Mintha csak tegnap tartottam volna az Évindító workshopokat, ahol lelkesen meséltek a résztvevők arról, hogy merre tovább, mit szeretnének elérni az idei évben. Azok, akik alkalmazták a technikákat, változásokat hoztak az életükbe. De mi a helyzet azokkal, akik apróbb sikerek, támogatás, és elég erős motiváció híján már februárban feladták a januárban megfogalmazott célokat?

kepernyofoto_2016-06-11_17_40_34.png

A mai poszt azoknak szól, akik nem félnek maguk mögött hagyni egy világot és felégetni a hajókat, egy új, jobb, a képességeiket jobban megmozgató, izgalmasabb élet reményében.

1. Kényelem vs. Kihívás

Mennyire kiszámítható a jelenlegi életed? Van benne még kihívás, esetleg biztosra mész, és megállás nélkül a jól begyakorolt folyamatokat ismételgeted? A kényelem néha képes olyan szituációkban tartani, amik garantálják a jól megszokott eredményt - ami viszont nem motivál, és nem tölt fel -, a kérdés csak az, hogy őszintén elégedett vagy azzal, amiben vagy, és hogy kihozod-e magadból a maximumot?  

2. Ne játszd az áldozatot! 

Figyelj oda azokra a dolgokra, amikkel napi szinten észrevételnül bénítod magad: tegyük fel folyton mások életét figyeled, és azon bosszankodsz, hogy neked miért nem megy úgy, mint másoknak, esetleg tele vagy negatív gondolatokkal, és csak a korlátaidra fókuszálsz. Próbáld meg külső szemlélőként nézni az életedet, és lásd meg, hogy addig, amíg áldozatként tekintesz magadra, megragadsz egy szinten, ahonnan csak akkor szabadulhatsz, ha végre magadra kezdesz figyelni.

A következő hanganyag segíthet abban, hogy közelebb kerülj a megoldáshoz: 

3. Ne keresd a kifogásokat! 

Erre a pontra a blogolás az egyik kedvenc példám, ugyanis sokan gondolják úgy, hogy ők is belekezdenek, és erre cserélik a főállásukat. Persze kívülről nagyon egyszerűnek tűnik az egész, de ahogy belekerül a tevékenység a hétköznapjaikba, valahogy minden megváltozik. Az esetek többségében a kifogások szépen megfojtják a lelkesedését - hiszen ez a terület az, ahol nincs rögtön eredmény -, a hetek meg telnek-múlnak, és egy szép napon főhősünk arra ébred, hogy már hónapok óta semmit sem írt.

Fontos: Általános igazság, hogy a sikeres bloggerek általában 2-3 évig építkeznek, mielőtt ismertté válnak. Ha képes vagy túlélni 3 év eredménytelenséget, időközben megtanulod azért csinálni, mert jól érzed magad a folyamatban.

4. Ne hagyd, hogy más mondja meg, hogy mit kell tenned

Ha esetleg felírnád egy lapra azokat a dolgokat, amikre energiát fordítasz, érdemes lenne olyan szemszögből is megnézni őket, hogy mik azok, amiket azért csinálsz, mert szereted, és boldoggá tesz, és melyek azok, amiktől azért nem szabadulsz meg, mert lehet, hogy megbántanál vele valakit. Sajnos sok esetben észre sem vesszük azt, hogy mások elvárásai szerint éljük az életünket.. Többnyire ezért is fontos az, hogy őszintén kommunikálj másokkal arról, hogy téged mi tesz boldoggá, és akár arról is, hogy ők hogy látnak téged. Ugyanis még a végén kiderülhet, hogy ők aztán tényleg nem értik, hogy te miért vagy még mindig abban a helyzetben, amiben - még a vak is látja, hogy - nem vagy boldog. Sokszor teljesen más a valóság, mint a sztori, ami a fejünkben visszhangzik.

5. Ne kételkejd magadban

A mai világban annyi lehetőség áll előttünk, hogy sok esetben nem is tudunk dönteni. Tudom, hogy milyen érzés az, amikor millió kapu nyílik meg egyszerre, és ez az egész folyamat annyira összezavar, hogy inkább maradsz a régi kis világodban, mert az legalább kényelmes, azt ismered. A probléma ezzel csak az, hogy minden szintnek van valamiféle szavatossága, ameddig élvezheted. Utána te döntesz, hogy ott maradsz, megelégszel vele, és még az sem kizárt, hogy egy életre frusztrált leszel (ugyanis mindig ott fog lebegni feletted a "mi lett volna ha?" kérdés), vagy teljesen mindegy, hogy melyik ajtón, de az egyiken besétálsz, és megnézed, hogy mi van mögötte. Utóbbi lépés arról szól, hogy kihozod magadból a maximumot, és nem félsz felesleges köröket futni.. Míg az első opció arról, hogy megelégszel azzal, ami van. Mindkettő lehet jó döntés, a kérdés, hogy te hogy érzed magad benne.

6.  Tegyél meg minden tőled telhetőt

Nézd csak meg azokat az embereket, akik folyton panaszkodnak, esetleg mások életét figyelik: ők szomorúak.

A sikeres ember azon dolgozik, hogy jobbá tegye a saját életét,
a hétköznapi ember megfigyeli az eseményeket,
a sikertelen ember pedig másokról beszél.

Te döntöd el, hogy melyik kategóriába szeretnél tartozni, de lehet, hogy érdemes lenne az első csoport táborát gyarapítani. A siker persze mindenki életében mást jelent. Míg van, akinek a milliós bevételt, addig másnak a családot, a minőségi kapcsolatokat, a lelki békét. Tegyél meg minden tőled telhetőt azért, hogy a lehető legtöbbet hozd ki magadból - hiszen nincs más dolgod.

Ha kell, vállalj plusz munkát.
Ha kell, dolgozz hajnalig.. 
Ha kell, hozz meg döntéseket, amiket eddig még csak halogattál.
Ha kell, mondj le arról, ami fontos számodra.. 

Ha kell, tedd meg a lépést, amitől eddig rettegtél.

De ha teheted, ne teljen el nap úgy, hogy ne dolgoztál volna azon, hogy közelebb kerülj magadhoz.

kepernyofoto_2016-06-11_15_36_06.png

7. Kezdd újra!

Ne félj új életet kezdeni. Az életem legizgalmasabb időszakai mindig azok voltak, amikor nulláról, segítség és támogatás nélkül kezdtem bele valamibe. Az ilyen szituáció olyan adrenalint vált ki belőled, amivel mindent átírhatsz az életedben. A kérdés csak az, hogy felégetted-e a hajókat magad mögött? Nálam például alapszabály: ha valamit elhatározok, nincs visszaút. Nincs olyan, hogy meggondolom magam, vagy nem is akarom igazán.. Ha egyszer döntöttem, tartom magam hozzá. 

8. Nem kell mindent tudniuk

Sok esetben azzal rontjuk el az új kezdetet, hogy hirtelen lelkesen mesélni kezdünk róla másoknak, akik pedig lehet, hogy nem a támogatók táborát gyarapítják. Azt fogják mondani, hogy hülyeséget csinálsz, hogy nem jó döntést hoztál - de valójában csak te tudhatod, hogy mi a jó döntés számodra. Te csak indulj el azon az úton, ami számodra szimpatikus, és ne hallgass másokra. Egy dolgot kell tudnod: az ilyen emberek saját magukban sem hisznek, nemhogy benned.. Tanuld meg észrevenni a saját korlátaikat, és ne engedd, hogy arra kényszerítsenek, hogy te is a saját határaik között tengődj.