlatot szerezhetek, ami később kifizetődik, utána pedig megvalósíthatom az álmaimat - azt pedig, amit felépítettem bárhonnan vihetem tovább. Viszont annyiszor hallottam, a "felelősséggel tartozol a követőidért, fókuszálj rájuk" mondatot, hogy egyre távolabb került tőlem az a valami, amit valójában szerettem volna csinálni, én pedig frusztrálttá váltam. Egy szerepbe bújtam, ami idegesített. Nem akartam Teréz anya lenni, mégis mindenki ezt várta el tőlem.. Novemberig bírtam. Akkor mindent magam mögött hagyva visszamentem San Franciscóba, ahol egy hónapot töltöttem, hogy megkapjam a válaszaimat. Sikerült. Megismerkedtem valakivel, aki új kapukat nyitott ki előttem, de erről az új könyvemben is olvashatsz. Akkor tudtam, idő kérdése, és léphetek, és indulhat az igazi kaland. 

FONTOS: Néha csak tudni kell, hogy mikor jött el az idő, hogy megváltoztass mindent. Számomra egyértelmű volt: minden túl kiszámítható volt, túl egyszerű, semmi kihívás sem volt előttem. Azt is tudtam, hogy luxus 27 évesen unatkozni - ugyanis a következő legalább 5 hónap erről szólt volna.. -, úgyhogy változtatnom kell. Aztán június elején kaptam egy e-mailt egy lehetőségről, ami egyértelművé tette, hogy élek vele. Amit biztosan tudok: onnantól, hogy döntesz és nem halogatsz tovább, hirtelen minden támogatást megkapsz, és egy percig sem lesz kérdés az, hogy jól döntöttél-e.

3. Önkénteskedj! 

Nézz szét, hogy azon a területen, ami számodra érdekes, milyen lehetőségek vannak. A legtöbbet még mindig az ilyen lehetőségekből profitáltam, mindig célja és oka van annak, hogy hova jelentkezem. Nem véletlenül önkénteskedtem a TEDx-en SF-ban, ahol megismertem az egyik előadót, még interjút is készítettem vele a Találd meg magad c. könyvemhez. Később egy projektjében segítettem neki, és most ennek a kapcsolatnak köszönhetően úgy 2 hónapnyi kapcsolatépítést spórolhatok meg magamnak itt Lisszabonban. Az út eleje mindig ilyen.. Bizonyítanod kell- esetemben most pl. WebSummit -, és ez bizony sok-sok órányi ingyen munkával jár - amit egy percig sem bánok. (Többek között az ilyen dolgok miatt nem érdekelt soha az, amikor valaki azt mondta, hogy "neked könnyű", mert tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy az emberek hány százaléka irányítja így az életét..)

4. Mit szeretnél?

Soha nem akartam reflektorfénybe kerülni, nem érdekelt az ismertség. Ellenben az, hogy a kulisszák mögött dolgozzak, annál inkább.. Nem akartam elhinni, hogy az életem csak a blogból áll, úgyhogy elkezdtem tanácsadni márkaépítésből/blogolásból/tartalomgyártásból. Imádtam, és azok, akikkel dolgoztam sikert sikerre halmoztak. Tudtam, hogy lassan indul a nagy kaland, és ahogy ott ültem a coachomnál, egyre közelebbinek tűnt. Végül egyetlen e-mail, egy lehetőség megváltoztatott mindent, és új irányt adott.

large-3_20.jpg

5. Adj bele mindent!

Jelen pillanatban minden napom megbeszélésekből áll, ajánlatokat gyártok, aztán networking eventeken vagyok, mert van egy célom, és bár sokszor iszonyat fárasztó a folyamat, minden percét élvezem - ugyanis újra élek. :) Ha pedig elfáradnék, sétálok egyet a városban, vagy kiülök a Tejo partjára feltöltődni, Skype-olok a barátaimmal, és az itteni ismerőseimmel vagyok. 

Ha a mai bejegyzésből csak annyi marad meg benned, hogy ideje érzelmileg függetlenné válnod a környezetedtől, és végre arra fókuszálni, amit igazán szeretnél, akkor nyert ügyed van. Ez nem az érzéketlenségről szól, hanem arról, hogy emberek jönnek-mennek az életedben, és ha folyton az ő preferenciáik szerint élsz (vagy úgy, ahogy gondolod, hogy elvárják tőled..), nem leszel boldog. Teljesen mindegy, hogy Lisszabonban, vagy New Yorkban, esetleg Budapesten élsz, egyre erősebb trend az, hogy mindenkinek megvan a maga élete, és az a prioritás. Ez nem azt jelenti, hogy nem fontosak a kapcsolataik, egyszerűen csak élni szeretnének a lehetőségeikkel. Aki pedig valójában szeret, az úgyis támogatni fog, ugyanis neki csak az a fontos, hogy te boldog legyél. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a fajta támogatást megtapasztalhatom. Bármi is történjen, még mindig úgy gondolom, hogy akkor teheted boldoggá a környezetedet, ha te is az vagy - nekem pedig minden vágyam, hogy az legyek.