Tegnap érkeztem meg Alicante-ba, egy workshopra hívtak meg. Meg sem lepődöm, amikor az első ember, akivel beszélgetni kezdek hasonló helyzetben van, mint amiben én voltam két évig. Beszélgetünk, ő arról mesél, hogy közel a kiégés, és nem tudja, hogy mivel hozhatná vissza az életkedvét. Kérdezem, hogy szereti-e azt, amit csinál, ő meg annyit mond, hogy "Ja, sikeres vagyok benne." Minél tovább beszélgetünk, annál több párhuzamot vélek felfedezni Kamila és az én életemben. Sikeres a területén, egy adott területtel kapcsolják össze a nevét, ő meg eszerint a kép szerint éli az életét - ahogy én is tettem ezt két éven át. Arról mesél, hogy kedve sincs kimozdulni otthonról, meg hogy nem is nagyon tud erről kivel beszélgetni, mert úgysem értik. Tudom, hogy miről mesél. A hobbiját tette az élete fő vonalává, és elfelejtette, hogy anélkül, ami körbeveszi is van egy élete - ugyanis jelenleg nincs. Ennél frusztrálóbb dolog pedig nincs a világon: úgy élni az életed, ahogy mások elképzelik, észrevétlenül is a mások által kialakított kép szerint haladni - miközben csak azt érzed, semmi kedved hozzá, és egy kis hang folyton azt súgja: "Állj meg, ne menj tovább. Változtass a prioritásokon. Nem itt a helyed."


kepernyofoto_2016-06-16_16_37_27.pngFontos meghatározni, hogy mi az oka annak, hogy változáson töröd a fejed. Van különbség a különböző indokok között: más az, ha eleged van a kedvtelenségből, a demotiváltságodból, megint más, ha menekülsz az adott helyzetből, és egy könnyebb utat választasz, és megint más lapra kerül az a történet, amit oly sokan megélünk: egy adott területen kihoztad magadból a maximumot, és már semmi sem motivál – ilyenkor segíthet a hézagév, vagy egy éles váltás. 

Utóbbi a legnehezebb, hiszen gondolj csak bele: az életed kényelmes, bőven vannak lehetőségeid, sikerből is jut bőven, jól tudod, hogy mit kell ahhoz tenned, hogy azt az eredményt kapd, amivel továbbra is fenn tudod tartani ezt a színvonalat. Pontosan a kiszámíthatóság veszi el a varázsát.. Két reakció közül választhatsz: maradsz a megszokott életednél, és folyamatosan ürességet érzel, amivel végül megbékélsz, esetleg kipróbálod azt, ami tele van izgalommal: nulláról kezdeni valamit.

Utóbbi a legizgalmasabb.
Nincs garancia.
Valójában egy lapra teszel fel mindent.
Felégeted a hajókat.

Nézzük csak meg egy picit közelebbről a folyamatot.

1. Ha mindent elveszítenél egyik napról a másikra, ki lennél?

Tegyük fel az életed jelenleg teljes, idilli. Minden benne van, amire valaha vágytál, boldog vagy. Valami hiányzik, de alapvetően elégedett vagy, így mindig elhessegeted az előbbi gondolatot.. Most képzeld el azt, hogy történik egy tragédia, és az egész összeomlik, és már semmi sem lehet olyan, mint régen volt. Teljesen mindegy, hogy mennyire állt stabil lábakon a világod, eltűnik.

Se tárgyak..
Se kapcsolatok..
Se munka..
Semmi.
Csak te maradtál.

Ki leszel utána? Hogyan kezelnéd a helyzetet? Összeomlanál? Az utcára kerülnél? Sajnáltatnád magad? Mit csinálnál, ha senki sem figyelne, és úgy kezdhetnéd újra az életedet, ahogyan csak szeretnéd?

Szinte nem volt olyan alkalom tavasszal, amikor nem került elő ez a kérdés, amikor a coachomnál, Dettinél ültem, és kerestem a megoldást..

Egyre inkább körvonalazódott bennem, hogy változást szeretnék.
Egyre közelebb került hozzám az a világ, amire vágytam.
De akkor még nem jött el az idő ahhoz, hogy meg is tegyem a lépést.

Aztán az egyik ilyen alkalom után kezdtem azon gondolkozni, hogy hogyan kezeltem annak idején azt, amikor Hollandia után hazajöttem Budapestre: se pénzem, se munkám, rajtam állt, hogy összeomlok, vagy erőt veszek magamon, és diploma nélkül is megszerzem álmaim állását. Megszereztem. Elmondtam az állásinterjún a leendő főnökömnek, hogy mivel már úgy 2 hónapja nem találja azt, akire szüksége van, mi lenne, ha engem tenne a megfelelő emberré? Tanítson meg mindent, ha kell, napi 18 órát dolgozom. Próbáljon ki, adjon 3 hónapot. Így kezdtem el közösségi médiával foglalkozni 2012-ben.

Akkor és ott megtanultam azt, hogyha hiszel magadban, mások is hinni fognak benned.
Csak egyetlen ember kell, aki látja, hogy van benned valami, és ad egy esélyt. Viszont ha megkaptad, onnantól kezdve csak egy dolgod van: felnőni a helyzethez.

Ahogy visszaemlékeztem erre a sztorira jöttem rá, hogy ez a hozzáállás hiányzik, az, hogy bizony ha kell ingyen dolgozom hónapokon át, csak hogy megszerezzem a szükséges szakmai tapasztalatot. Már csak idő kérdése volt, hogy kinyíljon az első kapu. November óta vártam rá, ugyanis tudtam, hogy egszer összeáll a kép.

2. Mérlegelj!

Lehet, hogy a te életedben nem ennyire egyértelmű, hogy változtatnod kell, de ha idáig eljutottál a posztban, valószínű, hogy téged is érint a téma. Amit mindenképp érdemes kipróbálni, a következő:

Játszd le magadban azt, hogy mi történik akkor, ha a következő hat hónapodat is úgy töltöd, ahogy most?

Ahogy befejeztem a könyvön való munkálatokat, hirtelen rengeteg időm szabadult fel (április körül). Október közepéig nincsenek előadásaim, az is biztos, hogy jó ideig nem írok új könyvet, a blog pedig ennyi év után már csak minimális energiabefektetést igényel. Amikor arra gondoltam, hogy a következő hat hónapom malmozással fog telni, tudtam, hogy ez luxus.

Semmi impulzus.
Semmi újdonság.

Közben pedig mindkettő nagyon fontos számomra. A szívem mélyén tudtam, hiányoznak a kalandok, és bizony az elkövetkezendő időszak nem sokat tartogat belőlük, ha Budapesten maradok, pedig pont rájuk lenne szükségem. Otthon kényelmet kaptam, biztonságot, impulzusok nélkül. Tudtam, hogy egy időre búcsút kell intenem Budapestnek, a városnak, amibe annyi év után végre beleszerettem, a barátaimnak, a családomnak, de azt is tudtam, hogy itt az ideje igent mondani arra, amire valóban vágyom - amit már 3 éve folyamatosan megtagadok. Ideje felvállalni azt az utat, ami valójában az enyém. Végre közelebb kerültem a megoldáshoz.

3. Opciók:

Menekülsz vagy nem menekülsz?

Gondold végig a helyzetet, amiben vagy. Biztos, hogy nem menekülsz egy adott helyzetből/egy adott személy elől/egy probléma elől? Tegyük fel gyűlölöd a főnöködet, esetleg a munkádat, vagy a helyzeteket, amikbe folyton keveredsz. Ilyen esetben érdemes megnézni, hogy mit tudsz tenni azért, hogy ezek a konfliktusok ne legyenek az életed részei. Hiszen ha folyton olyan helyzetekbe kerülsz, amik zavarnak, lehet, hogy ideje nem másokat hibáztatni, hanem megnézni, hogy min tudsz változtatni ahhoz, hogy ideális helyzetbe kerülhess.

Tudod, hogy mikor kell váltani?

Felgyorsult világban élünk, rengeteg lehetőség áll előttünk. Elhiszem, hogy nehéz választani közülük, miközben ha tehetnéd, egyszerre mindent kipróbálnál.. Van, aki 2-3 évente vált, ugyanis a a rengeteg lehetőségnek köszönhetően a megfelelő mennyiségű munka befektetése ellenében el lehet érni a sikert, az adott tevékenység pedig egy idő után már nem lesz kielégítő. Ha te is azok közé tartozol, aki imádja kipróbálni magát különböző területeken, és nem fél később nulla, esetleg minimális tudással belekóstolni egy másik területbe, akkor tudod, hogy miről írok..

Meg kell tanulnod időben felmérni, hogy mikor csinálsz valamit megszokásból, és mikor történik meg az, hogy teljesen belekényelmesedsz az adott életbe.. Lehet, hogy észre sem veszed, hogy ebben a folyamatban vagy, csak azt érzed, hogy valami nagyon nincs rendben. Nem vagy motivált, és eltűnt az a tűz belőled, amivel régen bármit el tudtál érni.

Tudod, hogy miért nem váltasz?

Érdemes megnézni, hogy mit miért tartasz az életedben. Mi az, ami szemét, amivel nem szeretnél foglalozni, mi az, ami érték, és mik azok az elvek, amik szerint élni szeretnéd a jövődet, és kezdd el ezek szerint tervezni a holnapot. Ismét az utolsó hanganyagomat tudnám ajánlani, ami segít a feladat elvégzésében, ugyanis azt is megmutatja, hogy mik azok a dolgok az életedben, amik mások elvárásai alapján szerepelnek benne – és kellően frusztrálnak - , és mik azok a dolgok, amiket azért csinálsz, mert boldoggá tesznek.
 

Jó ha tudod: teljesen rendben van, ha bizonyos időnként húzol egy vonalat, és új életet kezdesz. A fejlődés, a változás a folyamat része, akármennyire is rossz lesz ezt olvasni, jó ha tudod, semmi sem tart örökké, minden folyamatosan átalakul - erre az én életem a legjobb példa..

Az egész sztori indult egy blogból 2007-ben, abból születtek gondolatok a Facebookra 2011-ben,
majd hosszabb gondolatmenetek 2012-ben, 2014 szeptemberében pedig áthelyeződött a fókusz a segédanyagokra, tippekre és ötletekre, amik akár másoknak is segíthetnek, 2016-ban pedig az énmárka, az önmenedzselés, a hasznos appok témakörével bővült ki a blog.

Itt jön képbe a felvett stílus és a természetes stílus, ami megmagyarázza, hogy miért akadtam meg. Hiba volt kreativitásra építeni az elmúlt 3 évemet - Demotiválttá váltam tőle. Soha nem felejtem el, amikor Elizabeth Gilbert a workshopján felhívta erre a figyelmet. “Ne kérd a kreativitásodtól, hogy tartson el, mert egy életre megrontod a kapcsolatodat vele.” Mindenki azt várta, hogy még több energiát tegyek ebbe a világba, ugyanis jól megy.. Más erről álmodik. De egy dologról elfeledkeztek: én soha nem álmodtam erről, és ez a világ amennyit adott, annyira be is zárt. Igen, lehet, hogy sikeres az, amit csinálok, de soha nem éreztem azt, hogy ennek többnek kell lennie hobbinál. És itt rögtön felvetődik egy fontos dolog:

 attól, hogy valamihez van érzéked, vagy valami jól megy, még nem jelenti azt, hogy erre is születtél.

Az életem bázisa mindig a tanulás volt, az önképzés, a márkaépítés, és az írás egy olyan része az életemnek, ami egyensúlyt teremt. Ezt a fajta egyensúlyt állítom vissza most. Újra az a lány vagyok, akit nem érdekel, ha nulláról kell kezdenie, alázatosan megy előre a célja érdekében, mindent a maga helyére téve.

4. Félsz a kihívásoktól?

A kihívásokra való igény valami, ami belénk van kódolva. Van, aki egyszerűen elnyomja, mert retteg a kudarctól, és a félelme erősebb, mint a hite. Van, aki nem tud élni nélkülük. Talán csak azért működik náluk így, mert nagy dolgokra hivatottak, és luxus lenne elhagyni magukat. Nem kell mindenkinek nagy álmokat megvalósítania. Nem kell mindenkinek új életet kezdenie. Van, aki egy életre elégedett azzal, ami van – akármennyire is kényelmetlen, akármennyi pofon is éri. Ugyanis a jelzések mindig érkeznek. Kezdetben kisebb pofonok próbálnak felébreszteni, hogy tegyél lépéseket, és változtass, de ha nem hallgatsz rájuk, sokkal durvábbakat kapsz, olyanokat, amiket most még el sem tudsz képzelni.  

Ismerem azt az érzést, amikor nem hozol meg egy döntést, mert rettegsz attól, hogy mi fog rád várni utána. Mi garantálja, hogy túléled, és hogy egyáltalán működni fog. Garanciát vársz, miközben semmi sem biztos az életedben. Emlékszem az érzésre, amikor 18-20 évesen tudtam, hogy mit kell tennem, de nem mertem meglépni.. Megfagytam, lebénultam. Később persze jó volt sajnáltatni magam, meg olyanokat mondani, hogy másnak könnyebb. Persze. Valójában csak azoknak könnyebb, akik mernek lépni, akik nem félnek a következményektől. Attól, hogy lehet, hogy újra kell kezdeniük, és búcsút kell inteniük mindennek, ami addig fontos volt. De ha fontos számodra a boldogságod, megteszed. A legnagyobb kincsekről is képes vagy lemondani csak azért, hogy azt az életet élhesd, amire születtél anélkül, hogy attól félnél, hogy ki mit gondol majd.

Végre bejelenthetem azt, amin már hetek óta dolgozom.. Őszig biztosan Lisszabonban fogok élni. Már jó ideje, hogy meghoztam a döntést, ami november óta várt arra, hogy meghozzam, erről az új könyvemben is olvashatsz. Végre kinyíltak a kapuk és tiszta a kép, tudom hogy hova kell mennem, és mihez kell kezdenem, júliusban mindent elárulok, és továbbra is követheted az utamat. Az már biztos, hogy novemberig a Web Summit konferencián dolgozom önkéntesként - amit novemberben rendeznek meg Lisszabonban. Ám az, hogy kinyíltak a kapuk még nem jelenti azt, hogy nem kell ezerszer többet dolgoznom, mint eddig valaha. Most kell bebizonyítanom, fel tudok nőni a lehetőségekhez úgy, hogy közben a blog megy tovább, csak épp más székhellyel. A mai nappal egy 2015 szeptembere óta tartó megoldatlan egyenletet zártam le és oldottam meg. Nehezebb volt levezetni, mint eddig bármit. A visszacsatolás az, hogy miközben a repülőn ültem, újra írtam. Saját akaratból, mert kedvem volt hozzá. Valamikor 3 éve csináltam utoljára ilyet – mert nem volt muszáj, mert nem ez volt a munkám, mert senki nem várta el tőlem. Most újra ez a hobbi, valami, ami a boldogságomat szolgálja, és végre azon van a fókusz, amit valójában szeretnék. 

Végre minden a helyére került – a gondolataim, a céljaim, az életem. 
Neked is ezt tudom kívánni.